„Jézussal együtt járni az úton” – Pap- és diakónusszentelés Egerben

A főpásztor a szertartás kezdetén úgy fogalmazott: hálával tartozunk Istennek ezekért a fiatal emberekért, akik készek arra, hogy életüket Jézus Krisztusnak és Egyházának szolgálatára szenteljék. Nem riadtak vissza sem a negatív példa, sem a katolikus papságról vagy az Egyházról terjedő rossz hírek hallatán, hanem Krisztusra figyelnek, aki meghívta őket. Tudják, hogy Krisztus hűséges és saját hűségüket is őrá akarják alapozni.

Krisztus követése minden korban bátorságot kíván!

Az evangéliumot követően az egri Érseki Papnevelő Intézet és a Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós Szeminárium elöljárói szólították a szentelendőket és tanúsították, hogy méltóak a szolgálatra.

Ternyák Csaba érsek szentbeszéde elején nevükön szólította a szentelendőket. „Ezen a néven szólított meg benneteket az Úr is, amikor meghívott titeket szolgálatára, és ezen a néven lesztek majd beírva az élet könyvébe is” – fogalmazott a főpásztor. Majd az érsek bizalmáról biztosította a szentelendőket és felhívta a figyelmüket, hogy ők is megbízhatnak őbenne. „Nem csupán hét diakónus, hét szentelendő kispap vagytok; külön-külön is fontosak vagytok Istennek, fontosak vagytok Egyházunknak! Fontosak vagytok nekem is! Ismerlek titeket, és ti is ismertek engem.”

A jövőről szólva úgy fogalmazott: az együtt töltött felkészülési évek, de különösen a felszentelés napja szorosan összeköti majd ezt a közösséget, még ha fizikailag különféle állomáshelyeken is fognak szolgálni. „Amikor a közöttetek lévő barátságot ápoljátok, ügyeljetek arra, hogy ez a barátság úgy működjön, mint egy háló, amely összeköt és megtart. Egyikőtök sem lehet ennek a hálónak a közepén, mert ez a hely Jézus Krisztusé, aki barátaivá fogadott benneteket. Ő az igazi, a leghűségesebb barát!

A papi hivatást nem önmagatokért kaptátok – hívta fel a figyelmet az érsek. – Nem csak arról van szó, hogy általa a személyes megszentelődéseteket szolgáljátok.

A híveket, a közösségeket, az Egyházat kell szolgálnotok és ebben valósul meg saját lelki előrehaladástok is. Ti megtanultatok Jézussal együtt járni az úton. Feladatotok az lesz, hogy erre másokat is megtanítsatok!

Amikor szétcsúszott életekkel találkoztok és felismeritek, milyen nehezen képesek az emberek jó döntéseket hozni, segítsétek a hozzátok fordulókat, hogy életük olykor véletlennek látszó eseményeiben is felismerjék Isten jelenlétét. Ugyanakkor tartsátok szem előtt azt is, amit Borromeo Szent Károly püspök kötött papjai lelkére: lelkipásztori munkát végzel? El ne hanyagold ezért saját lelkedet! Ne osztogasd olyan pazarlón magadat, hogy belőled neked semmi se maradjon, mert jól jegyezd meg, hogy noha a lelkek pásztora vagy, a magad lelkéről se feledkezzél meg.”

A szentírási olvasmányokról szólva a főpásztor kiemelte: erős papi identitásra van szükség, amely ébren tartja azt a tudatot, hogy a pap nem önmagát kell hogy hirdesse és megvalósítsa – hiszen Krisztus küldötte, alter Christus, magát Krisztust jeleníti meg. „Ez kellő bátorítás ahhoz, hogy a Katolikus Egyház közösségében, az igaz tanításban, a pápához és a püspökötökhöz való hűségben megmaradva, mint az Egyház küldöttei hirdessétek az evangéliumot.

Életetek és szolgálatotok központja és értelme egyedül Krisztus, aki rátok bízta magát.

Amikor feltornyosulnak a feladatok, ne feledjétek, Jézusra figyelni fontosabb minden más feladatnál. Ezért legyetek tudatában annak, különösen a legnehezebb órákban, hogy

kincset hordoztok és annak is, hogy ez a kincs törékeny cserépedényben van. Ti magatok vagytok ez a törékeny cserépedény, ezért ne feledjétek, aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék, ezért legyetek alázatosak.

