Az alábbiakban közzétesszük Dario Viganò lemondólevelének és Ferenc pápa válaszlevelének teljes magyar fordítását.
* * *
Dario Edoardo Viganò levele Ferenc pápához
Kommunikációs Titkárság
Vatikánváros, 2018. március 19.
Szentatya, az utóbbi napokban nagy vita kerekedett tevékenységem körül, ami, függetlenül az emberek szándékától, megingatja azt az összetett és nagy reformmunkát, amelyet Ön 2015 júniusában rám bízott, és amely – sok személynek köszönhetően, kezdve a munkatársakkal – végső szakaszához érkezett.
Köszönetet mondok atyai és erősen érezhető kíséréséért, melyet nagylelkűen biztosított nekem ebben az időszakban, valamint az ismételt megbecsülésért, amelyet kifejezni kívánt felém legutóbbi találkozásunkkor is.
Viszont azon személyek iránti tiszteletből, akik együtt dolgoztak velem ezekben az években, és annak elkerülése érdekében, hogy személyem bármiképpen hátráltassa, károsítsa vagy egyenesen megállítsa azt, amit a 2015. június 27-én kelt, L’attuale contesto comunicativo [A mostani kommunikációs helyzet] kezdetű motu proprio lefektetett, és főleg az Egyház és az Ön iránti szeretetből, Szentatya, kérem, fogadja el azt a vágyamat, hogy félreálljak, ugyanakkor készségesen felajánljam, hogy – ha Ön kívánja – más formában folytassam az együttműködést.
Amikor Ön 2016-ban elmondta karácsonyi jókívánságait a kúriának, emlékeztetett arra, hogy „a reform egyedül akkor lesz hatékony, ha »megújult« emberekkel és nem pusztán »új« emberekkel valósítjuk meg. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy kicseréljük a személyzetet, hanem el kell érni, hogy a kúria tagjai lelkiekben, emberileg és szakmailag megújuljanak. A kúria reformja semmiképpen sem a személyeknek a kicserélésével megy végbe – a személycsere kétségkívül folyik és folyni is fog –, hanem a személyekben történő megtéréssel.”
Azt hiszem, a „félreállás” termékeny alkalmat kínál a megújulásra, vagy felidézve Jézus találkozását Nikodémussal (Jn 31,1), olyan időt tesz lehetővé, amikor megtanulhatom, mit jelent „felülről születni”. Másfelől Ön nem azt tanította, hogy a pozíciókban gondolkodó Egyházat szeressük és éljük, hanem a szolgálatot vállaló Egyházat, azt a stílust, amelyet mindig is élni igyekeztem.
Szentatya, köszönetet mondok Önnek, ha el kívánja fogadni ezen „félreállásomat” annak érdekében, hogy az Egyház Isten Lelkének vezetésével folytathassa útját.
Miközben áldását kérem, biztosítom Önt, hogy én is imádkozom az Ön szolgálatáért és a megkezdett reform haladásáért.
Dario Edoardo Viganò
* * *
Ferenc pápa levele Dario Edoardo Viganònak
Vatikánváros, 2018. március 21.
Főtisztelendő Atya, legutóbbi találkozásainkat követően, és miután hosszasan gondolkodtam, és alaposan mérlegeltem kérelmének indítékait, hogy „egy lépést hátralépjen” a kommunikációért felelős dikasztérium közvetlen vezetéséből, tiszteletben tartom döntését, és elfogadom – de nem könnyen – lemondását a prefektusi hivatalról.
Kérem, folytassa munkáját a dikasztériumnál, egyúttal kinevezem a Kommunikációs Titkárság tanácsosának [assessore], hogy mind emberileg, mind szakmailag segíteni tudja az új prefektust a bíborosi tanács által akart, általam jóváhagyott és szabályosan ismertetett reformtervben. Ez a reform immár a végső szakaszához érkezett azzal, hogy nemsokára beolvasztják a L’Osservatore Romanót [vallási, politikai újság] a Szentszék egyetlen kommunikációs rendszerébe, valamint becsatolják a Tipografia Vaticanát [vatikáni nyomda].
Az a nagy és elkötelezett munka, melyet ezekben az években az új dikasztériumban végzett, a nyitott szolgálatkészségnek és tanulékonyságnak a stílusában, amelyet munkatársai között és a római kúria szervezeteivel való kapcsolatában tanúsított, nyilvánvalóvá tette, hogy az Egyház reformja elsősorban nem organigramokon [szervezeti felépítésen történő változtatásokon] múlik, hanem inkább a szolgálat szellemének elsajátításán.
Miközben köszönetet mondok alázatáért és mélységes egyháziasságáért [sensus ecclesiae], szívesen adom áldásomat Önre és bízom Önt Máriára.
Ferenc
Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria