Zenei hangokból épült katedrális – 50 éves a budapesti Don Bosco Ének- és Zenekar

Az alkalomra meghívást kaptak mindazok, akik az elmúlt 50 év alatt a kórus tagjai voltak, és a szentmisét követő koncerten ők is bekapcsolódhattak a zeneművek előadásába.

A jubileumi ünnepre a templom megtelt a kórustagok rokonaival, az ének- és zenekar barátaival, támogatóival, meghívott vendégeivel. A szentmise elején Puskás Attila, a kórus lelkivezetője köszöntötte a koncelebráló atyákat – Kránitz Mihályt, Juhos Imrét, Csány Péter szalézi szerzetest és Szlama Ákost. A szentmisét hálából az elmúlt 50 év kegyelmeiért ajánlották fel, valamint megemlékeztek a névadó Bosco Szent Jánosról is, akinek emléknapja (január 31.) mindig kiemelkedő ünnep a kórus életében.

A mise zenei tételeit Gounod Szent Cecília-miséjéből választották. Ez a mű közel áll a kórus tagjaihoz, az Istenbe vetett bizalom, bátor hitvallás sugárzik belőle. Ezt a lelkületet szeretnék megerősíteni a hallgatóságban és egymásban is – indokolta a darabválasztást a karmester, ifj. Benyus Sándor. A mise szólótételeinek előadásában Szabóki Tünde (szoprán), Molnár András (tenor) és Cser Ágoston (basszus) működtek közre, akik visszatérő vendégművészei a Don Bosco Ének- és Zenekar koncertjeinek.

Martos Levente Balázs püspök szentbeszédében a katedrálisról elmélkedett, különböző képeket állítva párhuzamba egymással. A kövekből épített katedrális szent hely – mondta a püspök –, amelyben Isten otthonra talál. De a katedrális sem csak emberi mű, hanem olyan hely, ahol az ember Istennel találkozhat, és végső soron Isten közreműködésével jön létre.

Zenei hangokból is lehet katedrálist építeni, de nem mindegy, hogy megpihen-e ott a lélek, és helyet kap-e benne Isten”

– utalt arra a küldetésre a püspök, amelyet a kórus és a zenekar betölt szolgálatával, és amellyel a zenén keresztül szeretne másokat is közelebb vinni Istenhez.

„Bosco Szent János is egyfajta katedrálist épített – folytatta –, amelybe a kicsiket, szegényeket, az Isten irgalmára rászorulókat gyűjtötte össze.

Kérjük az ő közbenjárását azért, hogy a közösségeink továbbra is befogadó közösségek maradhassanak, és jól szeressünk mindenkit, aki kapcsolatba kerül velünk”

– adott lelki útravalót Martos Levente Balázs püspök a kórustagoknak.

A könyörgésekben megemlékeztek az alapító atyákról, az elhunyt kórustagokról, a közösségben létrejött házasságokról és az így megszületett családokról.

Az ünnepi liturgiát követően a korábbi kórustagok is felsorakoztak a szentélyben, és az így több mint 150 fősre bővült ének- és zenekar rövid koncertet adott. A műsort legkedvesebb, az elmúlt fél évszázad alatt sokszor és szívesen énekelt darabjaikból állították össze.

Elhangzottak többek között Halmos Béla, Lodovico Grossi da Viadana, Jacob Arcadelt, Franz Schubert, Marco Frisina művei. Nem hiányozhatott a repertoárból a kórus himnuszává vált Camille Saint-Saëns-mű sem, amelynek magyar szövege a kórus alapító karnagyának, Dauner Jánosnak kedves imája volt: „Szól örömének, száll fel a lélek, dicsér minden téged, Isten. Ím, eléd állunk, hő vágyunk, áldást osztón tekints le ránk.”

A Christus vincit előadásához a legifjabbakból toborzott rézfúvós együttes is csatlakozott igazi nagyzenekari hangzást teremtve és megmutatva, hogy biztosított a zenekari utánpótlás.

A műsor Georg Friedrich Händel Messiásának Halleluja tételével zárult, amely mindennél jobban kifejezte azt az örömöt, amellyel a Don Bosco-kórus tagjai Isten dicsőségét szeretnék megénekelni.

Az ünnepi eseményt késő estig tartó agapé követte, amelyről természetesen nem hiányozhatott a születésnapi torta sem, és ahol régi és jelenlegi kórustagok találkoztak újra egymással. A Don Bosco Ének- és Zenekar a jubileumi évben a tervek szerint további koncertekkel, kiállítással, dokumentumfilmmel szeretné felidézni az elmúlt 50 év történetét.

Szerző: Gáborné Haáz Andrea

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír