Megkeresztelkedett egy muszlimnak született iráni fiatalember a pesti jezsuitáknál

– Az iszlám mennyiben jelentett neked és családodnak kultúrát, identitást, illetve élő, személyes hitet?

– A családom csak névlegesen muszlim, mint sokan mások az iráni társadalomban. A magam részéről soha nem tudtam mély kapcsolatot kialakítani az iszlám istenével. Habár naponta ötször imádkoztam arabul, a kapcsolatom Istennel nem volt mély és bensőséges. Ma már tudom: az egyetlen igazi és valóságos Isten a Szentháromság Istene, azaz az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

– Az iszlám melyik ágát követi a családod?

– Az iszlámnak két fő ága van: a síita és a szunnita. Tudomásom szerint Iránban a muszlimok többsége síita. Én is síita családban születtem.

– Az iszlám Jézust prófétának tekinti. Milyen mérföldkövei voltak annak a lelki utazásnak, amelynek során Jézust mint Megváltót ismerted meg?

– Muszlimként próbáltam személyes kapcsolatot kialakítani istenünkkel, Allahhal, de nem sikerült. Ezután úgy döntöttem, jobban meg szeretném ismerni Jézust. Külföldről vásároltam egy Bibliát, és miközben az Újszövetségben olvastam róla, fokozatosan ráébredtem, hogy ő a valóságos Isten. Néhány éve, amikor úgy döntöttem, mélyebben meg akarom ismerni Krisztust, az interneten böngészés közben rábukkantam a Por Pasokh perzsa keresztény weboldalra. Itt minden, a kereszténységgel kapcsolatos kérdésre választ adnak, és kiváló forrás mindazoknak, akik többet akarnak tudni Krisztusról. Ennek során rájöttem, hogy az a Jézus-kép, ami az iszlámban, azon belül is a Koránban megmutatkozik, téves. Ő több mint próféta. Ő a mi Urunk, Megváltónk, a Mennyei Atya Fia. Így történt, hogy néhány évvel ezelőtt Iránban keresztény lettem.

– Iránban körülbelül 100 ezer keresztény él. Kapcsolatban álltál valamelyik közösségükkel?

– Iránban a kereszténységnek három fő válfaja létezik. Az örmény, az asszír keresztények, valamint azok a Krisztus-hívők, akik iszlám háttérrel rendelkeznek. Az utóbbi fajtával soha nem találkoztam, mert Iránban veszélyes nyilvánosan kijelenteni, hogy muszlimnak születtél, majd keresztény lettél. De találkoztam örmény keresztényekkel, Teheránban van egy katedrálisuk, a Szent Szárkisz-székesegyház, amit többször is felkerestem.

– Egyes jelentések szerint a kereszténységre áttérő muszlimok Iránban halálbüntetéssel nézhetnek szembe. Neked is kell ettől tartanod?

– Szerencsére nem. Amikor keresztény lettem, nem csatlakoztam egyik földalatti egyházhoz sem. Teheránban örmény templomokba jártam, de a döntésemnek, hogy Krisztust követem, akkor még nem volt intézményes következménye. Ugyanakkor minden alkalommal, amikor egy űrlapot, például útlevélkérelmet kellett kitöltenem, a vallás rovatba azt kellett írnom: síita muszlim. Ha valami mást jelölök meg, például hogy katolikus keresztény, másnap letartóztatnak, és valószínűleg bebörtönöznek.

– Mit szóltak a családtagjaid, amikor megtudták, hogy keresztény lettél?

– Eleinte dühösek voltak, mondván, miért tértem át, miközben a mi vallásunk a legnagyobb és legjobb a világon. Azt válaszoltam, hogy mert megtaláltam a helyes utat, és imádkozom, hogy egy nap ők is a maga valójában megismerjék Jézus Krisztust.

– Most, hogy hivatalosan is keresztény lettél, gond nélkül hazamehetsz?

– Igen, mert nem menekültként vagyok itt, hanem diákként, így bármikor hazamehetek, és utána visszajöhetek.

– Az Avicenna Nemzetközi Főiskolára jársz Budapesten. Mit tanulsz ott?

– Néhány hónapja német nyelvet tanulok, és most a vízumomat munkavállalási engedélyre szeretném cserélni, hogy dolgozhassak.

– Mit szeretnél dolgozni?

– Augusztusban éttermet szeretnék nyitni Budapesten.

– Január óta élsz itt. Mit csináltál, hol éltél előtte, és mi hozott Magyarországra?

– Teheránban éltem, néhány éve szereztem diplomát matematikából. Mielőtt ideköltöztem, az útlevél megszerzésének feltételeként le kellett töltenem a katonai szolgálatomat. Aztán úgy döntöttem, hogy külföldön próbálok szerencsét, és így kerültem Magyarországra.

– Miért pont Magyarországot választottad?

– Mert hallottam, hogy gyönyörű, ugyanakkor olcsó ország Európában, magas színvonalú egyetemekkel, kedves és barátságos emberekkel.

– És miért pont a jezsuiták?

– Katolikus templomban akartam megkeresztelkedni, és egyik barátomnak, Abouzarnak van egy katolikus szerzetesnővér ismerőse Magyarországon. Ő mondta, hogy tud egy jezsuita papot, Horváth Árpádot, aki nagyon jól beszél angolul. Többször találkoztam vele, ő segített alaposabb jártasságot szerezni a katolikus hitben, így a jezsuitákat általa ismertem meg.

– Ki lett a keresztapád?

– Egy fiatalember a jezsuita templom közösségéből, Szepesvári Dániel. Őt Árpád atyán keresztül ismertem meg egy angol nyelvű csoportban. A kereszteléskor pedig a keresztény nevem Michael, magyarul Mihály lett.

– Árpi atya azt írta a Facebookon, hogy miután június végén a templomában elmondtad angolul a katolikus hitvallást, a közösség néhány tagja meghívott sörözni. Ez volt az első alkalom, hogy alkoholt ittál?

– Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy nagyszerű este volt, sok kedves és barátságos emberrel. Mint közismert, az iszlám világban a muszlimok nem isznak alkoholt. De miután Magyarországra jöttem, többször ittam sört. „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31)

– Mi a következő lépés? Hétfőtől mi lesz más az életedben?

– Hétfőtől mindent megteszek, hogy mélyebben megismerjem a katolikus hitet, és szeretnék csatlakozni egy katolikus közösséghez Budapesten, lehetőleg a jezsuitáknál. És ha lehetséges, az interjú végén szeretnék felolvasni egy sort az Újszövetségből, Szent Pál Filippieknek írt leveléből az 1. fejezet 21. versét: „Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.” Ámen.

* * *

„Talán nem beszélünk elég jól arabul Istennek?”

A fent említett iráni fiatalember, Abouzar jelen volt az interjú során. Régóta elkötelezett keresztény, és segít Hosszeinnek, hogy elmélyüljön a katolikus hitben. Hogy jobban megértsük barátja lelki útját, a következő szempontokat tette hozzá a kérdésekhez és válaszokhoz.

Bár az anyanyelvünk perzsa, a legtöbb muszlim országban arabul kell imádkoznunk. És ha azt a nyelvet nem beszéljük megfelelően, valami fontos elveszik. Ráadásul amikor imádkozunk, nem lehetünk biztosak benne, hogy Isten meghallgat-e. Néha az volt az érzésem, hogy azért nem válaszol, mert az arab nyelvtudásom nem elég jó neki.

Az egyik ok, amiért elhagytuk az iszlámot, hogy ebben a vallásban félnünk kell Istentől: ha nem teljesítjük az összes előírt gyakorlatot, a pokolra jutunk. Gyakran próbálunk kapcsolatot teremteni Allahhal, de nem kapunk választ. A kereszténységben viszont Jézus az, aki kezdeményezi a kapcsolatot, hogy üdvözítsen minket. Mindannyian bűnösök vagyunk, és az üdvösséget a kegyelem révén nyerjük el, nem a jótetteink által.

Ezért miután keresztények lettünk, nem akarunk megtartani semmit az iszlámból. Meggyőződésünk, hogy az téves út. Sőt, pont fordítva van: az iszlám bizonyos elemeket magáévá tett a judaizmusból és a kereszténységből, és ezek összegyúrásával jött létre. Mi a valódi, eredeti Jézust akarjuk követni, és nem azt, akiről a Korán beszél.

Az iszlám egyes tanításai szerint megölheted az ellenségeidet, elveheted a pénzüket, a családjukat. Még minket is, akik keresztények lettünk, jogszerűen meg lehetne gyilkolni. A kereszténység ezzel szemben mást hirdet. Jézus azt tanította, hogy szeress mindenkit, még az ellenségeidet is. Ez hozott minket a keresztény közösségbe.

Szöveg: Szőnyi Szilárd

Forrás és fotó: jezsuita.hu

Magyar Kurír