Teremtésvédelmi kalendárium – A klímavédelem ajándékhatásai

Tavaly októberben elárasztották a nemzetközi és a hazai hírportálokat a rendkívüli hideg télről szóló hírek. A meteorológusok óvatosabbak voltak, hiszen tudják, hogy három-négy hónappal előre csak kis valószínűséggel lehet az időjárás alakulását jelezni. Sokféle módszer van, amivel ezt teszik, de akár matematikai statisztika alapú, akár nagy számítógépes kapacitást igénylő modellezés, vagy a már szinte a varázslással felérő, a légkör ár-apály jelenségei alapján kiszámolt prognózis, egyiknek sincs erős szignifikáns eredménye. Komolytalanabb időjárásjóslások a prognózis beválásának az esély szintjét sem próbálják megadni. December elején viszont már attól volt hangos a sajtó, hogy meleg telünk lesz. Októberben a hideg tél réméről szóló hírek még erőteljesebben felnyomták a gázárakat (lehet, hogy volt benne némi szándékosság), az enyhe tél hírei pedig megpróbálták hűteni a gázpiaci árrobbanást. Holott

arról, hogy húsz-harminc év múlva milyen lehet majd az éghajlat jellege az északi féltekén, biztosabban lehet nyilatkozni, mint arról, hogy egy év múlva ilyenkor milyen lesz időjárás.

Ez pedig éppen az időjárás változékonyságából adódó kaotikus jelenségek jellegéből következik. A tendenciaszerű hosszú távú változások jellege a sokkal robosztusabb, lassabban változó folyamatok és jelenségek következményeiből becsülhető. Igaz ugyan, hogy ha túl hosszú időszakra (akár ötven-nyolcvan évre) tekintünk előre, akkor egyre inkább elveszíthetjük az előrejelzés alapját adó információk megalapozottságát, és így messzebb kerülhetnek a feltételezett határfeltételek az előrejelzett időszak valóságától, mert éppen az előbb emlegetett kaotikus jelleg ezen az (éghajlati) időskálán is jelentkezik.

Annyi bizonyos, hogy

erőteljesen belenyúltunk a természetet alakító folyamatokba, és ezáltal előidézzük mind az éghajlatváltozást (amit már tapasztalhatunk az elmúlt húsz-harminc évben), de sokkal inkább hozzájárulunk az élővilág sokszínűségének rendkívüli fogyásához.

Azt, hogy az éghajlatváltozás okainak mekkora arányban oka az ember, pontosan nem tudjuk, de azt igen, hogy nem kis mértékben. Már az is elég jól tudható, hogy az élővilág degradációja egészen biztosan a természeti környezet túlfogyasztás által gerjesztett károsítása, azaz a túlhajtott és aránytalan természetierőforrás-használat következménye az ipartól egészen az iparszerű mezőgazdaságig és a hosszútávú teherszállításon keresztül szinte az élet minden területéig.

A minden természeti erőforrást túlzottan terhelő tevékenységnek az egyik fontos meghatározó tényezője az energiafelhasználás. A csökkentett energiahasználatok fontos hatása nemcsak a károsanyag-kibocsátás csökkenése, ideértve az üvegházhatású gázokat, vagy a vizeinket és a talajt terhelő kibocsátásokat, hanem a természet szennyezésének mérséklődése is.

Az energiatermelés és energiafelhasználás átalakítása az egyik fundamentuma a környezetszennyezés mérséklésének, a természeti erőforrások védelmének.

Amennyire előreláthatunk az éghajlati tendenciákban, nagyjából annyi időre lesz szükségünk arra, hogy átalakítsuk az energiahasználati szokásainkat, életvitelünket. Jó hír az a robusztus adatbázis-elemzésekkel bizonyított vélekedés, hogy egy jól megtervezett klímavédelem – az energiahatékonyságon keresztül – közvetlen jó hatással lehet az emberi élet minőségére is, és implicit módon a tágabb értelemben vett környezet és élővilág ökológiai rendszereire is. Eddig az ún. mitigációs vagy kibocsájtáscsökkentési megoldásokat gyakran csak a költségeken és az üvegházhatású gázok csökkentési potenciálján keresztül vizsgálták, nem véve figyelembe egy sor, az emberi jólétre gyakorolt pozitív hatású változást. Ezek azok az ajándékhatások, amelyekről az elemzők el szoktak felejtkezni. Ezzel a szemlélettel szakítottak Felix Creutzig és szerző társai a 2021 decemberében, a Nature Climate Change folyóiratban megjelent tanulmányban, amelyben szisztematikusan értékelik az ún. fogyasztó oldali lehetőségeket, egyszerűen szólva azt, hogy mit tehetünk mi otthon vagy a munkahelyen, esetleg cégvezetőként, városvezetőként azért, hogy kisebb legyen az energiafogyasztásunk, és ezáltal a károsanyag-kibocsájtásunk. Ráadásul ezzel nemcsak a szennyezőanyagokat csökkentjük környezetünkben, hanem – a cikk fő állítása szerint –

a tisztább környezet egyértelműen jótékony hatású lesz az életminőségünkre is.

A cikk írói elemzésükben sorra veszik, hogy a kibocsájtáscsökkentési intézkedéseknek milyen egyéb hasznos következményei lehetnek... Három kategóriába sorolják az általunk is megtehető intézkedéseket: 1. a túlfogyasztás elkerülése (pl. takarékosság); 2. fogyasztáshelyettesítések (pl. közlekedési mód váltása); 3. a fogyasztás hatékonyságának (energiahatékonyság) javítása. Az eredmények azt mutatják, hogy a jóléttel szinergikusan együttműködő keresletoldali, azaz fogyasztói mérséklési lehetőségek nagy potenciált rejtenek magukban. Szakértői becslés és kiterjedt szakirodalmi adatbázis-elemzés alapján a jóléttel kapcsolatos fogyasztóoldali eszközök 306 kombinációját értékelve, a jólét javulásában nagyrészt kedvezőek a hatások, azaz az esetek több mint háromnegyedében pozitív, valamivel több mint hatodában semleges, és csupán 3%-ban van negatív hatása egy-egy fogyasztásmérséklési intézkedésnek. Például a kerékpározás és gyaloglás, az épületek energiatakarékosabbá alakítása – ideértve a kapcsolódó megújuló technológiák használatát is – a legátfogóbban kedvező hatásúak a jólétre.

A mára már mindenki számára nyilvánvaló épületszigetelés, nyílászárócsere mellett az üvegházhatású gáz kibocsájtásának több mint az ötödéért felelős közlekedés területén is sokat tehetünk. A városokban különösen a közösségi közlekedés és az elérhető, megosztott járművek terjedése jár óriási pozitív hasznokkal a hagyományos módozatokkal szemben.

A járműmegosztási rendszerek esetében a kevesebb energia/üzemanyag-felhasználás tisztább levegőt, csendesebb, egészségesebb környezetet teremt, és ez adja a jobb életminőséget.

A cikk érdekes megfigyelése, hogy a hagyományos tervezési döntések helyett a közlekedési módok és távolságok megfigyelt kereslete alapján születők, amelyek esetében a közlekedéstervezés kiindulópontja a magas színvonalú elérhetőség lehetne, sokkal lényegesebb szempont.

A fentiek arra mutatnak, hogy az energiatakarékossági, energiahatékonysági megoldások nem feltétlenül járnak lemondással, mert átgondolt tervezés mellett jobbá tehetik a mi életünket is jóval kevesebb környezeti kár okozásával. Mindezeket nem egyik napról a másikra, hanem előrelátóan, sok év, évtizedek alatt, a negatív hatásokat kompenzáló módon kell megtennünk. Legyen 2022 ennek az új felfogású életmódnak a kezdete!

Egészségben és áldásokban gazdag új évet kívánva:

Nemes Csaba

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír