Krisztusra építve tudunk megújulni –„Mindszenty 80” emlékévet hirdetett Udvardy György érsek

Nagyböjt harmadik vasárnapján hagyományosan azokért imádkozunk, akik keresztségre készülnek. El ne gyengüljenek az utolsó pillanatban, és magabiztosan hozzák meg döntésüket. Ebben az időszakban mi is a döntésben szeretnénk megerősödni, hogy méltó módon tudjunk ünnepelni húsvétkor, és a húsvéti öröm már most átjárjon bennünket – hangsúlyozta az érsek.

Kiemelte, különös ajándékot is ünnepel most a Veszprémi Főegyházmegye, hiszen nyolcvan éve, 1944. március 5-én nevezte ki XII. Piusz pápa Mindszenty Józsefet veszprémi püspökké.

Mindszenty bíboros életének Veszprémben történt eseményeihez kapcsolja a főegyházmegye a következő évben a katekéziseket, az egyházmegyei találkozókat. „A Szentatya meghirdette az imádság évét, s mi imádságban kérjük Mindszenty József boldoggá avatását. Mindszenty József is kapcsolatban állt Bódi Mária Magdolnával, akinek boldoggáavatási eljárása szépen halad. Ügye hamarosan a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma bíborosi testülete elé kerül, amely javaslatot tesz majd a Szentatyának. Mindszenty bíboros is azt kérte, kövessük Bódi Mária Magdolna állhatatos példáját. Kettős tehát az örömünk; így ezúton szeretném meghirdetni a »Mindszenty 80« évet” – mondta az érsek.

Udvardy György prédikációjának elején a vasárnapi evangéliummal (Jn 2,13–25) kapcsolatban elmondta, amikor Jézus kiűzi a pénzváltókat a templomból, akkor ez a történet arra tanít bennünket, hogy a lelkünk temploma is megtisztulásra szorul a bűntől. A templom szent hely, Isten hajléka, az áldozatbemutatás helye, a megtisztulás és a szövetségben való megerősödés helye is. Ugyanakkor a lelkünk temploma is egy szent hely, ahová betolakodik a bűn, ami kárt okoz. Ezért fontos, hogy a nagyböjt ideje alatt megtisztítsuk a lelkünket a bűntől.

Isten szövetséget kötött az emberrel, és életre szóló tanítást adott neki. A törvények nem korlátok, hanem az életre vezetnek. A nagyböjt ideje alatt elmélkedünk Isten törvényein, és elhatározzuk, hogy azokat követjük.

A nagyböjt a bűnbánatról, a megtérésről és a megújulásról szól. Ismerjük fel bűneinket, valljuk meg őket, és határozzuk el, hogy az Úr törvényei szerint akarunk élni. Őseink a hitben példát mutatnak nekünk a törvények megtartásában.

A főpásztor hangsúlyozta, hogy őseink hitéből merítve találhatjuk meg a jövő reményét. Szentjeink, mint Szent István, Szent Imre és Boldog Gizella, valamint olyan közelmúltbeli személyek, mint Mindszenty József és Bódi Mária Magdolna, inspirálnak bennünket és példát mutatnak a hitben és az életvezetésben.

Mindszenty bíboros főpásztori szavai és Bódi Mária Magdolna áldozatos élete rávilágítanak arra, hogy a nehézségek között is Krisztusra építve tudunk megújulni és építkezni a jövőnkért.

Az imádság és az erkölcsös élet útja az, ami elvezet a szentté váláshoz. Ezért Udvardy György érsek Mindszenty-évet hirdetett a főegyházmegyében, melynek keretében számos program és kezdeményezés lesz, hogy megünnepelhessük és megemlékezzünk az ő példájukról és tanúságtételükről. Őseink hite és példája a mi jövőnk reményét jelenti, és arra ösztönöz, hogy Krisztus mellett állva és az Ő parancsait követve építsük a jövőnket.

Az alábbiakban Udvardy György érsek teljes prédikációját közreadjuk.

Nagyböjt szent idejével ajándékoz meg bennünket Egyházunk. Szeretnénk megtisztulni a bűnbánatban, megújulni a törvények megtartásában és tiszteletében, de legfőképpen szeretnénk megújulni a szeretetben.

A templom megtisztításának prófétai történetét hallhattuk a mai evangéliumban. A templom szent hely, Isten hajléka, az áldozatbemutatás helye, a megtisztulás és a szövetségben való megerősödés helye is.

Ugyanakkor a templom, lelkünk temploma olyan hely, ahová nagyon könnyen betolakodik más, akinek ott nincs helye, sőt, nemcsak hogy helye nincs, hanem kárt is okoz.

