A Hittani Dikasztérium új dokumentuma a feltételezett természetfeletti jelenségekről

A dokumentumot Víctor Manuel Fernández bíboros, a dikasztérium prefektusa részletes ismertetése előzi meg, amelyet bevezetés és hat lehetséges megállapítás követ. Az eljárás lehetővé teszi a gyorsabb döntések meghozatalát. A dokumentum szerint az egyházi tekintély többé már nem vesz részt egy jelenség természetfeletti jellegének hivatalos meghatározásában; a folyamat igen sok időt igényelhet egy esemény alapos tanulmányozása esetében.

A másik újdonság a Hittani Dikasztérium kifejezett bevonása, amelynek jóvá kell hagynia a helyi püspök végső döntését, és amely bármikor motu proprio – saját kezdeményezésére – beavatkozhat. Az elmúlt évtizedekben számos olyan ügyben, amelyben egyes püspökök véleményt nyilvánítottak, a Szent Officiumot (a Hittani Dikasztérium régi neve – a szerk.) bevonták, de ez szinte mindig a színfalak mögött maradt, és kérték, hogy ne hozzák nyilvánosságra. A dikasztérium e kifejezett bevonásának oka most az is, hogy nehéz helyi szinten körülírni olyan jelenségeket, amelyek egyes esetekben országos, sőt globális méreteket öltenek, és „amikor egy egyházmegyét érintő döntésnek máshol is vannak következményei”.

A dokumentum hátterében az elmúlt évszázad hosszú tapasztalata áll olyan esetekkel, amelyekben a helyi püspök igen gyorsan természetfelettinek nyilvánított egy jelenséget, később pedig a Szent Officium másként nyilatkozott arról. Olyan esetek is voltak, amikor egy püspök után utódja ellentétesen nyilatkozott ugyanarról a jelenségről. Emellett pedig hosszú időbe telik kiértékelni az összes tényezőt, és döntésre jutni a jelenségek természetfelettiségéről vagy nem természetfelettiségéről. Ezek az időszakok néha ellentétben álltak azzal a sürgető igénnyel, hogy lelkipásztori válaszokat adjanak a hívek javára.

Victor Manuel Fernández bíboros, prefektus a dokumentumot bemutatva kifejti, hogy sokszor ezek a jelenségek gazdag lelki gyümölcsöket hoztak, növelték a hitet, az ájtatosságot, a testvériséget és a szolgálat szellemét. Egyes esetekben pedig olyan kegyhelyek születését eredményezték szerte a világon, amelyek ma a népi ájtatosság szívét alkotják sok nép számára. Fennáll azonban az a lehetőség is, hogy bizonyos, állítólagosan természetfeletti eredetű eseményeknél nagyon komoly aggályok merülnek fel a hívek rovására. Olyan esetek, amelyekben egyesek az állítólagos jelenségekből anyagi hasznot, hatalmat, hírnevet, társadalmi ismertséget, személyes érdeket szereznek, akár odáig menően, hogy személyeket uralnak vagy abúzusokat követnek el. Előfordulhatnak tanításbeli tévedések, az evangéliumi üzenet jogalap nélküli leegyszerűsítése, a szektaszellem terjesztése. Mint ahogy az a lehetőség is fennáll, hogy a híveket egy esemény mögé felsorakoztatják, aminek isteni kezdeményezést tulajdonítanak, holott csak fantázia, mítoszkeltés, vagy valakinek a hamisító hajlama áll a háttérben.

Az új normák szerint az Egyház képes lesz megkülönböztetni, „hogy az állítólagos természetfeletti eredetű jelenségekben fel lehet-e ismerni az isteni cselekvés jeleinek jelenlétét; hogy a szóban forgó állítólagos jelenségekben érintettek esetleges írásaiban vagy üzeneteiben nincs-e semmi, ami a hit és a jó erkölcs ellen való; hogy szabad-e értékelni lelki gyümölcseiket, vagy szükséges-e megtisztítani őket a problémás elemektől, illetve figyelmeztetni a híveket a belőlük eredő veszélyekre; és hogy tanácsos-e, hogy az illetékes egyházi hatóság lelkipásztori szempontból értékelje őket” (I, 10). Továbbá „általában nem várható el az állítólagos természetfeletti jelenségek isteni eredetének pozitív elismerése az egyházi hatóság részéről” (I, 11), ezért általában „sem az egyházmegyés püspök, sem a püspöki konferenciák, sem a dikasztérium nem fogja kijelenteni, hogy a jelenségek természetfeletti eredetűek, és csak a Szentatya adhat felhatalmazást ilyen eljárásra” (l, 23).

A mérlegelés végén hatféle besorolásba kerülhetnek a jelenségek.

Nihil obstat: nem állapítják meg bizonyossággal a természetfelettiség hitelességét, de felismerik a Lélek működésének jeleit. A püspököt arra kérik, hogy méltányolja a lelkipásztori értéket, és segítse elő a jelenség elterjedését, beleértve a zarándoklatokat is.

Prae oculis habeatur: Elismerik a pozitív jeleket, de vannak olyan zavaró tényezők vagy kockázatok, amelyek megkülönböztetést igényelnek, illetve párbeszédet az adott lelki tapasztalat befogadóival. Tanbeli tisztázásra lehet szükség, ha a jelenséghez írások vagy üzenetek kapcsolódnak.

Curatur: Jelen vannak kritikus tényezők, de a jelenség széles körben elterjedt és igazolhatóan lelki gyümölcsei vannak. Nem tanácsos a tiltása, mert összezavarhatja a híveket, de a püspököt arra szólítják, hogy ne bátorítsa a jelenséget.

Sub mandato: A kritikus kérdések nem magával a jelenséggel, hanem az egyének vagy csoportok által elkövetett visszaélésekkel kapcsolatosak. A Szentszék a püspököt vagy egy megbízottat bízza meg a hely lelkipásztori vezetésével.

Prohibetur et obstruatur: A pozitív elemek ellenére az aggályok és a veszélyek súlyosak. A dikasztérium azt kéri a püspöktől, hogy nyilvánosan hirdesse ki: nem engedélyezett a jelenség követése, és indokolja meg döntését.

Declaratio de non supernaturalitate: A püspököt felhatalmazzák arra, hogy konkrét bizonyítékok alapján (például egy állítólagos látnok vallomása vagy a jelenség meghamisításáról szóló hiteles tanúvallomások) kimondja: a jelenség nem természetfeletti eredetű.

Forrás: Vatikáni Rádió; Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír