Tanulmánykötet jelent meg a jezsuiták 17–18. századi győri jelenlétéről

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A győri Szent Mór Bencés Perjelség 2016-ban tudományos konferenciával ünnepelte a Loyolai Szent Ignác bencés templom felépítésének és felszentelésének 375. évfordulóját. A most bemutatott kötet a konferencián elhangzott előadások szerkesztett, jelentősen kibővített és gazdagon illusztrált anyagát tartalmazza.

A szép számmal megjelent érdeklődőket Vízi Elemér SJ tartományfőnök és Sárai-Szabó Kelemen OSB győri perjel, a templom igazgatója köszöntötték a bemutatón.

A jezsuita tartományfőnök rendkívül fontosnak és kiemelkedően színvonalasnak nevezte a tanulmánykötetet, amelynek révén jobban megismerhetjük a Jézus Társasága múltját, értékeit, melyekből táplálkozva erősödhet a jezsuiták identitása, elősegítve a továbblépést is. Szép példája a könyv annak, hogy a bencések milyen szeretettel ápolják a jezsuitákhoz kapcsolódó emlékeket – ez is bizonyítja, hogy a két rend együttműködése harmonikus.

„Aki belép ebbe a templomba, az előre és felfelé néz, kíváncsian halad egyre előrébb, ahol újabb és újabb felfedezéseket tesz. Az élet zarándokútján járó ember ebben a néhány méterben és ebben a 375 évben megérezheti, hogy Isten csak azt képes vezetni, aki úton jár. Sőt velünk járja ezt az utat: vezet bennünket előre és felfelé” – fogalmazott Sárai-Szabó Kelemen perjel, templomigazgató, lenyűgözőnek nevezve a Szent Ignácról elnevezett győri bencés templomot. Emlékeztetett rá, hogy mostanában Szent Benedek regulájának összefoglalását: Ora et labora – imádkozzál és dolgozzál így egészítik ki: et lege – és olvass! „E kötet olvasása segítsen bennünket új erőre életünk és munkálkodásaink közepette, vezessen minket az elődeink példája szerinti türelemre és önzetlenségre, ami méltó Krisztus katonáihoz.”

A könyvet Molnár Antal történész és Terdik Szilveszter művészettörténész mutatták be. A Szent Mór Bencés Perjelség gondozásában megjelent, 410 oldalas kötetnek három szerkesztője van: Fazekas István, Kádár Zsófia és Kökényesi Zsolt; és nyolc szerző tíz tanulmányát tartalmazza.

Molnár Antal szerint műfaji újításról beszélhetünk e gyönyörű kötet esetében, hiszen szinte példátlan, hogy egy könyvben a társadalom-, illetve művészettörténeti tanulmányok ennyire egyenletesen legyenek illusztrálva. Ez a képi szerkesztésért felelős Vertel Beatrix és Püspöki Apor érdeme. A történész rámutatott arra is, hogy a kötet címe és tartalma erősen korrelál egymással. A könyv vezérfonala a társadalomtörténet. Ez nem véletlen, hiszen a szerkesztők egyike, Fazekas István győri bencés diák volt, kutatási területe Egyház és társadalom kapcsolata, Kádár Zsófia pedig három jezsuita kollégium – a győri, a pozsonyi és a soproni – társadalmi kapcsolatrendszeréből írta a doktori disszertációját. 

A magyar történettudományban nincs példa arra, hogy egy könyv ennyire mélyrehatóan, részletesen vizsgálja egy szerzetesrend és a helyi társadalom – politika, kultúra, korabeli felekezetek egymás közötti – kapcsolatát – emelte ki Molnár Antal, majd részletesen ismertette a kötetben olvasható tanulmányokat, összegzésképpen pedig idézett egy olasz szerzőtől, aki szerint a kora újkori nyugati szerzetesrendek olyanok, mint a politikai pártok a klasszikus demokráciában.

A 19–20. századi pártok egy klasszikus társadalmi csoporthoz, kulturális, etnikai réteghez szólnak, nagyon határozott kínálattal. Valamennyien elfogadnak egy közös alapot, ami a nyugati parlamenti demokráciák alapja. Ha erre igent mondanak, rendben van, ha nem, akkor a rendszer kilövi őket magából. A szerzetesrendek ugyanúgy alulról, szervezeten kívül szerveződnek, mert a fennálló keretek nem megfelelőek számukra, újat akarnak, sokszor a meglévőkkel szemben – mutatott rá a történész. – Itt is vannak „pártszakadások”, például a ferencesek esetében, sokféle véleményt képviselnek, teológiai, morális, spirituális, oktatási szinten. Valamennyiükre jellemző azonban, hogy az alapokat – a Katolikus Egyház szervezeti kereteit – elismerik, mert akik nem, azok kívül kerülnek a rendszeren, melyen belül viszont nagy mozgástérrel rendelkeznek. A közönség pedig ugyanúgy választ közülük, mint a pártok közül a választók. A kora újkori katolicizmus lényege pontosan ennek a komplex társadalmi szerepnek a sokszínű vizsgálata, tudatosítása. A történészek feladata, hogy ezeket a strukturális, spirituális kínálatokat és ezek recepcióit tárják fel, olyan mélységekben, mint a most bemutatott kötetben olvasható tanulmányok szerzői.

Terdik Szilveszter művészettörténész azt emelte ki, hogy a könyv tanulmányai szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a szerzők utalnak a megjelent szövegekre, vagyis megvan bennük az egymás iránti kollegalitás. Jó példája ez annak, amikor az egyes szakterületek művelői harmonikusan együttműködnek. A művészettörténész a kötet három, művészettel foglalkozó tanulmányát mutatta be, kiemelve Galavics Géza A győri jezsuita templom 17. századi művészeti koncepciója és az abban megjelenő társadalomkép című dolgozatát.

Beszélt a Győzedelmes Mária-oltárról, mely a templomtér bal oldalán, a szentélyhez legközelebb eső kápolnában, eredeti helyén áll. Ikonográfiailag is különleges, a kép alsó mezején a lepantói csata (1571) látható, fölötte pedig az a Mária-típus, amelyet a nemrég elhunyt Szilárdffy Zoltán pap-művészettörténész Győzedelmes Mária, Győzedelmes Immaculata néven honosított meg. Az oltárt a Győzedelmes Szűz Máriáról elnevezett társulat állította. A harcolókat az égből a Győzedelmes Mária mint Maria Immaculata segíti, és a győzelemre a gyermek Jézus gesztusa utal, amint lándzsájával átdöfi a kígyó, a Gonosz fejét.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír