A ma Egyházát hozzuk létre – A Görögkatolikus Metropólia vendége volt a püspöki szinódus altitkára

A 2021–23-as szinodális folyamat részét képező ünnepi alkalom Szent Liturgiával kezdődött a hajdúdorogi székesegyházban.

A Szent Liturgiát Szocska Ábel A. püspök betegsége miatt Kocsis Fülöp érsek-metropolita tartotta, az egyházmegyék papsága és diakónusai, valamint ministránsok kíséretében.

Szentbeszédében a főpásztor a nagyböjt során megtett lelki utazásról és az Egyház ebben nyújtott segítségéről beszélt. Kiemelte:

nagyböjt minden vasárnapján egy-egy kapaszkodót ad az Anyaszentegyház, hogy támaszt nyújtson böjti megpróbáltatásainkban. Nagyböjt felénél járva kereszthódoló vasárnapot ünnepeljük,

amikor is a templom közepére kihelyezett kereszt látványával, érintésével, csókolásával meríthetünk erőt a böjtöléshez. Noha a kereszt első ránézésre egy rideg, száraz kivégzőeszköz, ha hittel tekintünk rá, észrevesszük rajta a legcsodálatosabb gyümölcsöt, aki értünk tanúsított odaadó szeretetből nem tud leszállni a keresztről. Csak hitünkön múlik, hogy egy darab fát vagy az élet forrását látjuk benne.

Az Egyház a kereszt kihelyezésével arra is felhívja a figyelmünket, hogy a böjtölés nem csak az eltérő étrend, a lemondás ideje, hanem az intenzív imádságé is. A böjtölés középpontjában Jézus Krisztus áll. Mert imádság nélkül a böjtölés semmit sem ér.

Testestül-lelkestül kell kapcsolódnunk Krisztushoz.

Ma ez egyre nehezebb, mert a világ szüntelen eltávolít Krisztustól kimeríthetetlennek tűnő színes, csábító eszközeivel. De az Egyház ezen a vasárnapon is segít Krisztusra figyelni, Krisztushoz közelíteni – fogalmazott Kocsis Fülöp érsek.

Nagyböjt második vasárnapjának szentje, Palamasz Szent Gergely megtanít bennünket a világ legegyszerűbb imádságára, a Jézus-imára: „Uram, Jézus Krisztus, Isten fia, könyörülj rajtam, bűnösön!” Használjuk, gyakoroljuk ezt az imádságot szüntelen, hogy egész nagyböjti utunk és egész életünk során ne távolodjunk, hanem közeledjünk Istenhez, és a keresztre nézve egyből a megváltó Krisztust lássuk! – buzdított a metropolita. – Nagyon sok múlik azon, hogy

kereszthódoló vasárnap után hogyan folytatjuk nagyböjti utunkat. Megpihentünk a kereszt árnyékában, erőt merítettünk a kereszten függő Krisztusból, vagy maradt egy rideg fakereszt a sok közül?

Az Egyház vezetni, segíteni akar. Hagyjuk, hogy vezessen, fogadjuk el segítő kezét, mert

sokkal könnyebb a böjt, ha nem saját magunk vívjuk meg, hanem Isten gyermekeként.

S akkor eljutunk arra a pontra, mint Ádám és Éva: nagypénteken mi is eltemetkezünk Krisztussal, leszállunk vele együtt a poklokba, de nem engedjük el a kezét, s akkor harmadnapon mi is vele együtt támadunk föl. Mert ő emel ki minket az örök életre – zárta beszédét Kocsis Fülöp.

A Szent Liturgián jelen voltak a Hajdúdorogi Főegyházmegye, a Miskolci és a Nyíregyházi Egyházmegye szinódusi csoportjainak képviselői – idősek, fiatalok, férfiak, nők.

A közös ebéd után a Szent Bazil Oktatási Központ aulájában Nathalie Becquart XMCJ nővér angol nyelvű előadását – tolmácsolás mellett – hallgathatták meg a résztvevők.

Nathalie Becquart elsőként megkérte a jelenlévőket, hogy egy rövid csendben gondolják végig, mi az, ami eszükbe jut a szinódus szóról, illetve a szinódusi munkáról, ezt követően pedig két percen keresztül beszélgessenek kettesével arról a szóról, ami eszükbe jutott.

A püspöki szinódus altitkára ezzel az interaktív bevezetővel hívta fel a figyelmet arra az egész előadásán átívelő alapgondolatra, hogy

a szinodális folyamatban az Egyház minden tagja résztvevő,

a mindannyiunkban munkálkodó Szentlélek minden ember véleményére kíváncsi, s ezeket a gondolatokat kell elkezdenünk megosztani egymással ezen a közös úton.

Nemcsak beszélni kell, hanem meg is kell hallgatni egymást, és nemcsak meghallgatni, hanem cselekedni is kell. Mindezt közösségekben, különböző közösségekben ugyan, de 2021 októbere óta mégis együtt tesszük az egész világon.

A II. Vatikáni Zsinat óta ez a Katolikus Egyház legjelentősebb történelmi eseménye – hangsúlyozta Nathalie nővér –, és kétezer év óta nem volt olyan szinódus, amelyben minden ember részt vett volna.

Az Egyház mélyebb értelméről és működéséről szól ez a szinodális folyamat, melynek során fontos megértenünk, hogy Egyházunk akkor lehet olyan, amilyennek mi szeretnénk, ha mindannyiunk vállán nyugszik, megosztjuk egymással és meg is hallgatjuk egymás gondolatait.

A szinódus tehát cselekvés és aktív részvétel, amelynek főszereplői vagyunk, és amelynek tükröznie kell, hogy létezésünk és hitünk alapja a Szentháromság.

Ha ezzel a lelkülettel állunk hozzá, személyes megtérést eredményezhet.

A szinódus mindenki felé nyitott. Ferenc pápa célja ezenfelül az, hogy a nyitott kapukon keresztül, azokon túl is nyújtsuk ki a kezünket, és szólítsuk meg az embereket. A szinodális folyamatban a generációk között is párbeszédnek kell kialakulnia. Nagyon fontos résztvevői a fiatalok, akik égnek a vágytól, hogy hallathassák a hangjukat – szögezte le az előadó.

A szinódus két fontos kulcsszava a meghallgatás és a párbeszéd.

Ezeknek bármikor bármilyen helyzetben létre kell jönniük, mert minden résztvevőnek éreznie kell, hogy meghallgatják, s hogy fontos a véleménye.

A Szentlélek ereje a szinodális folyamat során nemcsak a vezetőkben, hanem minden egyes emberben, csoportban ott munkálkodik. Ferenc pápa megfogalmazása szerint

a szinódus Isten akarata, a szinódusi munkában részt vevőként tehát Isten akaratát teljesítjük, s általa a ma Egyházát hozzuk létre.

Ebben a folyamatban mindenkinek megvan a maga szerepe, pozíciója, karaktere. Az atyák felelőssége ezen az úton, hogy minden egyes embert ennek megfelelően hívjanak meg a számára legmegfelelőbb feladatra. Felelősségünk a mások meghallgatásában is igen nagy, mert ebben a folyamatban mindannyian tanulunk egymástól.

A ma Egyházának létrehozása – Ferenc pápa szerint – a II. Vatikáni Zsinat gyümölcse. Ez nem egy új dolog, hanem visszatérés az őskeresztény Egyház állapotához, amikor még jellemzően ilyen formában folyt a munka. Az Egyház évszázadok során piramisszerűen kialakult hierarchiáját ebben a munkafolyamatban el kell felejteni,

a szinodális úton a vezetők és hívek összetartozására kell helyezni a hangsúlyt.

A fenti gondolatok szellemében mindenről lehet és kell is beszélni, amihez három fontos sarokpont szükséges csupán: találkozás, megszólítás; meghallgatás, figyelem; tisztánlátás, felismerés.

Legyünk bátrak véleményünk elmondásában, kövessük Krisztus példáját mások meghallgatásában, s engedjük, hogy mások észrevételezzék a gondolatainkat, hagyjuk, hogy ne értsenek velünk egyet, mert ez is az út része! – buzdított a püspöki szinódus altitkára.

Előadása után Nathalie Becquart XMCJ válaszolt a hallgatóság kérdéseire, észrevételeire. A kérdésre, hogy honnan tudjuk, hogy a szinodális folyamat során valakin, valaki hangján keresztül a Szentlélek munkálkodik-e, Nathalie nővér szerint nincs konkrét válasz, iránymutatás. Fontos, hogy figyeljük a kérések, hozzászólások megvitatását és annak kimenetelét.

Ha szeretetteljes, őszinte és gyümölcsöző, akkor biztosan a Szentlélek műve.

– hangsúlyozta a Püspöki Szinódus Főtitkárságának segédtitkára.

Szerző: Király András, Vándor Ilka

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír