Világítótorony a jövő nemzedéknek – Lezárult az EU alapító atyja kanonizációs ügyének első szakasza

Mély hitű, feddhetetlen erkölcsű politikai vezető volt, minden tevékenységét a közjó keresztény szolgálata vezérelte. Európai jövőképe a népek közötti együttműködésen, a földrész egységén alapult. A politikai és intézményi válságok korában továbbra is időszerű példaképként tekinthetünk alakjára – hangsúlyozta Ferenc pápa római helynöke, Reina bíboros.

Ma is példakép az olasz és az európai politika számára

Az Egyház története tele van olyan személyekkel, akik fénylő nyomot hagytak maguk után. Közülük kiemelkedik Isten szolgája Alcide De Gasperi (1881–1954) alakja – kezdte beszédét Reina bíboros, rámutatva, hogy a 20. század olasz történelmének egyik legjelentősebb alakjáról van szó, aki politikai látásmódjával és kormányzási készségével eredményesen vezette Olaszországot történelmének egyik legnehezebb időszakában.

Politikai örökségéhez tartozik a háború utáni újjáépítésen túl a demokratikus intézmények megszilárdítása és az egyesült Európa építése.

Közvetítő képessége, pragmatizmusa és az állam iránti lojalitása következtében az olasz és az európai politika még ma is példaképként tekinthet rá – szögezte le a pápa római helynöke, majd felidézte az olasz kereszténydemokrata politikus életrajzát.

Küzdött a pluralizmusra és társadalmi igazságosságra épülő államért

Alcide De Gasperi 1881. április 3-án született Pieve Tesinóban, Trentino megyében, ami akkor az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alatt állt. Kétnyelvű kulturális környezetben nőtt fel, ami hatással volt képzésére és nemzetközi nyitottságára. A fiatal De Gasperi, miután a bécsi egyetem modern filológia szakán diplomát szerzett, újságírói és politikai tevékenységet folytatott, együttműködött az Il Trentino című újsággal, és elkötelezte magát az Osztrák-Magyar Monarchián belüli olasz közösség érdekeinek védelme mellett.

1911-ben a bécsi parlament képviselőjévé választották, ahol kitűnt Trentino megye közigazgatási és kulturális autonómiájáért folytatott tevékenységével. Az első világháború befejezését követően, miután szülőföldjét Itáliához csatolták, Alcide De Gasperi új nemzeti környezetben, az Olasz Néppártban folytatta politikai szereplését. Küzdött a katolikusok politikai részvételének elismeréséért, valamint egy pluralizmuson és társadalmi igazságosságon alapuló államért.

Megalapozta a politikai katolicizmus újjászületését

A fasizmus hatalomra jutásával feloszlatták a Néppártot, és De Gasperi a rezsim üldözöttjévé vált. 1927-ben letartóztatták és négy év börtönre ítélték, majd kegyelmet kapott, de évekig bizonytalan gazdasági körülmények között élt, a Vatikáni Apostoli Könyvtárban talált menedéket. Ebben az időszakban tökéletesítette politikai és társadalmi megfontolásait, megalapozva a politikai katolicizmus második világháború utáni újjászületését. A fasizmus bukása után Alcide De Gasperi az Itáliát évtizedekig vezető Kereszténydemokrata Párt megalapításának egyik főszereplője lett. 1945-ben miniszterelnökké nevezték ki, és ő vezette az országot az újjáépítés és a demokratikus folyamat kezdetének döntő jelentőségű éveiben. Kormánya alatt Olaszország csatlakozott a Marshall-tervhez és a születőben lévő európai intézményekhez. Megszilárdította Itália demokratikus rendszerét, megteremtve az elkövetkező évek gazdasági fellendülésének alapjait.

Mély lelkiség jellemezte, a közjó keresztény szolgálatára törekedett

De Gasperit erős hitű és feddhetetlen erkölcsű emberként ismerték. Számos tanú és történész egybehangzó leírása szerint olyan politikus volt, akit mély lelkiség jellemzett, tevékenységét az élet és a közszolgálat keresztény szemlélete ösztökélte. A szilárd hit volt állandó iránymutatója, áthatotta minden politikai döntését és cselekedetét.