A sikertelenségek ne kedvetlenítsenek el, az eredmények ne tegyenek felfuvalkodottá. Éljetek azokkal a kegyelmi eszközökkel, amelyek megvédenek benneteket az eleséstől, ha viszont mégis elesnétek, akkor azonnal keljetek fel és növekedjetek általa az alázatban. Legyetek magatokhoz szigorúak, másokhoz megértők, és főként ne hatalmaskodjatok és ne zsarnokoskodjatok az embereken, akik feltárják előttetek Isten számára bűneiket, gyengeségeiket. Jusson gyakran eszetekbe a mester intelme:

»Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek« (Mt 20,26–27).”

Majd az érsek a diakonátusra készülőkhöz fordult. A szolgálatról szólva elmondta: nem szomorú lélekkel, magunkat sajnáltatva kell ezt megélni. „A mi szolgálatunkat öröm és lelki béke hatja át. Annak az embernek a derűje, aki szabadon, szeretetből szolgál, mert tudja, hogy amit a másik embernek tesz, azt valójában magának a legnagyobb Úrnak, Jézus Krisztusnak teszi. Az egyházi rend által tagjává váltok a presbitériumnak, az egyházmegye papi testületének. Ez a papi közösség ma befogad benneteket a kézrátétel ősi gesztusával. Ma bekerültök Jézus Krisztus legszűkebb barátainak egri körébe! A papok közötti testvéri összetartozás ne csak a szolgálatra terjedjen ki, hanem a szabadidő, a pihenés és a testvéri együttlét megannyi helyzetére is.”

A főpásztor a szentmisében köszöntötte az egyházmegye jubiláló papjait is. Jutalmazza meg őket az Úr több évtizedes hűséges helytállásukért. Isten áldja meg mindannyiukat fáradhatatlan szolgálatukért, jó példájukért és adja meg nekik a mindvégig való hűség kegyelmét – kérte az érsek.

Ezután megköszönte az Érseki Papnevelő Intézet és a Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós Szeminárium, valamint az Egri Hittudományi Főiskola rektorának és elöljáróinak, a spirituális atyáknak, a tanároknak, valamint a szentelendők hivatásában szerepet játszó minden papnak és Krisztus-hívőnek jó példáját, imádságát és áldozatát. Végezetül külön háláját fejezte ki a szülőknek, testvéreknek, barátoknak és mindazoknak, akik Krisztus oltárához segítették a fiatalokat. Majd köszönetet mondott az egyházmegye papjainak és híveinek, hogy buzgón imádkoznak minden szentmise után papi és szerzetesi hivatásokért. Nagy szükség van új hivatásokra, mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés. (vö. Mt 9,37)

Majd a Boldogságos Szűz Máriának, a papok Édesanyjának, valamint Szent János apostolnak, az Egri Főegyházmegye védőszentjének az oltalmába ajánlotta a szentelendő papokat és diakónusokat.

A szerpapjelöltek a főpásztor előtt tanúságot tettek szándékuk tisztaságáról, hogy magukat az Egyházban egészen Krisztusnak szentelik, majd engedelmességet ígértek. Ezt követően az áldozópapságra készülők az érsek kérdéseire válaszolva nyilatkoztak szándékukról és engedelmességükről.

A szentelendők annak jeléül, hogy meghalnak a világnak és kizárólag Istennek akarnak élni, arcra borultak az oltár előtt. Ezután Ternyák Csaba érsek a felszentelő ima és kézrátétel által adta át a Krisztustól kapott szerpapi és áldozópapi hatalmat és küldetést. Az egyházmegye papjai kézrátétellel fogadták be az új áldozópapokat az egyházmegye papi közösségébe.

A beöltözést és a krizmával történő megkenést követően az újmisések a főpásztorral és a jelenlévő papsággal együtt mutatták be a szentmisét.

A szertartást élőben közvetítette a Szent István Rádió és a Szent István Televízió YouTube-csatornája.

A teljes képgaléria IDE KATTINTVA megtekinthető.

Szöveg: Domán Vivien

Fotó: Balogh Ferenc

Videó: Szent István Televízió

Forrás: Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír