Teremtésvédelmi kalendárium – Október heve

A napfényes októberi délután sárguló, csendes órái, amelyekkel oly sok napon megajándékozott minket az idei október, azt sugallták, hogy nincs semmi baj. Nyugodtan készülődik a természet a télre. Hajlamosak vagyunk ilyenkor mi is hátradőlni, szemlélődni, nem a gondokkal bajlódni, hiszen olyan nyugodt, szelíden pasztellszínes a táj körülöttünk, lágyan ringatnak a kései napsugarak. És igen, talán túl sok a temérdek információ, rossz hír a természetrombolásról, a klímaváltozásról, a vizeink szennyezettségéről, a rossz levegőről, hogy már ezek sem nyugtalanítóbbak, mint a közlekedési hírek.

Sokakban merülhet fel e rossz hírek hallatán: „Mégis kinek higgyek: a híreknek vagy a saját szememnek?!” Legtöbben az utóbbit választják, elgondolkozva ugyan gyermekeik lehetséges jövőjén – „hogy talán mégis csak kellene valamit tenni” környezetünk pusztulása ellen. De gyorsan elhessegeti borús gondolatainkat egy magabiztosan mosolygós mosóporhirdetés vagy a legvadabb kalandokat ígérő legújabb gépkocsireklám. Talán már mindegyikben ott van egy-egy szócska, hogy „új és környezetbarát”, ezzel is megnyugtatván mindenkit, hogy a cégek gondoskodnak a tiszta jövőről is.

Ilyenkor megnyugtatónak tűnik minden, a ködös reggelek, a halvány, de még melegítő napsugár, a sokszínű, szunnyadni készülő természet. Nem érzékeljük a veszélyt, hiszen a természet közvetlenül nem jelez, szépnek, kiszámíthatónak tűnik minden. Pedig tudjuk, hogy nem lineáris a világ, a komplex rendszerek – mint amiben élünk – sajátja a hirtelen változás, a visszacsatolások sora új helyzetet, a jelenlegi társadalomra nézve életveszélyes változásokat hozhat. Jól ismert tudományos tény, hogy léteznek az úgynevezett légköri planetáris rendszer jellegzetességeivel összefüggő kvázi küszöbértékek, fordulópontok, az egyik legismertebb globális környezeti probléma, az emberi tevékenység által okozott éghajlatváltozás esetében is. A küszöbértékek becslést adnak a természet tűrőképességére. Azt is tudjuk, hogy a tűrőképességet meghaladó esetben a különböző természeti alrendszerek (légkör, víz, bioszféra stb.) közötti kapcsolatok sok esetben kiszámíthatatlan következményekkel járhatnak. Ugyanakkor általában még a nagy globális hatótényezők arányos hatásait sem ismerjük pontosan, ezért meglepő és hirtelen káros következményekkel is számolni kell, minél közelebb érünk egy-egy küszöbérték tartományához, minél jobban megközelítjük a tűrőképesség határát. Jobb, ha szem előtt tartjuk, hogy ebben a bizonyos „határsávban” mozgunk.

Úgy gondolhatjuk, hogy idén októberben tulajdonképpen nem történt semmi. Az ugyan igaz, hogy az eddig tizenkét, egymást követő olyan nagy erősségű hurrikán, mint ami szeptemberben és októberben pusztított Amerika partjainál, rendkívüli sorozat. A brit partokat, leginkább Írországot elérő Ophelia nevű forgószél pedig a legerősebb volt, amely valaha elérte a szigeteket. A hurrikánszezon novemberben is tart, tehát még nincs vége a szokatlan sorozatnak. Dél-Európában ugyanakkor rendkívüli meleget hozott az október. Magyarországon is dőltek a napi melegrekordok. Az október havi középhőmérséklet 2-3 Celsius-fokkal magasabb lehet, mint az átlagos. Kaliforniában a forróság és szárazság az egyik leghíresebb bortermelő vidéket, Sonomát is veszélyeztette. A környéken több mint nyolcvanezer hektár vált a tűz martalékává. A miheztartás végett megjegyzendő, hogy Magyarországon jelenleg alig több mint hatvanezer hektáron termelünk szőlőt.

Az újabb hírek mára már elfeledtették az előbbiek fontosságát, ezért kell figyelmeztetnünk, felráznunk egymást. Én is ezt teszem Szent II. János Pál pápa 1990-es béke világnapi üzenetéből idézve: „…a modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az ökológiai válságra, hacsak komolyan át nem gondolja egész életformáját”.

Fotó: Nemes Csaba

Nemes Csaba/Magyar Kurír