Birgit és Corbin Gams: Útikalauz szerelmeseknek

„Fiatal papként megtanultam szeretni az emberi szerelmet.” Ez a II. János Pál pápától származó mondat azért nagyon fontos, mert egy egész világlátás tömör összefoglalása. Most kezdjük csak el igazán megérteni, hogy ez milyen fontos dolog. Az emberek jelentős része, és közöttük sok hívő katolikus sem képes még igazán szeretni a szerelmet. Nem így voltunk szocializálva.

Még mindig úgy gondoljuk, hogy a szerelem az valami éteri dolog, aminek semmi köze a testiséghez, mert abban a pillanatban, ahogy lesz, az egész megromlik. A lélek jó, a test rossz. A szex pedig bűn.

Ez a mondat hívők generációinak a tudatába égett bele szinte kitörölhetetlenül, mert ezt mondták nekik a szüleik, a tanáraik, a papjaik. És sokaknak ez a személyes tapasztalata is: a szex csak kihasználás, sebződés, fájdalom. Függőség. Szégyenérzet. És ha ilyen, akkor jobb is, ha nem beszélünk róla. Ki szeret rossz dolgokról beszélni? Sokak vannak, akik mindenféle beszédet elutasítanak a szerelemről és a szexualitásról.

Pedig nincs igazuk. Ugyanis nem a szexualitás bűn, hanem a paráznaság.

„Fiatal papként” – írja II. János Pál a fenti idézetben, és innen tudhatjuk, hogy időben még bőven az 1960-as évek szexuális forradalma előtt járunk, de már akkor tanulni kellett szeretni a szerelmet. Ezek szerint ez nem volt magától értetődő. Már akkor problémás volt. Aztán jött a már említett szexuális forradalom, amely felszabadította az emberi szexualitást a „prüdéria és bigottság” fogságából. Ma már látszik, hogy ezzel az emberiségre szabadították a promiszkuitást, a házasságtörést, a válást. Talán a forradalmárok sem így tervezték. Az elszabadult szexualitásból pedig nagyon hamar pornográfia lett a magazinoldalakon, a képernyőkön, az emberek fantáziájában. És a hálószobáikban is. A pornográfia legnagyobb bűne, hogy elülteti az emberekben azt a szavakban talán soha meg nem fogalmazódó gondolatot, hogy a szex mocskos. A válások túlnyomó többsége azért következik be, mert a házaspár boldogtalannak érzi magát, ami mögött szinte mindig a kettejük közötti intimitás sérülése áll. Pedig a szexualitás valójában Isten legszebb ajándéka a házaspárnak.

„Az Útikalauz szerelmeseknek a szexualitásról szól, a szerelemről, és ott rejtőzik benne egy fejezetcím, Házasság és Eucharisztia – írja ajánlásában Bíró László nyugalmazott családreferens püspök. – A szexualitás mellé tenni az Eucharisztiát bátor gondolat, mintha a kettő távol lenne egymástól, pedig ugyanarról van szó.

Az Eucharisztia Jézust állítja elénk, aki kenyér színében szétajándékozza önmagát. A szerelem sokak szerint birtoklásról, önzésről szól, pedig önmagunk elajándékozását jelenti.

Ez a könyv másként szól a szerelemről, mint napjaink közgondolkodása, nem birtoklásról, önélvezetről, hanem ajándékozásról: amint az Eucharisztiában Jézus odaajándékozza magát nekünk, a szerelmes embernek ugyanezzel a felelősséggel kéne véglegesen önmagát ajándékoznia párjának.”

A könyv IDE kattintva rendelhető meg.

Szöveg: Krúdy Tamás

Forrás és fotó: MKPK Családügyi Bizottsága

Magyar Kurír