„Keresd a szeretet elragadtatását és őrületét” – Zoszima sztarec tanítása

„Különösen jegyezd meg, hogy nem lehetsz bírája senkinek. Mert senki sem lehet egy bűnös bírája, amíg a bíró fel nem ismeri, hogy maga éppoly bűnös, mint az előtte álló, s talán elsősorban ő a felelős annak a bűnéért. Ha ezt felismeri, akkor már lehet bíró. Bármilyen oktalanság ez látszatra, de igaz. Mert ha én igaz ember volnék, talán nem volna bűnös az előttem álló sem. Ha magadra tudod venni az előtted álló és szívedben elítélt bűnös vétkét, vedd magadra haladéktalanul és szenvedj érte, őt pedig szemrehányás nélkül bocsásd el. […] Higgy ebben, kételkedés nélkül higgy, mert ebben van a szentek minden reménye és hite. […] 

Ha mindenki elhagy és erővel elkerget téged, magadra maradván borulj le a földre, csókold meg, öntözd könnyeiddel, s könnyeidtől termést hoz a föld, még ha magányodban senki sem lát és senki sem hall is téged. Higgy a végsőkig, még akkor is, ha a földön mindenki letér az útról és te egyedüli hívő maradsz; akkor is hozz áldozatot, magasztald Istent, te, az egyetlen hívő. S ha már két ilyen akad, az már egész világ, az élő szeretet világa; öleljétek meg egymást és dicsérjétek az Urat: mert ha csak kettőtökben is, de beteljesült az ő igazsága. […]

Te az egészért dolgozol, a jövőért dolgozol. Jutalmat sose keress, mert anélkül is nagy a te jutalmad a földön: a lelki öröm, amelyet csak az igaz ember szerezhet meg. Ne félj sem az előkelőktől, sem az erősektől, de légy mindig bölcs és jó. Ismerj mértéket és időt, tanuld meg ezt. Ha magadra maradsz, imádkozzál. Borulj szívesen a földre és örömmel csókold meg. Csókold a földet és fáradhatatlanul, csillapíthatatlanul szeress, szeress mindent, szeress mindenkit, keresd a szeretet elragadtatását és őrületét. Öntözd a földet örömkönnyeiddel és szeresd e könnyeidet. Őrületedet ne szégyelld, inkább becsüld, mert Isten nagy adománya az, és nem sokaknak adatik meg, csak a kiválasztottaknak.”

(Institoris Irén fordítása)

*

Pilinszky János a legmodernebb, legösszetettebb és legmélyebb írónak tartotta Dosztojevszkijt, aki bár bűnös volt, „de olyan bűnös, aki pillantását az Atyára szegezte, s az alázat kegyelméből képeket adott a világról”. Ezt tanúsítja A Karamazov testvérek Zoszima sztarecének tanítása is.

Magyar Kurír
(bh)