Hűség és megújulás – A szerzetesi élet Magyarországon 1950 és 2000 között

Hetven évvel ezelőtt, 1950-ben oszlatta fel Magyarországon a kommunista diktatúra a szerzetesrendeket. A megszentelt élet intézményeinek működése – egy rövid átmeneti időszak után – 1990-ben, a rendszerváltásnak köszönhetően indulhatott újra. A kettős jubileum alkalmából konferenciát szerveztek 2020-ra, ám a járvány közbeszólt, így végül kerekasztal-beszélgetés formájában került sor a megemlékezésre. A tervezett konferencián szerették volna bemutatni azokat az eredményeket, amelyek egy 2018-ban elindult kutatás során születtek. Ennek a projektnek az „emlékezet- és forrásmentés” volt a célja, bemutatva, hogyan változott a szerzetesi élet Magyarországon az 1950 és 2000 közötti időszakban. A Fejérdy András által szerkesztett Hűség és megújulás – A szerzetesi élet Magyarországon 1950–2000 című kötet ennek a tudományos munkának a részeredményeit tárja a nagyközönség elé.

A kötet tanulmányai elsősorban az 1989–1990-es újraindulással foglalkoznak, de természetesen a kiindulóhelyzetet, azaz az 1950-ben történt megszüntetés körülményeit is megvilágítják. Fejérdy András, Bögre Zsuzsanna és Koltai András írása a betiltást, a túlélési stratégiákat, illetve az 1986-tól megfigyelhető „tiltás és elismerés” közötti időszakot mutatják be. Schanda Balázs tanulmánya az újraindulás jogi kereteit ismerteti, Fedor Tibor azt vizsgálja, milyen ingatlanokat kaptak vissza a szerzetesrendek, Deák Viktória Hedvig OP pedig az újrakezdés teológiai kereteit vázolja fel. A kötet végén egy összegző kerekasztal-beszélgetés lejegyzett szövege mellett a források ismertetésével is találkozhatunk.

A kötet bemutatóján Guba András SP, a Sapientia rektorhelyettese köszöntötte a megjelenteket. Személyes emlékeit felidézve elmondta, amikor belépett a rendbe, lelkivezetőt keresve Lénárd Ödönre esett a választása, aki azok közé a szerzetesek közé tartozott, akik nem alkalmazkodtak ahhoz a „szerződéshez”, amelyet például a piarista rend is elfogadott. A Sapientia – mely több szerzetesrend főiskoláira támaszkodva jött létre – ugyanakkor maga is a megújulás egyik példája. Ezért is adnak szívesen teret a hasonló rendezvényeknek.

A könyv létrejöttének körülményeit ismertetve Kiss István Didák OFM, a MSZKI irodavezetője arról beszélt, hogy a szerzetesek évében (2015) megtapasztalhatták, milyen jó egymással találkozni, megismerni a többi rend tagjait, karizmáját és küldetését. Ez a kötet is e felismerés gyümölcse. Célja és feladata az értékmentés és az emlékezetkutatás. Bemutatja, hogy milyen környezetben indult el a megújulás, és hogy milyen kihívások előtt álltak a rendek. Ez a könyv azért is különleges, mert a benne olvasható tanulmányok által érintett témákról kevés publikáció született. A kutatásnak ugyanakkor még nincs vége.

A könyvet Deák Hedvig OP általános főnöknő, egyetemi tanár (SSzHF) és Gárdonyi Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszékének vezetője mutatta be; a moderátor Mészáros Anett, az MSZKI kommunikációs munkatársa volt. Mint elmondták, napjaink kutatójának feladata, hogy katalogizálja és rendszerezze a forrásokat. A múlt feltárásából mindannyian tanulhatunk, ugyanakkor a történelmet bemutató emlékezet „tisztelet azok iránt, akik előttünk jártak”.

A II. Vatikáni Zsinat azt kérte a szerzetesrendektől, hogy térjenek vissza a karizmájukhoz, emellett pedig keressék a megújulás lehetőségeit.  „Az újrainduláskor az is kiderült, hogy a megújulás hosszadalmas folyamat, fájdalmas döntéseket, koncepcióváltást is igényel” – hangsúlyozta Deák Hedvig.

Ez a kötet az 1950-es és az 1990-es eseményeket összeköti a jelennel, ugyanakkor bemutatja azokat a folyamatokat is, melyek napjaink kihívásaihoz vezettek – emelte ki Gárdonyi Máté. 1990-ben már csak harmadannyi szerzetes volt az újraindulás részese, mint ahányan voltak az 1950-es megszüntetés idején, mára pedig az 1990-es időszakhoz képest is csak harmadannyi szerzetest találunk Magyarországon. A szervezeti kereteket és az intézményi hálózatot is meg kellett újítani, a korábbi, funkcionalista ideálokkal lassan le kellett számolni. Világossá vált, hogy a szerzetesek nem az intézmény, hanem az elköteleződésük révén „hasznosak” az Egyház számára.

Ezt a kötetet haszonnal forgathatják azok, akik az egyháztörténelem iránt érdeklődnek, de mindenki tanulhat belőle, aki jobban meg szeretné érteni a rendszerváltást követő időszak történéseit, társadalmi változásait.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír