Virág a kereszt alatt – Portréfilm Fejérdy Judit ciszterci szerzetesnővérről

A sorozat készítői – Mészáros Anett szerkesztő, forgatókönyvíró-riporter és Bartos Bence operatőr-vágó – különböző rendekhez tartozó szerzetesekkel beszélgettek kedvteléseikről, szabadidős tevékenységeikről. A filmes portrékban ezek bemutatásán keresztül osztják meg gondolataikat a szerzetesek – akik között van, aki csillagászattal foglalkozik, más sportol, van köztük festő, ikonfestő, zenész és biológus is.

*

A sorozat negyedik, Virág a kereszt alatt című részében Fejérdy Judit ciszterci nővér a teremtett világ szépségéről beszél – arról, hogy mit tanulhatunk a virágokon keresztül Istenről, akinek a jelenléte mindenben észrevehető.

Az alábbiakban részleteket olvashatnak a rövidfilmben elhangzottakból.

„…szíven ütött, hogy a Jóisten mit ültet bele az emberbe már egész kicsiként, hogy megállapítottam azt, hogy a kereszt alatt mindig van virág...

Amit különösen szeretek, (...) nagyon közelről megvizsgálni a növényeket, a virágokat, amik csodálatosak – tehát mindegyik egyedi, és mindegyik egy külön kis csoda –, és nem szeretném csak magamnak megőrizni ezt az örömöt, hanem szeretném, hogyha minél több ember láthatná, hogy mennyire csodálatos a Jóistennek a világa.

Mi stabilitást fogadunk, ami azt jelenti, hogy egy közösséghez, egy helyhez kapcsoljuk az életünket, és (...) ott megmaradunk, belegyökerezünk abba a földbe – fogalmaz a ciszterci szerzetesnővér. – A virágok is így vannak, hogy

ahova a Jóisten ülteti őket, ott belegyökereznek, és ott maradnak. Nem mennek ide-oda.

Eszembe jutott Christian de Chergének egy mondata, amit nagyon-nagyon szeretek, hogy a vadvirág sem áll odébb, hogyha több fényre vágyik. Tehát

ha valami nehézség van, akkor is ott vagyok belegyökerezve, és tudom, hogy ott fogom megkapni azt a kegyelmet, amire szükségem van.

Nagyon szeretem a virágok illatát... nekem ez mindig az Isten illatát, a mennyország illatát hozza – vallja Judit nővér. – Minden érzékszervünket szeretné a Jóisten bekapcsolni a vele való kapcsolatunkba. Ilyenkor óhatatlanul eszembe jut Szent Pál apostolnak is a kérése vagy megjegyzése, hogy

legyünk Krisztus jó illata ebben a világban.

Mónikának – aki a mi közösségünkhöz tartozó, fiatalon meghalt nővér – nagyon szeretem azt a gondolatát, amikor azt mondja, hogy

szeretnék olyan lenni, úgy adni magamat az Istennek és másoknak is, azzal az egyszerűséggel, természetességgel, ahogyan nyári estéken a virágok ontják magukból az illatot.

...itt van a Jóistennek ez a pazar szeretete, hogy

ha így gondoskodik a virágokról, (...) akkor az én gondjaimat is biztos hogy el fogja rendezni.

Az Istennel való kapcsolatunknak egy szép tere a templom, ahol szeretnénk talán még jobban kifejezni az Isten iránti szeretetünket, az Ő dicséretét.

Mi, szerzetesek azért elég sokat vagyunk a templomban, elég

sokat imádkozunk a templomban, és szeretnénk ezt nemcsak jól adni az Istennek, hanem szépen is”

– emeli ki Judit nővér, akinek a kismarosi szerzetesközösségben többek között az is a feladata, hogy virágdíszt készítsen a templomban, meg a monostor egyéb területein, vagy ünnepekkor.

…a szépséget, amit ő ajándékozott nekünk, valahogy visszaadni neki,

odaadni neki, mint amikor a gyerekek az anyukájuknak a saját kis kertjükből szedik a virágot és odaadják, hogy »mama, nézd milyen szép virág... ezt én gondoztam, és azért ilyen szép.« (...) ugyanígy visszaadni a Jóistennek azt az ajándékot, amivel pazarul ellát minket. Lehet, hogy ez néha kicsit suta, nem tökéletes …, de abba beleteszem magamat.

Szeretem, amikor még nagyon bimbósan teszem oda a templomba, és ahogy szép fokozatosan nyílik ki – mondja a portréfilmben a szerzetesnővér. – Ezt a nyitottságot megtanulni tőlük, és ezzel a nyitottsággal lenni az Isten kegyelme felé, hogy

nincs más dolgom, mint megnyílni az Isten kegyelme előtt, és befogadni azt, ahogyan ő rám árasztja a kegyelmet.

Mert ha összefonnyadok, becsukva maradok, akkor hiába árad rám az a kegyelem… ha megnyílok előtte, akkor egészen átjár. 

Az élet nagyon szép. Az élet csodálatos… egy csodálatosan szép ajándéka az Istennek, és persze, hogy van benne nehézség, szenvedés, küzdelem, de a szépség benne van, az Isten létéhez hozzátartozik, és mivel Ő benne van az életünkben, és mi benne élünk, mozgunk, vagyunk, a szépség benne van az életben. És lehet, hogy néha nehezebb felfedezni, lehet, hogy

néha csak a sötét oldalakat látjuk, és téli kopárság van mindenhol, de tudhatjuk, hogy minden évben van tavasz, és hogy a szépség és az élet újraindul, még ha nagyon sötét és nehéz helyzetek vannak, akkor is.”

* * *

A Virág a kereszt alatt című filmet a szerzetesekről készült sorozat további részei mellett a YouTube videómegosztón tették közzé.

Összeállította: Gátas Judit

Forrás és fotó: Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája (MSZKI)

Magyar Kurír