Elvinni az evangéliumi reményt – Interjú a Katolikus Börtönlelkészi Szolgálat koordinátorával

Nézőpont – 2023. június 10., szombat | 17:03

Börtönlelkészi rekollekciót tartottak június 6-án, kedden Budapesten. A találkozó kapcsán készült interjú Stift Zoltán atyával, a Katolikus Börtönlelkészi Szolgálat koordiátorával.

– Mit takar a rekollekció, és mit adnak ezek az alkalmak a börtönlelkészeknek?

– A rekollekció egy olyan imádságos nap, amelyet az egyházmegyés papok számára szerveznek rendszeres időközönként, melyen főpásztoruk vezetésével vesznek részt. A rekollekciók alkalmával általában elhangzik egy hosszabb elmélkedés, van lehetőség gyónásra, valamint része a megyéspüspökkel együtt bemutatott szentmise és a szentségimádás is. A katolikus börtönlelkészi szolgálat tagjai – papok, diakónusok, lelkipásztori munkatársak – ehhez hasonlóan gyűlnek össze a vezetésükkel megbízott püspök, Berta Tibor katonai ordinárius mellett. Kéthavonta találkozunk, hogy „újra összeszedjük” magukat.

A rekollekció szó jelentése pont erre utal: összejövetel a lelki összeszedettség visszanyerése, megerősítése céljával.

A mi rekollekcióink kicsit eltérnek az egyházmegyés rekollekcióktól. A résztvevők többsége ugyanis nem áldozópap, hanem diakónus, vagy világi lelkipásztori munkatárs, aki a papot segíti, illetve részben helyettesíti a büntetés-végrehajtási intézetekben. Fontos különbség még, hogy mi nem egy egyházmegyén belül vagyunk, hanem az ország nagyon távoli börtöneiből gyűlünk egybe, ami legtöbbünk számára sok órás utazást jelent. Találkozóink a szentmiseáldozat köré szerveződnek, mint ahogy maga a börtönben végzett katolikus lelkipásztori munka is. Szellemi muníciót is igyekszünk begyűjteni ilyenkor egy-egy börtönpasztorációt érintő kérdéskör őszinte megbeszélésével, illetve vendégelőadók buzdításának meghallgatásával.

– Mióta és milyen formában működik a börtönlelkészi szolgálat Magyarországon? Mi a legfőbb célkitűzése?

– A börtönlelkészi szolgálat mai struktúrájával 23 éve jött létre. Azóta sok tapasztalat gyűlt össze, sok területen történt változás, maga a büntetés-végrehajtási szervezet is sok tekintetben átalakult. Előfordul, hogy éppen e változásokra adandó válaszok jelölik ki a rekollekciós találkozóink tematikáját.

Jelenleg tizennyolcan vagyunk, kilenc római és két görögkatolikus egyházmegye delegáltjai. Így a büntetés-végrehajtási intézeteknek mintegy felében van a Katolikus Egyházat képviselő, börtönlelkészi állásban dolgozó munkatárs. A másik felében a protestáns börtönlelkész kollégák is segítenek abban, hogy a katolikus lelkigondozást igénylő fogvatartottak ne maradjanak a gyónás és a szentmiseáldozat kegyelmi támasza nélkül.

A cél, hogy minden börtönben ott legyen a Katolikus Egyház a szentségek és az örömhír bátorító erejével azok mellett, akiknek erre szükségük és igényük van.

A katolikus börtönlelkészt nélkülöző büntetés-végrehajtási intézetekben önkéntes papok, lelkigondozók is fáradoznak a katolikus vallásgyakorlás feltételeinek megteremtésén.

– Gondolom, ez nem egyszerű szolgálat…

– Éppen emiatt nagyon fontos és értékes a rekollekciókon a találkozás egymással, a hasonló gondokkal és kihívásokkal küzdő kollégákkal, valamint a nehézségeinket értő püspökkel. Így egymás számára a remény élő jelei és forrása tudunk lenni. A börtön sajátságos körülményei között evangelizáló lelkipásztori munkatársakat, diakónusokat, latin és görög rítusú papokat a fogvatartottaktól érkező sok jó visszajelzés dacára is megérintheti olykor az értelmetlenség kísértése. Ez súlyos veszély, hiszen nehéz lenne elvinni az evangéliumi reményt a börtönben raboskodóknak, ha mi magunk elveszítettük volna azt.

– Milyen feladataik vannak, és ez a szolgálat milyen embert, papot, illetve lelkészt igényel?

– A börtönben lévő emberek számára az evangélium üzenete sajátosan is vigasztaló lehet.

A hit isteni ajándék, mégis vannak szenvedéssel terhelt élethelyzetek, amikor erre a természetfölötti ajándékra nyitottabb az ember. A fogvatartotti állapot ilyen.

Mindannyiunkat meggyötör, ha feleslegesnek érezzük magunkat. A börtönökben sok embernek bíróságon kihirdetett ítélete van arról, hogy a társadalom hónapokra, évekre kizárja őket, ezért súlyos okuk van, hogy kudarcot vallottnak, feleslegesek érezzék magukat. Egy ilyen helyzetben életmentő tud lenni a krisztusi üzenet: „Annyira értékes vagy, hogy életemet adom érted”; „itt vagyok veled” és „bocsánatot nyertek bűneid”.

A börtönlelkészi szolgálat a lelkipásztori munka egy területe, mely nem különbözik lényegesen a pasztoráció más területeitől. Alapvető célja és eszközei ugyanazok, mint a plébániai munkának, az iskolalelkészi vagy a kórházlelkészi szolgálatnak. Mégis

van talán három olyan készség, amelyek sajátosan fontosak a börtönpasztorációban: a józan megkülönböztetés képessége, az alázatban megalapozott együttérzés és a nehézségeken átsegítő humor.

– Milyen jövőbeni céljai, elképzelései vannak a szolgálatnak?

– Ez sokszor előkerülő téma a rekollekciós napokon. Most is arról beszélgettünk, hogy akkor lehet minden fogvatartotthoz közel vinni a teljes lelkipásztori gondoskodás lehetőségét, ha a börtönlelkészi szolgálat felépítését bátran újragondoljuk. Például lehet, hogy túl kellene lépni a kialakult, csak egy büntetés-végrehajtási intézetre koncentráló szemléleten, és a fogvatartottak katolikus pasztorációját egy nagy missziós plébániához hasonló struktúrában lenne érdemesebb működtetni.

Forrás és fotó: Katolikus Tábori Püspökség

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria