Az én templomom – A nagyvárad-újvárosi Szent László-templom

A nagyvárad-újvárosi Szent László-székesegyház 1780-ig városunk harmadik püspöki székesegyházaként szolgált.

A török pusztítást újjászületés követte, és egy új város alapjait tették le, amely a mai napig őrzi nevét: Nagyvárad-Újváros. Első lépésként a központot, az igazodási pontot jelölték ki, és elkezdődött a templomépítés. 1723. január 10-én a káptalan birtokába vette az elkészült szentélyt. A bölcs elődök városunk és egyházmegyénk alapítójának, Szent László királynak oltalmába ajánlották. Az építkezés még évtizedekig tartott, a templom felszentelésére 1756-ban került sor.

A régi Várad elpusztult, az új Várad lelki életének bölcsője, nevelője a Szent László-templom lett – írja a korabeli krónikás.

A török uralom alóli felszabadulást követően a latin szertartású újraalakított nagyváradi székeskáptalan fogadalommal kötelezte el magát, hogy hálaadásul és engesztelésül minden évben szentségimádást tart a farsang utolsó három napján. Amikor Csáky Imre bíboros, püspök felépíttette az új székesegyházat, a székeskáptalan fogadalma teljesítésének helyéül a Szent László-templomot választotta. Ezt a lelki örökségünket ma is őrizzük és éltetjük.

Templomunk, bár külseje egyszerűnek hat, gazdag történelmet és lelkiséget őriz. Itt alakult meg városunk első élő szentolvasó-társulata, itt veszi kezdetét a májusi ájtatosság, és itt gyökerezik meg a Jézus Szíve-társulat. Az 1760-as években karnagyként itt tevékenykedett Michael Haydn és Carl Ditters von Dittersdorf.

A sokak által féltve szeretett templomot 1964-ben az istentelen hatalom halálra, azaz bontásra ítélte, mondván, hogy akadályozza a forgalmat a város központjában. A pünkösdi szentmise után bezárták, de a bontás nem kezdődhetett el, mert a váradi katolikusok – és nem csak a magyarok – három napon át éjjel-nappal élő lánccal, imával, énekelve, virrasztva védték az istenházát. Nekik köszönhetően a hatalom meghátrált, és ma is áll a templom, ahova napközben sokan betérnek, más vallásúak, más nemzetiségűek is. Azóta a templom körül minden pünkösdhétfőn gyertyagyújtással, virágfüzérrel adunk hálát, és áldjuk mindazok boldog emlékezetét, akik e templomot, szent örökséget építették és megtartották nekünk.

Az elmúlt tíz évben lelki életünk és közösségünk elhivatott gondozója Pék Sándor atya volt, aki gyakran közösségünk elé hozta főoltárunk üzenetét: Szent László király átadja a kulcsot Várad püspökének. Hisszük, hogy mi mindannyian megkaptuk a kulcsot – a hit, a bizalom, az elfogadás kulcsát. Ennek bizonyítéka a templom és a közösség története. Ez a történet mérföldkőhöz érkezett 2023. január 10-én, amikor a nagyvárad-újvárosi Szent László-plébániatemplom fennállásának 300. évfordulóját ünnepeltük. A szentmisét főpásztorunk, Böcskei László megyéspüspök mutatta be a zsúfolásig megtelt templomban. Az évfordulóra közösségünk jubileumi évet tervez jelenlegi plébánosunk,  Kovács F. Zsolt atya és segédlelkészünk, Vánkos Alexandru atya irányításával.

Háromszázadik évfordulóját ünneplő templomunk rövidesen kívül-belül megújul. Bízunk abban, hogy a munkálatok befejeztével mi is megújult, megerősödött hittel térünk vissza templomunkba, ezért bizalommal mondjuk: „Régi nagy királyunk, dicsőséges László, kérünk, légy Istennél értünk közbenjáró.”

Fotó: Voiticsek Ilona; Rejtő Regina

Magyar Kurír

Az írás nyomtatásban az Új Ember 2023. január 29-i számában jelent meg.