A bencés rend alapító atyjának nyári ünnepén a délelőtti konventmise hagyományosan az oblátusok – azaz a Regula szerint élő, egy monostorhoz tartozó világiak – oblációjának, míg a reggeli laudes a beöltözésüknek ideje.
Július 11-én, Szent Benedek nyári ünnepén a bencés rend világszerte arról emlékezik meg, hogy a rendalapító csontereklyéit Monte Cassinóból előbb a Fleury francia monostorba, később a saint-benoît-sur-marne-i apátságba helyezték át. A Pannonhalmi Főapátság minden évben az ünnephez kapcsolódóan tartja az oblátusok lelkigyakorlatát.
Ahogy Jusztina testvér megfogalmazta, a lelkigyakorlaton Maurus atya elmélkedései még jobban rámutattak arra, hogy az oblátusoknak – ahogy a keresztség révén minden hívőnek – az a hivatásuk, hogy eljussanak az életszentségre, ebben pedig a Regula útmutatásai is segítik őket. Hálás, amiért ezeken az alkalmakon bekapcsolódhatnak a monostor liturgiájába, és együtt végezhetik a szerzetesközösséggel a zsolozsmát.
Jusztina testvér férjével együtt csatlakozott a bencés közösséghez. Házastársa pannonhalmi bencés diákként végzett, és már akkor közel álltak hozzá a Regulában írt benedeki iránymutatások. 2017-ben keresték fel a közösséget, hogy közelebb kerülhessenek a rendhez. Egy évre rá jelöltek lettek, majd újabb két év múlva kezdték volna meg próbaidejüket. Beöltözésüket azonban a koronavírus-járvány miatt el kellett halasztani, és csak tavaly tarthatták meg. Most, Szent Benedek ünnepén öt társukkal együtt
oblációt tettek, azaz örökre elköteleződtek Isten mellett.
„Hálás vagyok az Úristennek és a közösségnek, hogy elfogadnak bennünket, és van egy olyan biztos út előttünk, amelyen a Regula és a közös imádságunk, a zsolozsma vezet.” Az obláció előtti laudes is a közösség ünnepi eseménye volt. Rita testvér beöltözött, azaz megkezdte kétéves próbaidőszakát, és Cirill főapáttól megkapta a Regulát és a Szent Benedek-érmet, amelyet az oblátusok viselnek.
A Pannonhalmi Főapátságon kívül a tihanyi apátsághoz és a bakonybéli monostorhoz, valamint a Szent Benedek Leányai Társasághoz tartoznak oblátusok. Mintegy kilencven testvérrel azonban a főapátságé a legnagyobb közösség – mondta el Borián Elréd atya, oblátusrektor. A közösségek a rendszerváltozás előtt nem sokkal indulhattak újra, miután a második világháborút követően működésüket betiltották.
Az oblátusok a világ világosságaként, a föld sójaként, kovászként vannak jelen. Példát mutatnak a hit megőrzésében, egymás támogatásában és az evangélium felé terelhetik az arra érzékenyeket.”
Az oblátusközösség leginkább azoknak az útja, akik az elcsendesedést keresik és a szemlélődésre van hivatásuk – teszi hozzá Jusztina testvér. „Akik ezt a karizmát kapták, itt találnak otthonra, ahol valódi imádságos közösségben élhetnek.”
Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria