Viselj rá gondot! – Püspöki szentmise a betegek világnapján Székesfehérváron

A szentmise elején a megyéspüspök köszöntötte a híveket, akik a betegek szentségének felvételére érkeztek, valamint a fehérvári Szent György Kórházat képviselő Nyakas Eszter ápolási igazgatót, a jelen levő orvosokat, ápolókat, segítőket, a kórházi lelkigondózokat és a Katolikus Karitász munkatársait.

„A Szentatya idei világnapi üzenetének mottója: Viselj rá gondot! Az irgalmas szamaritánus történetéből ragadta ki ezt a mondatot, aki az összevert embert elvitte a fogadóba, gondoskodott róla, majd a fogadós lelkére kötötte: viseljen rá gondot, ha visszatér, megadja neki, ha többet költött rá. Ez az üzenet mindannyiunkhoz szól, hogy figyelmünket, szeretetünket a rászorulókra, jelen esetben a betegségek, a fájdalmak keresztje alatt görnyedő embertársainkra irányítsuk. A betegség emberi tapasztalatunk része. De a betegség, a fájdalom embertelenné válhat, ha elszigetelten és elhagyottan kell megélni, ha nem kíséri gondoskodás és együttérzés” – idézte fel Ferenc pápa szavait a főpásztor, majd arról beszélt, hogy Jézus életében az evangéliumokat olvasva azt látjuk, szerette a betegeket és mindig nyitott volt feléjük, gyógyította, vigasztalta őket, erőt és célt adott a szenvedőknek.

Spányi Antal püspök emlékeztetett, a Szentatya által meghirdetett szinodális út arra is hív bennünket, hogy gondolkodjunk el azon, hogy éppen a gyengeség és a betegség megtapasztalása által hogyan tanulhatunk meg együtt vándorolni, Istent követve. Az elveszettség, a betegség megtapasztalása nem zár ki bennünket Isten népéből, sőt ellenkezőleg: az Úr figyelmének középpontjába helyez minket. Mert a betegekre, a rászorulókra különösen is gondja van az Úrnak. „A magányban, az elhagyatottságban Isten közel van az emberhez. Nekünk is oda kell állnunk amellé, aki magára maradt. Istenre és egymásra vagyunk utalva. A betegségben előfordulhat, hogy mások elhagynak bennünket, teherré válunk a környezetünk számára, vagy éppen a beteg érzi magát úgy, hogy el kell távolodnia szeretteitől, hogy ne jelentsen terhet. Mind a két állapot tragikus és szomorú.

A keresztény ember küldetése azonban ez: megállni ilyenkor, közel lenni, gyógyítani és felemelni. Szeretettel mellette lenni, neki pedig elfogadnia a rászorultságot.

Az egészségesnek segítséget kell nyújtania, a betegnek pedig elfogadnia a segítséget” – hangsúlyozta a püspök, majd hozzátette: „A lélek megmutatja, hogyan épülhet fel egy új közösség, akik azonosulnak mások gyengeségével, elutasítják egy kirekesztő társadalom létrehozását, felemelik és talpraállítják az elesetteket. A közös jó érdekében fáradoznak, hiszen a teljességre vagyunk megalkotva, amely csak a szeretet által érhető el” – fogalmazott a főpásztor, és imádságra kért mindenkit, hogy Isten népe, az egészségügyi intézményrendszer és a civil társadalom nyitottá váljon az együtt gondolkodásra, a rászorulók közös szolgálatára. Megköszönte mindenkinek a világjárvány idején tett erőfeszítéseit a betegekért, és köszönetet mondott nemcsak a kórházi dolgozók, hanem a szerzetesek munkájáért is, akik az elesettek szolgálatára szentelik életüket. Kérte az egyházmegye hitvallóinak közbenjárását, a fiatalon is sokat szenvedett Kaszap Istvánt és Bogner Mária Margitot, hogy segítsék a betegség keresztjét hordozó embertársainkat. Imára szólított fel az értelmetlen háború, a szörnyű járványok, a rettenetes földrengések, az éhség és szomjúság áldozataiért.

A szentbeszédet követően a megyéspüspök megáldotta a betegek olaját, amelyet a Szentháromság egy Isten emberszerető jóságának köszönhetünk, majd megkente paptársaival a betegeket, hogy szenvedéseikben erőt és gyógyulást kapjanak. A betegek szentségének kiszolgáltatásakor a hívek egy imádságos lelki füzetet is kaptak ajándékul, amely a szenvedésben rejlő lelki lehetőségekről szól.

A főpásztor végül megköszönte beteg testvéreinek imádságát, akik a szenvedők állhatatosságával és felajánlásaikkal sokat tesznek egy jobb a világért, Isten országáért. Végül megköszönte mindazok szolgálatát, akik szeretetükkel körülveszik a leginkább szükségét szenvedőket.

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír