Mitől karácsony a karácsony? Talán a fenyőillattól. A hóeséstől. A szaloncukortól. Az ünnepi vacsorától. A csomagolástól. Az éjféli misétől. Vagy talán a városi fényártól. Talán a karácsonyi zenétől, ami a könyökömön jön ki. Talán a bejglitől, ami a fülemen jön ki. Talán a tűlevelektől, amiket júliusban is szedegetek a lakás különböző pontjain. Elképzelhető a karácsony karácsonyi hangulat és ezek nélkül? Igen. De magányosan nem ünnep az ünnep, hiába jön el a december 25-e minden évben készülődés nélkül is. Idősek, betegek, hajléktalanok, rabok – nekik csak álom ez a családias csillogás. Van-e karácsony a szögesdróton belül? Tehetek érte. Lehet örömet szerezni annak, akinek nélküled örömtelen lenne az ünnep. Egy üzenet a fogvatartottaknak a világot jelenti. A fényeket. Meghittséget. Azt az érzést, hogy valaki nem hagyja egyedül karácsonykor.
Milyen elcsépeltnek hangozhatnak a jókívánságok a szeretteinknek, de nem a raboknak. Jogos büntetésüket töltik, mégis ugyanolyan emberek, mint te vagy én. Mégis olyan emberek, akik érzik a szavak súlyát, akiknek egy jókívánság örökre a szívükbe vésődik. Egy levél – amit bármikor elővehetnek, amit újraolvasnak százszor, ezerszer, mígnem fejből tudják – visszaadja a jóságba és önmaguk emberségébe vetett hitüket.
Mitől karácsony a karácsony? Talán hogy szeretettel fordulunk a társadalom peremén élőkhöz is. „Boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked.” (Lk 14,14a) Számomra a legszebb karácsonyi élmény a tavalyi börtönlátogatás volt, amikor mi adhattuk át a karácsonyi csomagokat. Nem volt eszem-iszom, ajándékbontogatás, gyertyafény. De volt közel ötven fogvatartott, szívből jövő Miatyánk és Mennyből az angyal. Ezután más volt állni a családommal a fa alatt, ott éreztem az ötven rab háláját és ezzel együtt a valóban megszületett Krisztust.
Abban az időben, az Újszövetség hajnalán, a pásztorok tudták meg elsőként a jó hírt. Azok a pásztorok, akik a társadalom peremén éltek, mintegy kivetve abból. Nekik jelent meg az angyal, közéjük, az istállóba született Jézus, ugyanúgy kivetve a társadalomból, az úri középosztályból. Ki tudok-e lépni egy levél erejéig én is azokhoz, akik reménytelenek? Tudok-e „nagy örömet tudtul adni”? (vö. Lk 2,10) Jó azzal az érzéssel ölelni a szeretteinket, hogy valahol a szögesdrót, rács, fal mögött a cella magányában nekem is szól a „köszönöm”.
Az 1991-ben alakult Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Társaság önkéntes levelezői segítségével ezeken a legboldogtalanabb embertársainkon kíván segíteni, hogy ott benn is embernek érezhessék magukat. Önkénteseink éveken át kísérik és segítik leveleikkel a fogvatartottakat, és olvassák a bentről jövő leveleket. Hihetetlen emberi sorsok tárulnak levelezőink elé, akik elgondolkodnak, vajon ha ők születtek volna oda, most ők is bent lennének-e a börtönben. Elképzelhető sok esetben, hogy igen. Ennek a börtönpasztorációs munkának a részeként évről évre megrendezzük karácsonyi csomagküldő akciónkat, melynek során a kapcsolattartó nélküli – tehát a legelesettebb – fogvatartottaknak küldünk kis karácsonyi ajándékot néhány sor névre szóló üzenet kíséretében. Első hallásra talán hihetetlen, de az utóbbi sokkal fontosabb az ajándéknál. Ezek az üzenetek egy ismeretlen ember szívéből, tollából, gondolataiból indulnak a börtönbe, akár egy vers, egy idézet, egy rövid történet vagy egy reménykeltő jókívánság formájában, de a szívig hatolva, szeretetet ajándékozva.
Testvérem!
Ha Te is szeretnél reménysugárrá válni, küldj december 15-ig néhány baráti sort egy fogvatartottnak (csak a keresztneveddel aláírva) akár postai úton a Mécses Szeretetszolgálat levelezőszolgálatához (1325 Budapest, Pf. 391), akár e-mailben, a mecsesbp@gmail.com címre.
A csomagok összeállítását anyagilag támogathatod, adományodat köszönettel fogadjuk a 10700323-69393668-51100005 számlaszámon.
Megértő segítségedet előre is megköszönve kívánunk Neked és szeretteidnek áldott adventet!
Forrás és fotó: Mécses Szeretetszolgálat
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria