Útravaló – 2023. január 6., Urunk megjelenése, Vízkereszt

Izajás próféta kiált ma megint nekünk: Kelj föl és tündökölj! Krisztus születését ünnepeltük, ma a bölcsek hódolnak előtte, kinyilvánítja magát a nemzeteknek. Öröm és hódolat Isten előtt. Hogyan sikerül ezeket teljesítenünk? El tudunk-e merülni Istenünkben, és átadni magunkat az örömnek és a hódolatnak? Csak a bölcs ember tudja, hogy még nincs kész, még van feladata, hogy még tanulhat, hogy van nála nagyobb. Milyen óriási ajándék Istentől, hogy ilyen közel jön hozzánk: ilyen nagyra becsül bennünket, gyenge és esendő embereket.

Nekünk, keresztényeknek az egyik fő feladatunk, hogy az idők jeleit felismerve a jelenben éljünk, és reagáljunk mindenre, ami körülöttünk és bennünk történik, s így éberen őrizzük a krisztusi tanítás frissességét. Ám ezt a jelenben élést nagyon is meg kell gondolnunk azért, hogy ne szélkakas módjára éljünk, és ne egy hedonista élet legyen a miénk, amelyet az „élj a mának” szelleme vezérel. Mert a jelenben élni csak akkor tudunk keresztény módon, ha nagyon pontosan látjuk, mi is a célunk. S a célunk felé akkor haladunk biztos lábbal, ha szinte a lelki szemeink előtt látjuk azt. Izajás próféta erre bátorít ma minket: emeld fel a tekinteted, és lásd! Csodálatos látomást mutat a próféta. Áramlik a nemzetek kincse, ünnepre gyülekezik a nép. Mert elérkezett a világosság! A keresztény embernek is ez a reménye, ez a látomás van előttünk. Az időnk végén, amikor földi életünk véget ér, egy ünneplő közösségbe fogunk kerülni, ott lesz az Úr. Kitágul a szívünk, befogad mindenkit, és minket is befogadnak. Ez jövőkép, testvérek. Ezért érdemes élni, hogy a szeretetünk beteljesedjen. És már itt a földön lehetőségünk van elkezdeni a vándorlást. Mert mindannyian láttuk a Messiás csillagát! Keressük meg az életünkben azt a napot, amikor éreztük, hogy szükségünk van Istenre, amikor elismertük, hogy őt illeti a hódolat mint a világ urát, amikor Urunknak ismertük el őt. Amikor elindultunk megkeresni őt. 

A bölcsekhez hasonlóan mi is Isten keresésében élünk. Vándorúton vagyunk. Legyen bátorságunk ezen az úton járni. Legyen bátorságunk segítséget kérni ezen az úton, ha úgy érezzük, hogy eltévedtünk. Újból és újból fel kell emelnünk a tekintetünket, és körülnézni, hogy valóban jó irányba megyünk-e. És ne felejtsük el az evangéliumi bölcsek példáját: ők, amikor megtalálták, akit kerestek, nem letáboroztak, s aztán életük végéig az ő dicsőségében ültek. Hanem újból útra keltek. A mi sorsunk is ez, az állandó úton lét. De a Krisztussal való találkozás megmásítja az életünket nekünk is, ahogy a bölcseknek: más úton kell aztán visszatérnünk az otthonunkba. Új módon kell szemlélnünk az életünket. Isten állandóan meg akar újítani bennünket. Hogy egyre jobban észrevegyük, mit kell tennünk a világban, hogy változatos legyen az életünk. Vízkereszt ünnepe van, s a víz megújító, tisztító, felfrissítő hatása jól ismert. Járja át ma szívünket a megújulás, hogy frissen és tisztán tudjunk haladni örök célunk felé. Ámen.

Magyar Kurír