Ferenc pápa advent negyedik vasárnapján: Egyetlen gyermek sem tévedés! Csodáljuk az élet ajándékát!

Megnyugtatóan nyilatkozott állapotáról: „Egyre jobban vagyok.” Felidézte Mária és Erzsébet találkozását, akik „boldog nők az anyaság rendkívüli ajándéka miatt”, és arra ösztönöznek, hogy ismerjük fel „Isten üdvözítő tevékenységének csodajeleit”. Az Úrangyala elimádkozása után került sor a Kisded Jézust ábrázoló szobrocskák hagyományos megáldására.

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Sajnálom, hogy nem lehetek veletek a téren, de egyre jobban vagyok, és elővigyázatosnak kell lennem.

Ma az evangélium Máriát mutatja be nekünk, aki az angyali üdvözlet után meglátogatja idős rokonát, Erzsébetet (vö. Lk 1,39–45), aki szintén gyermeket vár. Kettejük találkozása tehát két, az anyaság rendkívüli ajándéka miatt boldog nőnek a találkozása: Mária nemrég foganta Jézust, a világ Megváltóját (vö. Lk 1,31–35), Erzsébet pedig előrehaladott kora ellenére méhében hordja Jánost, aki a Messiás előtt készíti majd az utat (vö. Lk 1,13–17).

Mindkettőjüknek bőven van minek örülni, és talán úgy érezhetjük, hogy távol vannak tőlünk, olyan nagy csodák főszereplői, amelyek nemigen fordulnak elő a mi életünkben. Az üzenet azonban, melyet az evangélista karácsony előtt néhány nappal át akar adni nekünk, más. Amikor ugyanis Isten üdvözítő tevékenységének csodajeleit szemléljük, ennek sosem szabad arra késztetnie, hogy őt távolinak érezzük, hanem inkább abban kell segítenie, hogy felismerjük az ő jelenlétét és szeretetét, amely közel van hozzánk, például minden életnek, minden gyermeknek és édesanyjának az ajándékában. Az élet ajándéka! Az A sua immagine [Az Ő képmására] című tévéműsorban olvastam egy gyönyörű mondatot, amely így hangzik:

Egyetlen gyermek sem tévedés. Az élet ajándéka!

A téren ma is lesznek édesanyák a gyermekeikkel, és talán vannak olyanok is, akik várandósak. Kérem, ne maradjunk közömbösek jelenlétük iránt, tanuljunk meg csodálkozni szépségükön, ahogyan Erzsébet és Mária tette, a várandós nők szépségén. Áldjuk az édesanyákat, és dicsérjük Istent az élet csodájáért! Örülök – örültem, mert most már nem tehetem –, amikor a másik egyházmegyében buszon utaztam, és egy várandós nő felszállt a buszra, azonnal helyet adtak neki: ez a remény és a tisztelet gesztusa!

Testvéreim, ezekben a napokban szeretünk ünnepi hangulatot teremteni fényekkel, díszekkel és karácsonyi zenével. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy kifejezzük örömünket, valahányszor egy édesanyával találkozunk, aki karján viszi vagy méhében hordja gyermekét. És amikor ez megtörténik velünk, imádkozzunk szívünkben, és mondjuk, mint Erzsébet: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!” (Lk 1,42); és énekeljük, mint Mária: „Magasztalja lelkem az Urat” (Lk 1,46),

legyen áldott minden anyaság, és a világon élő minden édesanyában legyen hála és dicsőség Isten nevének,

aki megadta a férfinak és a nőnek azt a hatalmat, hogy gyermekeknek adjanak életet.

Hamarosan megáldjuk a „Jézus-szobrocskákat” – én is elhoztam az enyémet: ezt a Santa Fé-i érsek adta nekem, az ecuadori őslakosok készítették – a „Jézus-szobrocskákat”, amelyeket magatokkal hoztatok. Megkérdezhetjük hát magunktól: hálát adok-e az Úrnak azért, mert olyan emberré lett, mint mi, hogy a bűnt kivéve mindenben osztozzon a létünkön? Dicsérem-e az Urat és áldom-e őt minden megszülető gyermekért? Amikor várandós anyukával találkozom, kedves vagyok-e hozzá? Vallom-e és védelmezem-e a kicsinyek életének szent értékét az anyaméhben való fogantatástól kezdve?

Mária, az áldott minden nő között, tegyen képessé bennünket arra, hogy ámulatot és hálát érezzünk a születő élet misztériuma előtt!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Mindig figyelemmel és aggodalommal követem a Mozambikból érkező híreket, és szeretném ismét a remény, a béke és a kiengesztelődés üzenetét küldeni ennek a szeretett népnek. Imádkozom, hogy a hit és a jóakarat által támogatott párbeszéd és a közös jó keresése győzedelmeskedjen a bizalmatlanság és a viszály felett.

A meggyötört Ukrajnát továbbra is városok elleni támadások érik, melyek olykor iskolákat, kórházakat, templomokat rongálnak meg.

Hallgassanak a fegyverek, és karácsonyi énekek szóljanak! Imádkozzunk, hogy karácsonykor tűzszünet legyen minden háborús fronton,

Ukrajnában, a Szentföldön, az egész Közel-Keleten és mindenütt a világon! Fájdalommal gondolok Gázára, a sok kegyetlenségre; a géppuskával lelőtt gyerekekre, az iskolák és kórházak lebombázására… Mennyi kegyetlenség!

Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és zarándokok! Üdvözlöm azoknak az olasz állampolgároknak a küldöttségét, akik olyan területeken élnek, amelyek már régóta várnak az egészségük védelmét szolgáló talajjavításra. Közelségemet fejezem ki ezek felé az emberek felé, különösen azok felé, akik a közelmúltban tragédiát szenvedtek el Calenzanóban.

Ma reggel abban az örömben volt részem, hogy együtt lehettem azokkal a gyerekekkel és édesanyjukkal, akik a vatikáni Szent Márta rendelőintézetbe járnak, melyet a vincés nővérek működtetnek. Kiváló szerzetesnővérek! Van közöttük egy nővér, aki olyan, mintha mindenki nagymamája lenne, a jó Antonietta nővér, akire nagy szeretettel emlékeznek. És ezek a gyerekek – nagyon sokan voltak – örömmel töltötték be a szívemet. Megismétlem: „Egyetlen gyermek sem tévedés.”

És most megáldom a „Kisded Jézus-szobrocskákat” – én is elhoztam az enyémet –, a „Kisded Jézus-szobrocskákat”, melyeket ti, kedves gyermekek és fiatalok, elhoztatok, és amelyeket hazaérkezve a betlehembe fogtok tenni. Köszönöm nektek ezt az egyszerű, de fontos gesztust. Szívből adom áldásomat mindannyiatokra, szüleitekre, nagyszüleitekre, családjaitokra! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek meg nagyszüleitekről! Senki se maradjon egyedül ezekben a napokban!

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok. Kérlek benneteket, ne felejtsetek el imádkozni értem. Az Úr áldjon meg benneteket. Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír