A kistarcsai zöldséges is erről beszél – Dolhai Attila a pápalátogatás hivatalos daláról

– Miért vállalta el, hogy a pápalátogatás hivatalos dalában szerepeljen?

– Számomra fontos volt az az érzés, amit átéltem az eucharisztikus kongresszus kapcsán. Azóta sokat változott az Istennel való kapcsolatom és az, ahogyan látom az életem. Hithű katolikus családban nőttem fel, ezt a hagyományt kaptam meg a szüleimtől. Mégis most volt az első olyan húsvétom, amikor valamit megértettem a megváltásból, a feltámadásból. Ez egy nagyon fontos élmény most az életemben.

Néhány héttel ezelőtt Vizy Marci felkért engem, hogy vegyek részt ennek a kvázi himnusznak az újrafogalmazásában. Ez nem egy önálló dal eredetileg, hanem annak a Szent Ignác-musicalnek a része, aminek az ötlete a miskolci jezsuita gimnázium egyik lelkészének köszönhető.

Hogy ebből lett a pápalátogatás hivatalos dala, azt hiszem, az is a gondviselés munkája. Ha ez a dal nem születik újjá a pápalátogatásra, feltenném a kérdést, lett-e volna „himnusza” a pápalátogatásnak.

– Milyen céllal született ez a dal?

– Fontos, hogy közösen örüljünk Ferenc pápa látogatásának. Marci hívására azért fogtunk össze, mert azt gondoltuk, ez a dal a fiatalok és mindazok számára, akik meghallgatják, egy újabb meghívás lehet a találkozásra.

A dal fontos küldetése, hogy eljusson olyan emberekhez is a hír, hogy a Szentatyával közösen elmélkedhetünk, imádkozhatunk Magyarországon, akik nem mindennap találkoznak a hittel.

Ma reggel a zöldségesnél Kistarcsán is szó esett róla. Egy koncert utáni baráti beszélgetésben – nem vallásos környezetben – is felmerült ennek a dalnak a jelentősége, öröme, és hogy a pápa Magyarországra látogat. Olyan emberek tesznek fel kérdéseket, akik nem gyakorló vallásosak. Ezek a megszólítások a bizonyítékai annak, hogy a dalnak fontos küldetése van.

– A dal kapott pozitív és negatív reakciókat is. Ön hogyan vélekedik ezekről?

– Amikor ilyen küldetéssel párosul egy dal, pro és kontra kiválthat véleményeket. Azt gondolom, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ezek a pro és kontra vélemények egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy beszéljünk a Szentatya, Jézus Krisztus földi helytartója látogatásáról. Természetesen mindennél lehet jobbat és szebbet létrehozni, de ennek a dalnak mégis érdemes örülni, mert a fiatalokat, a jövő generációját és a miénket is meg tudja szólítani.

A kritikákkal kapcsolatban fontosnak tartom megemlíteni, hogy ha a Jóisten minket kritikával nézne, sokan elbuknánk. Most volt az irgalmasság vasárnapja. Ő azért váltott meg bennünket, hogy fel tudjunk állni. Ha ő irgalmasságot gyakorol felénk, nekünk sem árt irgalmasságot gyakorolni saját embertársaink felé.

Az egész világunk nagyon kritikusan bánik mindennel, kevéssé tudunk örülni a jó dolgoknak. Azt gondolom, a kritikákkal óvatosabban kellene bánni.

Természetesen mindenkinek lehet igaza, és tévedhet is. Az elmúlt hétvége evangéliumának fényében, az irgalmasság nevében inkább fogjuk össze, és örüljünk annak, hogy érkezik a Szentatya, és lehet újra együtt imádkozni.

– Mit jelent Önnek, hogy a Papp László Sportarénában a Szentatya érkezése előtt énekelhet a dal bemutatóján? Mit vár ettől az alkalomtól?

– Nagy megtiszteltetésnek érzem, és boldog vagyok, hogy ott lehetek majd az Arénában.

A Szentatyára várakozás perceiben, remélem, ez az ének egy közös ima lesz, amit mindenki énekel.

Nem tudom, hogy elhangzik-e akkor, amikor már ő is ott van. A Szentatya látogatása után a szentségimádáson is maradok. A találkozás örömében telik majd az este.

Valami olyasmire számítok, mint az eucharisztikus kongresszus záró szentmiséjén a Hősök terén: már az is megindító pillanat volt, hogy ott láttam a hatalmas kereszt alatt a Szentatyát. Az jutott az eszembe akkor, hogy együtt vagyunk a Jóistennel általa. Csodálatos érzés volt, hogy ennyi ember ugyanazt gondolja, és hogy át tudtuk adni magunkat annak a szeretetnek, figyelemnek, szemlélődésnek, amivel képesek voltunk befogadni a Szentatya üzeneteit.

Biztos vagyok benne, hogy most is lesznek olyan gondolatai, amikre nem is számítunk, melyek új felismerést és megértést adnak az evangéliumról és a hitünk okáról.

– Tervezik, hogy akár az Arénában, akár a Kossuth téren együtt lesz a család?

– A gyerekek már elég nagyok, így a korosztályuknak megfelelő kis bandákkal várják a Szentatyát az Arénában és a Kossuth téri szentmisén is. A feleségemmel ott leszünk a Kossuth téren vasárnap.

– Színészként milyen érzés Önnek, hogy ilyen alkalmakon és környezetben szerepel?

– Érdekesen alakul ez. Lehet, hogy bennem van a változás, és azért látom úgy, hogy sokkal nyitottabbak az emberek körülöttem a színházi világban is. Ott is sokfélék vagyunk. Vannak, akik gratulálnak, mondják, hogy tudod, én is meg vagyok keresztelve, voltam elsőáldozó vagy bérmálkozó, de egy jó ideje nem találkoztam az Istennel.

Annak nyomán, hogy hírnöke lettem a NEK-nek, és beszélnem kellett a hitemről, mások is felbátorodtak. A hírnökség nem múlik el egyik pillanatról a másikra, remélem, soha nem is fog elmúlni.

A színházi világunkban azóta sokszor megélem, hogyha valamilyen próba alkalmával nem sikerül valami, és kialakul valamilyen neheztelés, azt szeretettel fel lehet oldani. Sok feszültség van az emberekben az egzisztencia, a háború és még ki tudja, mi miatt. Nekünk, akik azt valljuk magunkról, hogy vallásosak vagyunk, és Jézus Krisztus követői akarunk lenni,

feladatunk, hogy mi próbáljunk szeretettel közeledni a másik felé, és enyhítsünk a feszültségén.

– Szívesen vállalta a felkérést?

– Színészként a pálya elején minden feladatot elvállalunk, mert érvényesülni akarunk. Utána azért vállalunk el mindent, mert félünk, hogy ha nem tesszük, itt a pálya vége. Sok-sok félelem dolgozik az emberben, ami mentén meghozza a döntéseit. Ha a Jóistenen keresztül nézzük az életünket, megnyugvás hat át. Engem ezen a húsvéton eltöltött ez, elmúlt a félelmem attól, mi lesz, ha lemaradok.

Megajándékoz minket a Jóisten azzal, hogy nem kell félni nemet mondani valamire.

Át kell adni a fiataloknak is, hogy van döntési lehetőség. Fel kell vállalni, hogy valamit ebből a világból nem kapunk meg, ha nemet mondunk, de helyette kapunk mást.

– Ezt a dalt is ebből a szabadságból vállalta?

– Nem volt bennem kérdés, annyira evidens volt, hogy erre igent mondok. De ha lett volna még három másik dal, azokat is szívesen vállaltam volna. Most nem nekem kellett mérlegelni, a Jóisten ezt adta elém.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó (archív): Lambert Attila

Magyar Kurír