Út a tisztánlátás felé

Ezen a hétvégén isteni Mesterünktől elgondolkodtató példázatot hallhatunk, amely önvizsgálatra sarkall minket, különösen most, a szent negyven nap küszöbén. Nagyon fontos, hogy ne csupán belecsöppenjünk a nagyböjtbe, hanem felkészülten érkezzünk meg hamvazószerda napjához, és az előttünk álló, megannyi kegyelmet rejtő egyházi időszakhoz. Jézus mostani tanítása felszólít minket az alázatra, az önreflexióra és az irgalmasság gyakorlására.

Az ember hajlamos arra, hogy mások hibáit felnagyítsa, a saját gyengeségeit pedig elbagatellizálja vagy teljesen figyelmen kívül hagyja. A „szálka” és a „gerenda” közötti kontraszt hatalmas, mégis képesek vagyunk az ordító különbséget a magunk javára lekicsinyíteni. És innentől kezdve már egyenes út vezet a képmutató viselkedéshez: másokkal szemben szigorúak leszünk, önmagunkkal viszont engedékenyek. Épp ezt kell megfordítanunk magunkban, és alázattal beismernünk, hogy sokszor és sokat vétkeztünk…

Az önvizsgálat szükségességét minden lelki író hangsúlyozza. Jézus is arra hívja tanítványait, hogy mielőtt másokat kritizálnak, előbb a maguk hibáit és bűneit vegyék észre és tegyék rendbe. A „gerenda” szimbolikusan azt jelenti, hogy először a saját bűneinket kell felismernünk és kijavítanunk, hiszen csak tisztánlátással és alázattal tudunk segíteni másoknak. Rengeteget épülök lelki gyermekeim kendőzetlen őszinteségén!

Reményre ad okot, hogy nem veszett ki kereszténységünkből a személyes „gerenda-tudat”… Vannak, akik szégyellik ezt, de felvállalják, magukénak tulajdonítják, és egy-egy őszinte szentgyónás, lelki beszélgetés alkalmával átadják Krisztusnak.

Milyen felszabadító érzés, amikor jókora kő esik le a szívünkről, vagy épp egy súlyos gerenda kerül ki a szemünkből, és újra tisztán látunk!

A hegyi beszéd mostani tanítása egyúttal figyelmeztetés arra, hogy nagyon is hajlamosak vagyunk az ítélkezésre, ami gyakran nem szeretetből, hanem önigazolásból vagy büszkeségből fakad. Amikor mások hibáit észrevesszük, könnyen megfeledkezünk arról, hogy nekünk magunknak is szükségünk van Isten irgalmára. De még mennyire!

Nem tudom, a kedves olvasó hogy van vele, de személy szerint nekem voltak negatív „gyónásélményeim”, amikor azt éreztem, hogy teljesen hiányzik az irgalom hangja, az ítélkezésé viszont annál erősebb. Ezek a tapasztalatok mindenesetre segítettek abban, hogy irgalmas Istenünk jóságát hirdessem minden hozzám betérő, őszinte gyónónak.

Ne felejtsük el, csak az alázatos lelkület segíthet minket abban, hogy ne ítélkezzünk elhamarkodottan, hanem együttérzéssel és megértéssel forduljunk mások felé, miközben állandóan törekszünk saját hibáink kijavítására. Ne felejtsük el:

mindenkinek van gerendája. Itt az alkalmas idő, hogy megfelelően feldolgozzuk azt az isteni Ácsmester most is működő műhelyében.

Szerző: Fekete Szabolcs Benedek

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír