Teremtésvédelmi kalendárium – Előrehozott tavasz és az energiamix

A tavasz idén egy hónappal előbb kezdődött. Szinte egész Európában a legmelegebb volt a február, amióta folyamatosan mérjük a hőmérsékletet. Egymás után dőltek meg a melegrekordok nemcsak a maximum hőmérsékleteket tekintve, hanem a napi minimumok is sokszor magasabbak voltak az átlagnál. Kivirult a természet az erdőben is, és termesztett növényeinkben is megindult az élet.

Március elején intenzív virágzásba kezdett a kajszi, ami egyben előre jelezte a tavaszi fagykárok esélyének a növekedését is. Olyan fagykárok, amelyek ha erős széllel párosulnak, akkor szinte lehetetlen ellene védekezni. És a böjti szelek idején ez bizony előfordulhat. Sőt egy sarki eredetű hidegbetörés nagyon súlyos károkat is okozhat akár még áprilisban is. Az előző, Tamás napja környékén kezdődő lehűlést kisebb fagyokkal megúsztuk. De egy váratlan hidegbetörésre esély, mióta a globális felmelegedés miatt meggyengült az északi félteke klímájának egyik „lengéscsillapítója”, az északi-sarki úgynevezett cirkumpoláris köráramlás, továbbra is fennáll.

A jelentősebb fagykárokat okozó lehűlések ellenére is valószínűleg a március havi középhőmérsékletek is meg fogják haladni a harmincéves átlagos szintet, legalábbis az Európai Középtávú Időjárás-előrejelzési Központ (ECMWF) számításai szerint. Sőt az április eleje Közép- és Dél-Európában májusi hőmérsékletekkel köszönt be, de szerencsére ezekre a hetekre az átlagosnál valamivel több esőt jeleznek előre, így legalább a komolyabb szárazsággal nem kell küszködni.

Olyannyira előreszaladt a természet, hogy még az idei, a lehető legkorábbi húsvéti időszak virágvasárnapjára is túl lesznek a nárciszok a virágzásukon, ami későbbi dátum esetében sem igazán szokott előfordulni.

Sokan azt mondják, és sokan közülük megfontolt tudósok, hogy „nincs mit tenni”, most már csak az alkalmazkodásra kell koncentrálni, és ne törődjünk az energiamixünkben (különböző forrásokból megtermelt energia összessége) megjelenő fosszilis alapú többlettel, hagyjuk a klímamódosító szennyezőanyagok csökkentését, mert ez már nem számít.

De sokan mások, kitűnő tudósok, hivatkozva többek között a Kormányközi Éghajlatváltozási Tárgyaló Testület (IPCC) eredményeire, azt vallják, hogy egy konzekvens és erőteljes hosszantartó kibocsátáscsökkentés mérsékelheti a globális változás mértékét, extrém következményeit, amelybe akár egy, a század közepére beinduló eljegesedési korszak is beletartozhat. Azaz a szennyezőanyag kibocsátásának csökkentése továbbra is életbevágó ügy.

S a kibocsátás mérséklésében nem is állunk annyira rosszul. Azaz nagyon is jó irányba állnak különösen a fejlett országok. Két jelentés is megjelent ezzel kapcsolatban az elmúlt hetekben. Az egyik a Nemzetközi Energiaügynökség időközi jelentése, a másik, a néhány éve alakult „Ember” nevű agytröszt (angol szó, jelentése „parázs”) friss elemzése a szén-dioxid-kibocsátásról és az energiatermelési módok változásáról. Ezekből az elemzésekből megtudjuk, hogy a szén-dioxid-kibocsátás országonkénti alakulása erősen eltérő képet mutat, miközben a fejlett országokban már jellemzően csökkenő pályán halad, a fejlődő országokban még erőteljesen nő. A fejlett gazdaságok szén-dioxid-kibocsátásának csökkenése 2023-ban még a GDP növekedése mellett is rekordot döntött. A kibocsátás ötvenéves mélypontra esett vissza, aminek a legfőbb oka, hogy a fejlett országok energiamixében – néhány kivételtől eltekintve – a fosszilis alapú termelés aránya csökkent.

Érdekesség ugyanakkor, hogy a vízenergia rendkívüli, a szélsőséges aszályok miatti hiánya – például Kínában, az Egyesült Államokban és számos más gazdaságban – a kibocsátás 2023-as növekedésének több mint 40 százalékát okozta, mivel az országok az energiahordozó-hiány pótlására nagyrészt a fosszilis tüzelőanyagok felé fordultak.

Ha nem lett volna a szokatlanul alacsony vízenergia-termelés, a villamosenergia-termelésből származó szén-dioxid-kibocsátás tavaly globálisan is csökkent volna, így az energiával kapcsolatos kibocsátások általános növekedése lényegesen kisebb lett volna.

A szél- és napelemeken alapuló villamosenergia-rendszerek elterjedése 2019 óta világszerte elegendő volt ahhoz, hogy elkerülhető legyen az akkora szénfelhasználás, ami megegyezik az India és Indonézia villamosenergia-ágazatainak együttes termelésével.

Javában zajlik az Európai Unió villamosenergia-átállása. A szén- és gázfelhasználás csökkenésével párhuzamosan a szén-dioxid-kibocsátás rekordszintű csökkenését érte el 2023-ban az EU, ami a minden eddiginél tisztább villamosenergia-mix felhasználásának a terméke, mivel a megújuló energiaforrások használatában jelentős lépéseket tettek előre. Az is igaz, hogy a tiszta növekedés mellett a csökkenő villamosenergia-kereslet is hozzájárult a fosszilis tüzelőanyag termelésének visszaeséséhez és a kibocsátás jelentős csökkentéséhez. A villamosenergia-kereslet 2023-ban 3,4 százalékkal (-94 TWh) esett vissza 2022-höz képest, és 6,4 százalékkal (-186 TWh) volt alacsonyabb a 2021-es szintnél, amikor az energiaválság kezdődött.

Magyarországon is rekordmértékben nőtt a napenergia aránya az energiatermelésünkben, és egyben nálunk is csökkent a villamosenergia-felhasználás 2021-hez képest.

A rendszerirányító (MAVIR) előzetes adatai szerint a napenergia-termelés 2023-ban 38 százalékos növekedést hozott. Az országban tavaly előállított összes villamos energia mintegy 19 százaléka származott napenergiából.

A hivatalos előrejelzések szerint 2030-ra Magyarországon csaknem 50 százalékkal fog növekedni a villamosenergia-felhasználás, ami annyit jelent, hogy az eddigiekhez hasonló ütemben kell folytatni a megújuló energia alapú villamosenergia-termelés növelését, amire egyelőre jó esély látszik.

Fotó: Pixabay

Nemes Csaba/Magyar Kurír