Utazás a jezsuita Magis Alapítvánnyal Srí Lankára – 3. rész

A sziget északi részén a tamilok és szingalézek közötti hosszú és véres etnikai konfliktus nyomai még mindig nyilvánvalóak. A fiatalok előtt nem sok lehetőség van egy olyan országban, ahol a turizmus csak mostanra kezd helyreállni, a gazdaság még mindig nagyon törékeny. A „Megbékélés és szolidaritás Srí Lankán” elnevezésű jezsuita program megpróbál lehetőségeket kínálni.

Maradni a szigeten, vagy kivándorolni?

– döntő kérdés, amellyel a Srí Lanka-i fiataloknak szembe kell nézniük, mert ők azok, akik a leginkább szenvednek az összeomlott gazdaság következményeitől; ők azok, akik előtt nincsenek kilátások. A legeldugottabb vidékeken igyekszik segíteni a Magis Alapítvány, főleg az oktatás terén, hogy az új generációk tudatosabban és több tudás birtokában választhassák meg jövőjüket.

A Kandyban található Satyodaya szociális kutatási és találkozási központból indulnak az utazók, amelyet 53 évvel ezelőtt alapítottak, és amely a béke igazi oázisa, mindenkit befogad, aki szeretne egy kis időt lelki elmélyüléssel és a jezsuita missziók történetének megismerésével tölteni. Ambrogio Bongiovanni elnök a következő úticélként az északi Mannarba viszi a csoportot.

Tottaveli falu arról emlékezetes, hogy 1544-ben Cankili király parancsára meggyilkoltak hatszáz hindut, akik áttértek katolikus hitre – ezt tartják az első vértanúságnak Dél-Ázsiában.

Ma is itt található az országban a legtöbb keresztény. A mészárlás helyszínén épült, népszerű zarándokhellyé vált Mártírok Királynője-templom mellett két tömegsír található.

Ahogyan észak felé visz az út Srí Lankán, a tájat pálmaligetek és rizsföldek uralják. Ezek az őshonos fák jelentették a lakosság fő táplálékforrását, finom likőröket és szörpöket is készítettek a gyümölcsökből. A kormány azonban elkezdte betiltani ezt a tevékenységet, ami még jobban elszegényítette a falusiakat. A pálmafát kerítések, kunyhók, berendezési tárgyak készítéséhez is felhasználták, de ez a tevékenység szintén nagymértékben visszaszorult. Megmaradt a pálmalevelek felhasználása különböző kézműves használati tárgyak készítéséhez, de a piac minimális.

Ezeknek az embereknek ezért új munka után kellett nézniük, napi szinten a földeken kell dolgozniuk, hogy minimális módon ki tudják elégíteni szükségleteiket. Láthatóak a Laudato si'  kezdetű enciklikában kiemelt ellentmondások:

a szegénység és a társadalmi igazságtalanság fokozódik, amikor az erőforrásokkal való gazdálkodás nem a helyiek javát szolgálja, akik nem találnak megfelelő alternatívát a méltó élethez.

Az ország mezőgazdasága különösen kritikus helyzetben van: veszélyben a gazdák megélhetése. A kormány február 5-től meghirdetettt egy programot: a földek teljes tulajdonjogát megkapják a gazdák. Ezt a törvényt azonban csak az export célú termesztés fokozására adták ki, kísérlet arra, hogy a gazdák olcsón eladják a földeket, hogy több ezer hektáron kukorica- és banántermesztést lehessen végezni.

Amikor valaki átkel a Mannar folyón, rendőrségi ellenőrzőponton kell átmennie, amelyet azért helyeztek el itt, hogy megakadályozzák az Indiából Srí Lankára érkező drogszállítmányok bejutását.

