Evangelizáció középkori alkotásokkal – Sarkadi Nagy Emese a Műhelytitkokról

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Isten az, akit a kép mutat neked, / de a kép maga nem Isten. / Áhítattal szemléld, / de lélekben csak azt imádd, / akit rajta felismersz.” E 13. századból való szemlélettisztázó poéma a mottója Sarkadi Nagy Emese Műhelytitkok című kalauzának.

A bemutatón a vendéglátó, Sajgó Szabolcs SJ rövid bevezetőjét követően a múzeumvezető, Kontsek Ildikó mondott köszönetet az album létrejöttében szerepet játszó munkatársaknak, majd Mikó Árpád, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézetének igazgatója recenzálta a könyvet.

Átfogó, kritikai igényű felszólalásában „nemzetközi összefüggésbe” helyezte a Keresztény Múzeumot: a Szépművészeti után itthon az esztergomi intézmény büszkélkedhet a legjelentősebb középkori anyaggal, a Magyar Nemzeti Galériát követve pedig a vonatkozó legnagyobb magyar kollekcióval. Az 1948 óta igen jól dokumentált gyűjteményről jeles szakemberek kísérőszövegével 1964-ben, majd 1993-ban jelent meg egy-egy reprezentatív kötet. A középkori magyarországi, valamint a német és osztrák tartományokból származó műalkotásokról szóló, hiánypótló katalógusával a „fonalat felvevő” Sarkadi Nagy Emese ezt a sort folytatja.

A kalauz ötletének közvetlen előzménye, hogy kutatói tevékenysége eredményeként a Keresztény Múzeum tavaly szeptemberben indította el és tette hozzáférhetővé az érdeklődők számára százkét tételt felvonultató internetes katalógusát. A Mudrák Attila kiváló fényképeivel, tűéles, a valót közelre hozó reprodukcióival illusztrált album azonban más formában, más elvek szerint, hat fejezetre bontva – az eredetvizsgálatra, a természettudományos megközelítés eredményeire, a keresztény ikonográfia jellegzetességeire, a stíluskritikára, a történeti háttérkutatásra építve – láttatja a műkincseket, külön szakaszt szentelve a garamszentbenedeki bencés apátsági templom későgótikus berendezésének.

A meghirdetett könyvmustra előtt arra kértem Sarkadi Nagy Emesét, szóljon röviden az immár több éve zajló esztergomi munkájáról, a „rendhagyó kalauz” gondolatának megszületéséről, a szerzői „műhelytitkokról”.

„Egy ösztöndíjnak köszönhetően kutatói státusszal kerültem a Keresztény Múzeumhoz, ennek kapcsán készült el a gyűjtemény közép-európai tárgyainak online katalógusa. Mivel időközben számos tudományos eredmény született, úgy gondoltuk, hogy ezeket érdemes lenne nemcsak szaklapokban közölni, hanem a nagyközönség számára is érthetően elérhetővé tenni.

A kötethez egyúttal friss képek készültek, így minden tekintetben új, magyar–angol kétnyelvű kiadvány született. A könyv a Keresztény Múzeum középkori anyagából válogat, a 16. századig bezárólag, és csak a térségre, Közép-Európára összpontosítva. Tudományos népszerűsítő jellegéből fakadóan az album úgy épül fel, hogy a művekkel együtt a különböző kutatási módszereket is bemutatjuk. Az egyes fejezetek így bepillantást engednek a középkori mesterek műhelyeibe és a művészettörténészek, muzeológusok »műhelytitkaiba«  is. Innen a cím.”

A kérdésre, hogy a tárgyaltak közül melyek voltak számára a legérdekesebb darabok, kettőt emelt ki az örökségvédő múzeumi szakértő. „Az egyik a helyes és a helytelen imát megjelenítő, úgynevezett Evagationes Spiritus, vagyis A lélek tévelygései című táblakép. Korábban nem tudtuk, mi lehetett a funkciója, eredetileg hova tartozott. Nemrég a múzeum gyűjteményében sikerült megtalálni egy oltárelemet, amellyel egyértelműen összeilleszthető. Kiderült, hogy egy szárnyas predella része volt; kinyitották-becsukták a szárnyasoltárokhoz hasonlóan, a »hétköznapi« vagy az »ünnepi« liturgiához igazodva. 

Azért is szeretem ezt a példát, mert témájából fakadóan jól kifejezi a múzeum, illetve a katalógus nem elhanyagolható evangelizációs szándékát is. Tudományos szempontból nagyobb eredmény a bécsújhelyi Mária-templomból származó epitáfiummal kapcsolatos. Sikerült végre helyesen kiolvasni a Mária halálát ábrázoló táblaképen szereplő nevet: kiderült, hogy Stephan Geinperger rendelte meg elhunyt felesége, Dorothea Gerolt emlékére. A név beazonosítását követően a történeti forrásokban ráakadtunk a családra. Számtalan információt szereztünk Geinpergerről, a bécsi egyetem egykori hallgatójáról, tanáráról, az orvosról, Bécsújhely tanácsosáról és többször újraválasztott polgármesteréről, illetve a dúsgazdag famíliából származó, nagy örökséget hozó feleségéről.”

A múzeum méltán világhírű műtárgyairól szólva Sarkadi Nagy Emese megjegyezte: „Kolozsvári Tamás és MS mester alkotásai természetesen nem maradhattak ki a katalógusból. Velük kapcsolatban most nem tudunk újdonságokkal szolgálni, esetükben a legutóbbi kutatási eredményeket foglaltam össze.”

És hogy mit hoz(hat) a jövő? „A Keresztény Múzeum távlati elképzelése, hogy ehhez az anyaghoz hasonlóan a gyűjtemény többi részét is közzéteszi online. Remélhetően később azok is megjelenhetnek nyomtatásban.” Végül a könyv betöltendő feladatával, céljával kapcsolatban két személyes szempontot hangsúlyozott a szerző: a színvonalas, korszerű tudományos ismeretterjesztés igényét, valamint a művészet „közvetítése” által a krisztusi értékek megjelenítését és továbbadását.

Az írás nyomtatott változata az Új Ember katolikus hetilap Mértékadó melléklete 2018. július 1-i számában jelenik meg.

Fotó: Merényi Zita

Pallós Tamás/Magyar Kurír