Fába vésett szentek – Fazakas Márton premontrei apát nyitotta meg a Triangulum Galéria új tárlatát

Reisner Ferenc köszöntő beszédében elmondta, hogy „Demeter József a szentek panteonját hozta el nekünk. Ezek a szentek már célba értek: Isten dicsőségét szemlélhetik és az Isten dicsőségének környezetében élnek.”

Kiemelte, hogy „a nagyhétre indulva ez a panteon kiegészül egy egész más aspektussal: Jézus vállára veszi a keresztet, a fát. Fölviszi a Golgotára, és az élő ember összeölelkezik a halott fával – egy új távlat és tanítás nyílik az ember számára.” 

Jézus Krisztus azért ölelkezik össze a fával, hogy az új élet dicsőségét ragyogtassa fel nekünk.

Ez már a húsvéti fénybe, ragyogásba vonzza a mi életünket, mert a kegyelem erejével nem fából, hanem élő emberekből is szenteket szeretne faragni.

„A nagyhét hátralevő része és a húsvét öröme adja meg számunkra azt, hogy engedjük, Jézus Krisztus a feltámadás kegyelmével átformáljon bennünket. Nem panteonként, hanem szentek szoborcsarnokaként éljünk ebben a világban. Amit itt és most gyönyörködve láthatunk, azt jelenítsük meg embertársaink körében kinn a világban, hogy élő szentekként, Krisztus példájára az új élet dicsőségét hirdessék” – hangsúlyozta köszöntőjében Reisner Ferenc.

A tárlatot Fazakas Z. Márton csornai premontrei apát nyitotta meg, aki beszédében elmondta: „Az embert ősidők óta körülveszi a természet, így a fa is. Ősidők óta ki akarja fejezni a szépség és a szent iránti vágyát és egyben alkotói hajlamát is. Tulajdonképpen a fa nemesítése zajlik a csemetekertben, a gyümölcsösben, de a fafaragó műhelyben és a műhelypadon is. Amióta a művészet mint az ember szépérzékének a kifejezője megjelenik emberi történelmünkben és életünkben, a művészet klasszikus értelmében a hit, az élet, az imádság egységét kell hogy megjelenítse.”

Túl kell hogy mutasson az újdonságon, a talmin, a köznapin, a profánon, mert ha nem, akkor nem éri el a célját.

Igaz, meghökkenteni akkor is tud, de nemesebbé tenni, szépet oltani az ember szívébe, nem. Láthatóvá kell hogy tegye a Láthatatlant, tükröznie kell a Szépséget és láttatnia a Jóságot!” – hangsúlyozta az apát.

Majd így folytatta:

A mi földünk, Erdély sokunk számára, különösen az anyaországiak számára »vadóc« hely, ahol valamiféle ősiség még megtalálható, ami másutt nem. A vadócság összes tulajdonságával, de a megszelídülés és nemesedés lehetőségével is.

Jelen kiállítás Demeter József keze nyomán megszelídült Erdély, mely hordozza a székely ember zordonságát, de Isten előtti meghajlását is. A vad hársfába faragott szelídség látszik e művekben. Az ember nemesítési vágya bontakozik ki, azok példáján keresztül, akik életében ez valósággá vált.”

Beszédében személyes köszönetnyilvánítását is kifejezte – utalva a közös székely gyökerekre –, és egy kedves emléket is megosztott a jelenlévőkkel: „Gyerekkorom egyik meghatározó élménye a rendszeres temetői látogatás volt. Sokszor jártuk a temetőt, gyerekként nem értettem a miértet, de talán épp ezért szerettem odajárni.

Családunk keresztfái mellett egy nagy, terebélyes, amolyan ősalmafa nőtt, tele odúkkal, melyekben hol harkály, hol seregély lakott. Sok ilyen almafa volt a temetőben, de nagyanyám erről a fáról úgy beszélt, hogy a »mi almafánk«.

Egy alkalommal egy nagy ágat letört a vihar, és az ráesett családi sírjainkra. Édesapám kijött a szekérrel, és hazavittük. Addig süllögtem a feldarabolásánál, amíg egy ágat eltettem belőle. Mikor ballagó gimnazista lettem, e fadarab adta a ballagó tarisznyám kopjafáját, amit magam faragtam, és azóta is őrzök.

Az őseim porából nőtt almafaág az életem részévé vált.

Talán nemesedett is. Igaz, az almafákat kivágták a lövétei felszegi temetőből, de van egy darab fa, amelyet soha senki nem tud kivágni, amely összeköt, alázatra int, de fel is emel. Amely nem ér semmit, de mindenem benne van. Amely kijelöli a helyemet ebben a világban, végigkísér ezen a földön.

A héten a Golgota keresztjére nézünk, de kilenc hónap múlva egy kis betlehemi fajászol emel fel földhözragadtságunkból. Köszönjük a fát Istennek és a sebek kötözését a művésznek”

– zárta megnyitó beszédét Fazakas Márton apát.

A Fába vésett szentek című kiállítás – amely Csíksomlyóról indult zarándokútjára 2023-ban – az elmúlt huszonöt évben készült, egyedi példányokból válogat. A tárlaton több mint félszáz szobrot, domborművet, stációkat, valamint Mária, az apostolok, illetve Árpád-házi szentek faragott szobrait tekinthetik meg az érdeklődők. Az alkotások hársfából készültek, natúr, pácolt és festett változatban, melyek egyszerre ízlés- és stílusjelzők is. A tárgyak mindegyike nagyon pontosan, aprólékosan kidolgozott úgynevezett mintadarab, kivétel nélkül egyediek.

„A fafaragás olyan, mint a teremtés… Olyan teremtő ereje van, ami arra bátoríthat mindenkit, hogy próbáljon ki valamit, hiszen mindenki lehet valamiben jó, valamiben tehetséges...” – vallja Demeter József, aki nagy örömmel azt csinálja, amit szeret, ezért is merte megálmodni a Fába vésett szentek című kiállítást.

A rendezvényen közreműködött Bognár Krisztina énekművész.

Forrás: Győri Egyházmegye 

Fotó: Horváthné Szabó Annamária

Magyar Kurír