A jezsuiták 48 faluban tevékenykednek Srí Lankán, amelyek közül körülbelül húszban nincs jelen civil szervezet. Felkerestek az újságírókkal egy Mannar városától legtávolabb eső, 85 családot számláló falut, ahol hiányzik az alapvető infrastruktúra, megmaradtak a harminc évvel ezelőtti polgárháború utáni állapotok. A házak leromlott állapotban vannak, csak néhány nyilvános WC pótolja az otthonok higiéniai felszereltségének hiányát. Az India alatt húzódó földsávon gigantikus szélturbinákat helyeztek el, a jövő, a fenntartható energiatermelés szimbólumait, amelyek egyfajta paradoxonként hatnak ebben a társadalmi-környezeti kontextusban, amely valójában nem tekinthet a jövőbe.

Egy négygyermekes családban általában csak egynek sikerül továbbtanulnia. Tanár, bankigazgató, ápolónő, pap – ezek az álmai a kisebbeknek, akik az egyszerű, de színes osztálytermekben tanulnak. A központba járó nagyobbak közül az egyik lány azt mondja, el akarja hagyni az országot, ahol túl nehéz az élet: mindennap harminc kilométert tesz meg az iskoláig és vissza, egy 42 fős falu várja otthon, ahol egyetlen kis kutat használ mindenki. Egy másik fiatal nő azt ígérte a családjának, hogy itt marad, hogy népszerűsítse a tamil kultúrát.

„Saját szememmel láttam abban az öt évben, amíg jezsuita elöljáró voltam Mannarban, hogy a polgárháború következményeit még mindig viselik a sokat szenvedett emberek” – mondja Roy atya, a jelenlegi tartományfőnök munkatársa.

A 25 évig tartó háború a becslések szerint közel 100 ezer ember életét követelte. A Srí Lankát vérbe fojtó konfliktus abból indult ki, hogy az ország északkeleti részén letelepedett nagyszámú tamil közösség nem kapott a szingalézekkel azonos státuszt. A neheztelés egyre nőtt, mígnem 1976-ban megalakult a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE), amely az elszakadást és a fegyveres harcot tűzte ki célul. Kevés hasznát vették az indiai hadsereg beavatkozásának, amely 1990-ben kivonult. Muszlimok ezreit űzték el az LTTE ellenőrzése alá tartozó északi területekről. 2002-ben a kormány és az LTTE lázadói Norvégia közvetítésével tűzszünetet írtak alá, de a következő évben újrakezdődtek a harcok. Csak 2009-ben, egy vérfürdő után sikerült legyőzni a Tigriseket, de a tamilok problémája továbbra sem oldódott meg.

2012-ben az ENSZ felszólította Srí Lankát, hogy vizsgálja ki a Tigrisekkel folytatott konfliktus utolsó szakaszában elkövetett háborús bűnöket, de a kormány nem engedett. 2016-ban ismerték el először, hogy mintegy 65 ezer ember eltűnt. 2021 és 2022 között a gazdasági válság utcai zavargásokig és államcsődig fajult.

Robert atya, a Magis által támogatott „Megbékélés és szolidaritás Srí Lankán” szervezet igazgatója bemutatja ennek az oktatási központnak a tevékenységét, amely elsősorban angol nyelvtanítást kínál a tamil lakosságnak: „Sok kérés érkezik, de csak néhány százat tudunk fogadni. Egyfajta előképzőt kínálunk, ahol számítástechnikát és grafikát is tanítunk. Eredetileg a Jezsuita Menekültszolgálat tulajdonában volt a létesítmény, amely alapvető javakat osztott a tamil menekülteknek”.

A tanárok és a gyerekek anyukáinak nagylelkűsége itt is megdöbbentő. A plébánián a pap leleményes, nagyon ügyesen vezeti az ifjúsági csoportokat, a katolikus közösség motorja. Nagyon fontosak a szertartások és az időszakos találkozók, erősítik az összetartozás érzését és motivációt adnak, segítenek az embereknek, hogy felismerjék helyzetüket és jogaikat. „Örömkiáltásunkat szeretnénk elküldeni Ferenc pápának” – mondja az atya, miközben arra buzdítja a kicsiket, hogy énekeljenek himnuszokat a szeretett pápának.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió olasz nyelvű oldala

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír