Pell bíboros – aki egy ideje kardiológiai problémákkal küzdött, 2010-ben pacemakert ültettek be neki – 2020 szeptembere óta ismét Rómában élt, miután korábban Ausztráliában bíróság elé állították kiskorúakkal szembeni, az 1990-es években elkövetett szexuális visszaélések vádjával. A bíboros 2017 júniusában került előzetes letartóztatásba, és visszatért hazájába, hogy bíróság elé álljon. Ferenc pápa szabadságot engedélyezett számára, hogy tisztázza magát a vádakkal szemben. Hosszú időn át tartó bírósági tárgyalási szakasz után Victoria állam bírósága elrendelte a letartóztatását, visszavonva a 2018 decemberében történt vádemelését követően számára engedélyezett óvadék ellenében való szabadon bocsátást. 2019 márciusában hat év börtönbüntetésre ítélték, de az ausztrál legfelsőbb bíróság – miután Mark Weinberg bíró a peres eljárás számos hibájára rámutatott – elfogadta a Pell ügyvédei által benyújtott fellebbezési kérelmet.
A bíborost egy 2020 áprilisában hozott legfelsőbb bírósági ítélet teljesen felmentette. A Szentszék üdvözölte a döntést, és közleményében azt írta, hogy mindig is bízott az ausztrál igazságszolgáltatásban.
Ezzel együtt a felmentő ítéletet megelőzően Pell 404 napot töltött két szigorúan őrzött börtön cellájában Melbourne-ben és Barwonban, 2019 februárjától júliusáig. Kemény tapasztalat volt, egy ideig magánzárkában is volt, minderről részletesen beszámolt Prison Journal című írásaiban, amelyet ugyanezzel a címmel az Ignatius Press kiadó meg is jelentetett. Több mint háromszáz oldalon, napi feljegyzéseket készítve számolt be a többi fogollyal való találkozásairól, a látogatásokról és a kapott levelekről, valamint az imádságról és az Eucharisztiáról, amelyek végig társai voltak börtönévei alatt. „Tapasztalatom bizonyítja, mennyire segít az Egyház tanítása, az imádság, az Isten kegyelmének keresése” – nyilatkozta Vatican News-nak adott interjújában, amelyben azt is kifejtette, hogy börtönévei alatt azért írt folyamatosan, mert úgy gondolta, hogy ez segítség lehet azoknak, akik nehéz helyzetben vannak, akik olyan szenvedés idejét élik át, amilyenen ő maga is keresztülment. „És azt is gondoltam – tette hozzá –, hogy a napló vezetése érdekes lehet történelmi szempontból, mert nem sok bíboros tapasztalta meg a börtönt.”
Az 1941-ben a Victoria állambeli Ballaratban született bíborost, Sydney majd Melbourne tiszteletbeli érsekét Ferenc pápa 2013. április 13-án hívta el a bíborosi tanácsba, hogy csatlakozzon az egyházkormányzást segítő reformtervezet kidolgozásához. 2014. február 24-én kinevezték az újonnan létrehozott Gazdasági Titkárság prefektusává, és egy sor pénzügyi reformot indított el. A két posztról 2018 decemberében, illetve 2019 februárjában mondott le.
Amikor visszatért Rómába, 2021. október 12-én fogadta az Apostoli Palotában Ferenc pápa, aki köszönetet mondott Pellnek a tanúságtételéért. A Mediasetnek adott karácsony előtti interjúban a pápa felidézte, milyen nagy horderejű munkát végzett a bíboros a gazdasági szférában, rámutatva – utalva az ausztráliai visszaélési vádakra –, hogy egy „rágalom” miatt el kellett távolodnia az irányítási feladatoktól. „Pell volt az, aki kidolgozta annak menetét, hogyan tudnánk továbblépni – mondta a Szentatya. – Nagyszerű ember, és nagyon sokat köszönhetünk neki.”
A halálát követő órákban számos részvétnyilvánítás érkezett, kezdve az ausztrál egyház vezetőitől. Timothy Costelloe érsek, az ország katolikus püspöki konferenciájának elnöke szomorúságának adott hangot, amikor értesült Pell váratlan haláláról, aki – írta közleményében – „Melbourne és Sydney érsekeként, valamint a püspöki konferencia tagjaként több mint 25 éven át erős és következetes vezetést gyakorolt az ausztráliai katolikus egyházban…
Pell bíboros hatása az Egyház életére Ausztráliában és szerte a világon még hosszú évekig érezhető lesz.
Miközben emlékezünk rá és elmélkedünk örökségéről, arra kérek minden katolikust és jóakaratú embert, hogy csatlakozzanak közös imádságunkhoz Pell bíborosért, aki mély és szilárd hitű ember volt, és lelkének nyugalmáért” – írta Costelloe.
Anthony Fisher, Sydney érseke úgy emlékezik a bíborosra, mint „kiváló papra, jó keresztény lélekre”. „Pell bíboros püspöki jelmondata az volt: Ne féljetek – és ő jó és rossz napokon egyaránt hűséges maradt ezekhez a szavakhoz, bátor és nagy szívű emberként, aki bízott az isteni Gondviselésben” – olvasható az üzenetben. „Félelem nélkül hirdette az evangéliumot, és az Egyház tanításának magyarázatán dolgozott. Kimondta a megtalált igazságot, még akkor is, ha nehéz vagy népszerűtlen volt. Emellett az imádság, a mély keresztény hit embere és nyájának szeretetteljes pásztora volt a plébániákon, iskolákban, kórházakban és mindegyik egyházmegyéjében”. Fisher arra is emlékeztet, hogy Pell életének utolsó éveire rányomta bélyegét „igazságtalan elítélése és bebörtönzése, de ő mindezt kegyelemmel és jóakarattal viselte, és példát adott mindannyiunknak arra, hogyan kell méltósággal és békével elfogadni a szenvedést. Az ellenfeleivel való megbékélést hirdető szavai és a túlélőkkel való törődése egyre hitelesebbé tették, miközben állhatatosan és sikeresen ragaszkodott ártatlanságához”.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria