Szent Istvánra emlékeztek Rómában

A szentbeszédet Melo Lajos atya mondta, aki a sziklára épített ház Máté evangéliumában olvasható jézusi példázatát (Mt 7,24–29) értelmezte Szent István művén keresztül.

„Szent Istvánnak ahhoz, hogy valóban sziklára építhesse a házát, ténylegesen is uralkodóvá kellett válnia” – kezdte homíliáját Melo Lajos atya. – „Államalapító királyunknak nem volt egyszerű feladata, hiszen egy olyan népnek kellett megmutatnia a letelepedett élet előnyeit, az emberi lét értelmét, amelynek már megvolt a kialakult szokásrendszere. Szent István tudatában volt annak, hogy a történelemből tanulni kell: a frankok, a Rómát is leromboló, kalandozó népcsoportok csupán vándorok voltak mindaddig, amíg életüket nem alapozták Krisztusra és az evangélium örömhírére. A kereszténység felvételével azonban igazi hazájukká vált Európa. Ebből a történelmi példából tanult Szent István is. S aki szorgalmasan, kitartóan tanulmányozta a történelmet, az maga is jó tanítóvá vált.”

A szónok rámutatott: Szent István fiához, Szent Imre herceghez írt intelmeiből láthatjuk, milyen okosan tanította gyermekét, s rajta keresztül az egész nemzetet. Államalapítónk a gyakorlatot előtérbe helyezve, „praktikusan” tanított, mert látta, hogy a praxis, a gyakorlat területe az, amely mindenki számára érthető, szemben a tudománnyal és a magyarázattal, amelyekkel csak kevesek körében lehet célt elérni. A gyakorlati ismeretek mellett Szent István megmutatta népének, hogy mit jelent a hazájukat, a földjüket „birtokba venni” – nem rombolni, hanem építeni és gyarapítani.

Melo Lajos kiemelte, hogy Szent István a törzsekből nemzetet alkotott. Szent királyunkat ellentétbe állította Hérakleitosszal, a görög filozófussal, aki úgy gondolta, hogy nincs állandóság, minden kizárólag a változásban figyelhető meg. Hérakleitosz a mulandóság okozta szomorúságba halt bele. Szent István azonban tudta, hogy létezik valami, ami örök és megingathatatlan, ez pedig nem más, mint Jézus Krisztus.

A római Szent István-ünnep szónoka szentbeszéde végén rámutatott arra, hogy Szent István nemcsak királyunk volt, hanem „nevelőnk”, s egyben „az ország tanítója” is. „S mi az a három legfontosabb szempont, amelyet megtanulhatunk szent királyunktól?” – tette fel a kérdést. – „Az első az, hogy a jó vezető mindig kész arra, hogy tanuljon a tényekből. A második, hogy szilárd alapra kell építeni. A legfőbb pedig, hogy a tevékenység értelmet kapjon, ez pedig csak Jézus Krisztuson keresztül valósulhat meg.”

A szentmise végén a hívek – a korábbi évek hagyományát követve – Szent István ereklyéjéhez járultak, hogy ily módon is kifejezzék tiszteletüket államalapítónk előtt. A szertartást agapé követte a Szent István Ház kertjében.

Magyar Kurír