Hitét nem csak a magánéletében vallotta meg, hanem konkrét elkötelezettségként megvalósította a gyakorlatban, egy igazságos és egységes társadalom építése érdekében

– szögezte le beszédében Reina bíboros, majd rámutatott Isten szolgája alaptermészetének egyik jellemző tulajdonságára, miszerint derűsen és reménykedve nézett szembe a nehézségekkel. Európai jövőképe a népek közötti együttműködésen alapult, befogadó és előremutató megközelítést tükrözött, amely szöges ellentétben állt a földrészt a korábbi évtizedekben megosztó nacionalista felfogásokkal. Számára az országhatár nem egy elkülönítő korlát volt, hanem a különböző kultúrákat összekötő híd jelképe. Alcide De Gasperi a politikát igazságérzettel és becsülettel gyakorolta. Soha nem személyes érdekből kereste a hatalmat, hanem azt a nemzet szolgálataként értelmezte. A gyengébbek iránti figyelme és a közjó iránti elkötelezettsége azt mutatja, hogy számára a keresztény szeretet nem egyfajta elvont alapelv volt, hanem a politikai életben megvalósítandó konkrét erény.

Politikai tevékenységének lényeges szempontja volt az egységes Európa felépítése

A politika és az intézmények válsága idején Alcide De Gasperi példája fontos kiindulási pontot jelenthet – fejtette ki Baldassare Reina bíboros. Isten szolgája politikai tevékenységéből kiemelte annak egyik leglényegesebb aspektusát, amely az egységes Európa felépítése volt.

De Gasperi az elsők között ismerte fel, hogy az európai államok közötti együttműködés a béke és a stabilitás biztosításának kulcsa.

Az európai projekthez való hozzájárulása ma különösen időszerű egy olyan korszakban, amikor az európai integráció összetett kihívásokkal néz szembe és folyamatosan jelen van a széttöredezés veszélye. De Gasperi eszméje a különböző társadalmi és politikai erők közötti párbeszédre épülő politikáról szintén követendő példa lehet. Egy olyan korban, amelyet a polarizáció és a populizmus jellemez, az intézményekbe vetett bizalom helyreállítására példa lehet Alcide De Gasperi módszere, amely a konstruktív konfrontáción és a közös megoldások keresésén alapul.

Erkölcsi feddhetetlenség, az Isteni Gondviselésbe vetett bizalom

Isten szolgájára nemcsak mint nagy államférfira emlékezünk, hanem mindenekelőtt mint az Istenbe vetett mély hit és az erkölcsi feddhetetlenség emberére – folytatta beszédét Reina bíboros. Életét nehézségek és megpróbáltatások jellemezték, de mindig a szolgálat szellemével és a közjó keresztény látásmódjával nézett szembe az akadályokkal. Soha nem veszítette el az Isteni Gondviselésbe vetett bizalmát és mindvégig elszántan törekedett az igazságosságra.

Politikai elkötelezettségét nem személyes ambíciói, hanem a felebarát szolgálatára való őszinte elhivatottság vezérelte.

Tevékenységét ezért „prófétai, papi és királyi” küldetésként jellemezték, amelynek célja a társadalom jobb jövőjének építése. Isten szolgájának alakja továbbra is rendkívül időszerű – hangsúlyozta Reina bíboros. Hozzájárulása az olasz demokrácia építéséhez, az európai integrációban, valamint a politikai vezetésben betöltött szerepe kiindulási pontot képviselhet a jelen kihívásainak kezeléséhez. A politikai képviseletiség, reprezentáció válsága idején Alcide De Gasperi példája arra hív minket, hogy fedezzük fel újra a közszolgálat, a szakértelem és a felelősség értékét. Gondolatai és politikai tevékenysége nem csupán a múlt történelmének részét alkotják, hanem a jövő számára is erőforrást, hivatkozási pontot jelentenek mindazok számára, akik komolyan és ügybuzgóan akarják elkötelezni magukat a közjó érdekében. Akik közvetlenül ismerték, szerény és visszafogott emberként jellemzik, aki életpéldáján keresztül képes volt mély lelkiséget közvetíteni környezete számára.

A nevét viselő De Gasperi Alapítvány továbbra is hirdeti Isten szolgája üzenetét

Reina bíboros idézte De Gasperi leánya, Maria Romana szavait, miszerint édesapja következetesen, dicsekvés nélkül élte meg hitét, amelyet naponta imádsággal és elmélkedéssel táplált. Még olyan jelentős személyiségek is, mint Szent XXIII. János, elismerték Isten szolgája keresztény tanúságtételének nagyságát. Roncalli pápa szerint életét és a mások iránti szolgálatát bibliai látásmód ihlette. Lelki és politikai öröksége sok ember emlékezetében még ma is él. A tisztesség, a szolgálat és a közjó iránti elkötelezettség példája a mai társadalom számára, különösen egy olyan időszakban, amely a politika értékek és eszményképek hiányával küzd. A nevét viselő, a szociális igazságosságért küzdő De Gasperi Alapítvány tovább viszi Isten szolgája üzenetét, előmozdítva az életét vezérlő elvek által ösztökélt kulturális és társadalmi tevékenységeket – mondta beszédében Reina bíboros, majd Isten szolgája életszentségének híréről szólt.

Életszentségének híre széles körben elterjedt

Alcide De Gasperi halála nagy megrendülést okozott a nép körében. Ezrek és ezrek kísérték koporsóját Trentóból Rómába, spontán gesztusokkal fejezve ki szeretetüket és meggyőződésüket, hogy igazságos és erényes ember volt. Néhányan még közbenjárását is kérték, amint azt az útközben elhangzó könyörgések is mutatják: „Alcide, imádkozz értünk! Életszentségének híre, a „fama sanctitatis” széles körben elterjedt. A halálát követő hosszan tartó gyász arról tanúskodik, hogy nemcsak államférfiként, hanem egyben a nemzet jelentős erkölcsi útmutatójaként tisztelték, széles körben elterjedt az a meggyőződés, hogy példamutatóan gyakorolta a keresztény erényeket.

Életpéldája maradandó nyomot hagyott Itália történelmében

Beszéde befejező részében Baldassare Reina bíboros annak a reményének adott hangot, hogy az Egyház elismeri Alcide De Gasperi hősies erényeit.

A történelem egy olyan korszakában, amikor szükség van hiteles és következetes vezetőkre, Isten szolgája Alcide De Gasperi alakja időszerű példakép, amely értékes tanításokat kínál fel a politikában és a társadalmi szolgálatban elkötelezettek számára.

Spirituális és politikai öröksége továbbra is világítótorony marad a jövő nemzedékek számára, megerősítve, hogy az integritás, az elkötelezettség és a kötelességtudat kitörölhetetlen nyomot hagyhat egy ország történelmében – vonta le végső következtetését Baldassare Reina bíboros, a pápa római helynöke, Isten szolgája Alcide De Gasperi boldoggáavatási ügyének egyházmegyei szakaszát lezáró beszédében.

*

Alcide De Gasperi 1954. április 21-én az Európai Parlament konferenciáján mondott beszédéből: „Találkozóink nem arra szolgálnak, hogy a parlamenti képviselők, a nemzeti szuverenitás birtokosai politikai döntéseket hozzanak, hanem azok a szabad találkozók, beszélgetések a különböző irányzatok és nemzetiségek között egy olyan fórumot jelentenek, ahol különböző véleményeket lehet cserélni, de mindegyiket egyformán mozgatja az európai hazáink és közös hazánk, Európa javáért érzett féltő elkötelezettség”.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatikáni Rádió, Diocesi di Roma

Magyar Kurír