Keltsd életre a templomodat! – Pünkösd Bettina, Nyíracsád

Az eltűnt ikon

A Szent Liturgia végén hangzott el:
– …és végül egy jó hír, az ikon renoválására 15 450 forint gyűlt össze. A Jóisten áldja meg az adakozókat és családjukat is. Dicsőség Jézus Krisztusnak!

– Dicsőség mindörökké! – szólt a nép egybehangzó válasza. Aznap már nem volt több liturgia, mégsem zárták be a templomot. Ez szemet szúrt a templom egerének, Illésnek is, aki előbújt a kis odújából, hogy lássa, mi történik. Egy számára ismeretlen bajszos ember lépett be, és egyenesen a paphoz sétált, majd halkan beszéltek valamit, amit az egérke kiváló füle sem hallott meg, tehát valami fontos és titkos lehetett! Ezután elindultak, egyenesen Illés felé, akinek gyorsan menekülőre kellett fognia, hogy meg ne lássák. Ugyanis csak kevesen tudtak a létezéséről, a falon lévő szenteken és a tisztelendő úron kívül szinte senki. És az előbbit Illés még csak nem is sejtette. Mire az egérke elő mert jönni, már nem volt ott senki. Kilépett, és körbenézett. Katt! – hallatszott az ajtó zárjának hangja.

– Jaj, ne! – kiáltott az egérke kétségbeesetten. – Most, hogy jutok ki innen? A titkos kis nyílásomhoz most építettek sziklakertet! Miért voltam olyan lusta egy újat rágni? – korholta magát.

– Ne ostorozd magad, Illés! – szólt egy mély hang. – Ennél most sokkal nagyobb problémánk van! Eltűnt a Szűz Mária-ikon, amelyet a kegykép ittlétének emlékére csináltattak – szólt Szent Miklós, a hang gazdája.

– Eltűnt? – visszhangozták meglepetten és kétségbeesetten a fali festmények.

– Lehet, hogy haramiák vitték el? Minket is elvisznek?

– Vagy eladták! – találgattak a kíváncsi kerubok.

– Ugyan, miért adták volna el? – szólalt meg az ikonosztázionon megfestett Mária.

– Egyébként titeket nem is lehet elvinni!

– Azért, mert reggelente sosem úgy állt vissza, ahogy lefestették! Mindig máshogy tartotta a kezét! És ez feltűnt az embereknek. Csodának tartották, ezért vagy ellopták, vagy eladták, és elvitték kiállítani! – szólt az egyik tekercset tartó apostol, miközben kinyújtóztatta elgémberedett tagjait.

– Ugyan már gyermekeim, ez badarság – szólalt meg szelíden Jézus az apostolok között. – Ha még így is történt, biztos nem adták el.

– Valójában – szólalt meg félénken az egérke – én láttam, hogy bejött egy bajszos ember, aki még nem járt itt, és… Ti tudtok beszélni és mozogni? –lepődött meg Illés, mikor eszébe jutott, hogy kikkel is beszél.

– Igen. Mikor a templomajtók becsukódnak, mi megelevenedünk. Te mit csináltál az elmúlt fél évben itt, hogy nem vetted észre? Hagyjuk! Amúgy is, látjátok, mint mindig, most is igaza volt Jézusnak! Ha tudnám, ki volt, aki elvitte, biztos, hogy utána mennék! – szólt Sárkányölő Szent György a kardját szorongatva, mellkasát megfeszítve.

– Ez így mind nagyon szép, György, de valami nem stimmel. Kérlek, folytasd, Illés! – szólalt meg Jézus.

– Szóval, bejött az ember – szólt a megszeppent egérke –, és valamiről nagyon halkan beszéltek a tisztelendő úrral. Azután elindultak felém, ezért gyorsan el kellett húznom a csíkot – mondta kicsit szégyenkezve.

Az éjszaka gondolkodással telt. Györgyöt, minden akarata ellenére, nem engedték a többiek, hogy a bajszos ember után induljon, mert hát csak egy festmény, nem járhat-kelhet az utcán. Így tehát Illésre hárult az ikon felkutatásának feladata. Szegény kisegér törhette a fejét, miként találja meg a bajszos embert! Egészen addig töprengett, amíg egyiküknek remek ötlete nem támadt.

– Ha azt állítjátok, hogy eladták, akkor arról kell lennie egy papírnak is. Illés! Szaladj gyorsan a parókiába, és keress egy papírkupacot. A legfelső ötöt pedig hozd ide, mi majd elolvassuk! – szólt Szent Piroska reménykedve.

Az egérke úgy rohant, mint életében eddig még soha! Mikor meglátta a papírkupacot, áldotta az eszét, hogy még nem csinált magának belőle fészket, ahogyan tervezte. Lekapott néhányat a papírhalomból, majd rohant vele vissza Szent Piroskához. Minden olvasni tudó szent között szétosztották a papírokat, és elmélyülten olvasni kezdtek. A csendet egy kis idő után Szent Kozma törte meg, aki keserves hangon csak ennyit mondott:

– Sajnos igazunk volt. Itt van a papíron, feketén-fehéren. A Szűz Mária-ikon… Katt – hallatszott a templomajtó hangja. Észre sem vették, és eljött a reggel. Ebben a pillanatban minden festmény a helyére sietett, Illés pedig gyorsan összeszedte a papírokat, és visszarohant vele a parókiára. Mikor kilépett onnan, szembe találta magát Mátyás atyával, aki rámosolygott, majd így szólt:

– Dicsőség, kedves Illés! Szép napunk van, nem? Biztos te is éhes vagy, tessék, itt van a reggelim maradéka. Direkt neked hagytam meg – szólt, miközben letette a kis kiflicsücsköt a falatka sajttal, majd ment tovább, hogy előkészüljön az utrenyére. Miközben az egérke a reggelit majszolta, azon gondolkodott, hogy egy ilyen végtelenül kedves és figyelmes ember hogy adhatta el az ikont. A nap nagyon lassan telt, Illés elbóbiskolt. Hirtelen felriadt, ugyanis az időközben életre kelt festmények azon tanakodtak, mit olvashatott Szent Kozma, mert csak most tudta elmondani. Illés épp időben ért oda, így elcsípte a lényeget.

– Tehát ott tartottam, hogy: Sérült Szűz Mária-ikon. Elszállították: 2018. 08. 06. Renoválásra, ára 7000 forint – mondta szomorú hangon. Ez volt a lényeg röviden. Eladták a bajszos úrnak, aki elvitte Renoválásra, mert a múlt héten leesett. Vajon hol lehet az a község? És milyen olcsón adták el! Ez szinte felháborító! Szegény Mária, tényleg nem ő tehetett róla!

– Ó, tényleg az volt ráírva, hogy renoválásra? – szólt izgatottan az egérke. – Hát az csak azt jelenti, hogy elvitték kijavítani a hibáját! Mikor leesett, biztos sérült a lakk vagy a festék – magyarázta, miközben kinyílt a templomajtó. A szentek gyorsan visszasiettek a helyükre, éppen időben, mert abban a pillanatban belépett a bajszos ember, a Szűz Mária-ikonnal a kezében.

Visszatette a képet a helyére, elégedetten felnézett rá, majd elmondott egy imát. Mikor kiment, végleg bezárta a templomot arra a napra. A templom lakói boldogan üdvözölték a hazatért Mária-ikont.

Pünkösd Bettina a Szent Piroska Görögkatolikus Általános Iskola 8. osztályába jár, meséjét a nyíracsádi görögkatolikus templomról írta.

Magyar Kurír