Együtt az úton – Családi napok a Veszprémi Főegyházmegyében

A Veszprémi Főegyházmegye Családpasztorációs Irodájának több mint húszéves múltra visszatekintő, kétévente megrendezett családtáborának szervezői nagy kihívás elé kerültek 2021-ben, mert még a tavaszi hónapok vége felé sem volt biztos, hogy megrendezhető-e idén nyáron egy ilyen rendezvény. A szervezők nem szerettek volna lemondani a sok család számára nagy élményt jelentő, komoly lelki tartalmat is hordozó programról, ezért új lehetőséget kerestek. Az eddig megszokott egy helyszínen megrendezett tábor helyett 2021-ben négynapos, négy különböző városban tartott rendezvényt szerveztek. A felkért előadó, Kiss Didák ferences szerzetes vállalta, hogy előadásaival, a beszélgetések vezetésével a házaspárok kapcsolatának szebbé, jobbá tételét segítse.

Az esemény kezdetén Fodor János balatonfüredi plébános, a főegyházmegye családreferense köszöntötte a résztvevőket, majd a helyi fiatalok zenés műsorral hívták a programra a családokat. Ezután a gyerekek kisvonattal a Balaton-partra mentek, onnan pedig hajóra szálltak, rövid kirándulást téve.

A felnőttek számára ez idő alatt Didák testvér elgondolkodtató előadást tartott a templomban. Mint elmondta, fontos számára, hogy a házaspárok minél mélyebb, szebb kapcsolatot éljenek meg egymással, és ő tulajdonképpen ezért végzi a szolgálatát.

Kiindulási pontja John Veltlin jezsuita szerzetes modellje volt, amelyet az emberről és a spiritualitásról alkotott, és amelyet Didák testvér aztán továbbfejlesztve kifejtett. Minden modell egyszerűsítve mutatja be az ember működését, ezáltal azonban hozzájárul annak könnyebb megértéséhez. Ez a spirituális modell egy keresztény modell, mert a személyiséget úgy ábrázolja, hogy a legbelső része a Szentlélek lakóhelye, míg a legkülső héja a spirituális tudatosságunknak a szintje, a körülötte lévő mező a cselekedeteinket jelzi, amelyek indíttatása a körön belülről jön. Fontos, hogy a modell erkölcsi ítéletektől mentes, azaz független attól, hogy egy cselekedet erkölcsileg jó-e, vagy sem, csak az indíttatást vizsgálja.

A legbelső szint a Szentlélek lakóhelye, a második szint a szükségletek, alapigények szintje. Harmadik szinten van az érzelmi életünk, a negyediken az emlékképek, jövőbeli álomképeink, míg az ötödik szinten az értelmünk, akaratunk. A hatodik, legkülső szint Didák testvér kifejezésével a „spirituális tudatosság”.

Anélkül, hogy erkölcsileg vizsgálnánk ezeket, a fentiek mind-mind irányíthatják cselekedeteinket. Így döntéseink lehetnek ösztönöktől, racionalitásról vezérelt döntések, de lehetnek az álmainkból vagy pillanatnyi érzéseinktől indítottak is. Emellett történhetnek a Szentlélek sugallatára, és befolyásolhatják őket saját, tudatosan választott hitbéli, spirituális meggyőződéseink is.

Kiss Didák előadását az érseki szentmise követte, amelyet Udvardy György érsek Fodor János atyával együtt mutatott be. Koncelebrált Bajcsy Lajos, és Munkácsi János állandó diakónus is szolgált a szentmisén.

A főpásztor szentbeszédét azzal kezdte, milyen meghatározó pont az ember életében a bemutatkozás. Onnantól kezdve, hogy tudjuk egymás nevét, esetleg foglalkozását, meg tudjuk szólítani, könnyebben kapcsolatot tudunk teremteni vele. Kiemelte, hogy a Szentírásban is van egy olyan pont, ahol maga az Isten mutatkozik be először az embernek, amikor is Mózesnek jelenik meg, és az égő csipkebokorból megszólítja őt. Beszélt arról, mit is jelent az, hogy „Aki van, az küldött engem hozzátok”. Isten egy olyan valóság, aki elsősorban nem felsőbb hatalom, hanem aki nem hagyja az embert magára, állandóan jelen van a számunkra.

A nap programja a közösségi ház udvarán a szabad ég alatt megterített vacsorával, majd Écsi Gyöngyi mesemondó, előadóművész gyerekeket és felnőtteket is magával ragadó meséjével folytatódott. Az estét Vastag Ricsi, a Gerence Hagyományőrző Néptáncegyüttes vezetőjének és a Szilágyi Keresztény Iskola tanárának táncháza zárta, a talpalávalót Schneider Gyula és barátai szolgáltatták.

A rendezvény pénteken Tapolcán, szombaton Veszprémben folytatódott.

Szöveg: Kovácsné Széplaki Borbála

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír