Guden vitéz adománylevele – Érsekségi ékességek (9.)

A Veszprémi Főegyházmegyei Levéltárban őrzött legrégibb, eredetiben fennmaradt dokumentum Guden vitéz (miles) 1079-ből származó adománylevele, végrendelete. Jelentősége abban áll, hogy ez országos szinten az első eredetiben fennmaradt magán, vagyis nem az uralkodó vagy valamely egyházi testület által kiadott oklevél. Keltezetlen oklevél; datálását tartalma segíti: Szent László uralkodása idején (1077–1095) az országba betörő németek elleni hadjárat alkalmával ruházta fel a király a végrendelkezés jogával Gudent.

Az oklevél tartalma szerint végrendelet, amelyben az adományozó a lelke üdvéért bemutatott szentmisék fejében a veszprémi Szent Mihály-székesegyházra hagyta paloznaki javait, így különböző ingatlanjait és szolgálócsaládjait. A társadalomtörténeti jelentőségén túl – miles (lovag), servus (szolga) kifejezések használata a szövegben – a dokumentum fontos abból a szempontból is, hogy adattal szolgál a hazai püspöki székesegyházak mellett már a 11. század végén biztosan működő székeskáptalanokról.

A kezdetben püspöki székhelyeken valamely szabályzat (kánonok) szerint együtt élő világi papság, a kanonokok (canonici) összességét nevezték káptalannak (capitulum), amelynek egyrészt a székesegyházi liturgia fényének emelésében volt szerepe, másrészt egyházkormányzati feladatot látott el a főpásztor mellett. A hazai jogalkalmazásban kifejlődött sajátos funkciójuk is: hiteleshelyként állami feladatokat láttak el, például bíróságok által elrendelt vizsgálatok lefolytatásában, birtokba iktatásoknál, illetve közhiteles testületként írásba foglalták bármilyen rendű és rangú, hozzájuk forduló személy jogi természetű ügyét. Mivel az adomány szövege kifejezetten rendelkezik arról, hogy az átadott javakat ne a püspök, hanem a székesegyház fraterei, papsága élvezze, így ez a kanonokok korabeli létezését bizonyítja.

Az oklevél a 11. századi írásbeliség egyik szép példája, pergamenre íródott, latin nyelvű szórvány magyar nyelvemlékekkel (személynevekkel). Alsó szélén pergamenszalagon kis kör alakú sérült, sárga viaszpecsét függ, amely azonban későbbi, 13. századi eredetű, és Solymosi László kutatásai alapján a veszprémi székesegyház istenítéleti pecsétje volt.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Veszprém Megyei Értéktár

Magyar Kurír