A HÉT VERSE – Karol Wojtyła: Az alap

AZ ALAP

Ezen a helyen léptünk érintkezik a földdel, ahol annyi
sok fal s oszlopsor épült… ha nem tűnsz el közöttük, s tovább haladsz,
                                               megtalálva az egységet és az értelmet –
azért van, mert Ez vezet téged. Ez nemcsak a
reneszánsz épületek tereit fogja össze, hanem a távolságokat is bennünk,
kik mindannyian gyöngeségünk s kudarcaink tudatában élünk.
De Te Péter vagy. Te akarsz lenni itt az alap, hogy rajtad járjanak
(maguk után menve, ki tudja, hova jutnak), s arra haladjanak, amerre lépteiket vezérled,
hogy a tekintetükkel eggyé fonódjon a tér, mert így születik meg a gondolat.
Az akarsz lenni, aki szolgálja lépteinket – mint a szikla a juhok lépteit:
a gigantikus szentélyek alapja is a szikla. Legelőjük a kereszt.

Forrás: A bennem növekvő Ige. Karol Wojtyła válogatott írásai (ford. Balássy László és Balássy Péter, Zrínyi Nyomda Kiadója, 1990)

Fotó: Borsodi Heni

Magyar Kurír