Így volt ez a pénzváltókkal, a galambárusokkal és az állatok árusítóival. Betolakodtak a mindennapi teendők, sőt betolakodott a templomba, a szent helyre észrevétlenül belopódzott a bűnös, az Istennel szembeni magatartás.

Az effajta magatartást nem lehet kérlelni, nem lehet a lelkére beszélni, nem lehet dialógusba bocsátkozni, észszerű kompromisszumra jutni vele, ezt a fajta jelenséget, gondolkodást, magatartást csak kiűzni lehet prófétai módon, mert nincs ott helye, mert nem való a templomba.

Kiűzni márpedig kell, mert ez a hely a saját lelkem temploma, szent hely. Ki lehet-e űzni? Igen. Úgy, hogy újraélesztem a bizalmat, újraélesztem a szeretetet az iránt, aki az életre szóló parancsot és az életre szóló tanítást adja nekem. Az Ószövetségben a parancsok, a törvény, kiemelten a tízparancsolat, hiszen ennek egy tágabb változatát hallottuk az ószövetségi olvasmányban, csak az Ószövetségből értelmezhető, hogy az Isten szövetséget köt az Ő népével, fölajánlja az Ő életét, fölajánlja az ígéret földjét, azt, hogy éltetni akar. Az ember, akinek az Isten fölkínálja ezt a szövetséget, elfogadja, és azt mondja: Igen, tudom, ismerlek, szeretlek, bízom benned, ezért a törvényeid számomra az út és az ösvény, éltetnek, az életre vezetnek, bátorítanak engem. Meg akarom tartani, mert tudom, hogy szabadító vagy, tudom, hogy megmentő vagy, tudom, hogy az ígéret földjére vezetsz.

A szövetség messze fölötte áll a szerződésnek. A szerződésben két fél kölcsönösen megegyezik olyan valamiben, ami számukra alkalmas, egyenértékű, elfogadható, de a szerződésben a dolgok, a tárgyak cserélnek gazdát. Vagy kerülnek olyan felhasználásra, ami mindenki számára kedvező lehet. A szövetségben az ember ajánlja föl önmagát az embernek. Itt pedig arról van szó, hogy az

Isten ajánlja föl, de segíteni akar, ezért adja a törvényeket, ezért ezek a parancsok nem pusztán korlátok, nem lehatárolnak, nem elvesznek, hanem a szövetség természetéből, a két személy döntéséből fakadóan életre vezetnek.

Uradat, Istenedet imádd, ne készíts faragott képet, tartsd meg a szombatot, ne légy igazságtalan, ne ölj, ne törj házasságot, hamisan ne szólj testvéred ellen. Ezek emberi kapcsolatainkban is nagyon nagy jelentőséggel bírnak, de itt az Isten adja ezt nekünk mint életre szóló, életre vezető parancsokat.

Mindennapi cselekvésünket is meghatározzák ezek a parancsok, ezek a törvények. Isten az, aki adja, és Ő jó, szabadító, az életre vezet bennünket. Ezek a törvények nem csak arra valók, hogy megtartsuk és talán utána elégedettek legyünk, vagy egyfajta lelkiismereti nyugalom érintsen bennünket. Ilyen értelme és hatása is lehet arra, hogy maga a törvény megtartása is, miközben megtartom, meg akarom tartani, megtisztít, tisztává tesz. Eltávolít lelkemből, életemből, kapcsolataimból mindent, ami nem méltó oda. Tisztává válik, tisztává teszi, megőrzi lelkem állapotát, Isten-gyermeki mivoltomat. Ezért is imádkozunk, hogy mi magunk is jól tudjunk megállni az Úr színe előtt.

A törvények megtérésre, megújulásra vezetnek bennünket.

A bűneinket fölismerjük, úgy, hogy megvalljuk őket az Egyház szolgája előtt, egymás előtt is. Úgy, hogy bűnbánatot tartunk, mert elfordultunk az istenes élettől. Jóvá akarjuk tenni mindazt, amivel megbántottuk az Istent, aki önmagát ajánlja föl nekünk, és elhatározást teszünk arra, hogy az Úr törvényei szerint élünk. Lehet-e ezt tenni? Nem túl kockázatos ez? Nem idilli magatartás-e, amire mindig törekedhetünk, de valójában ideát kergetünk, teljes egészében sosem valósul meg? Érdemes-e tehát ilyen után rugaszkodni? Sokszor megérintenek bennünket ezek a kísértések.

Lehet. És ebben kiváló példák számunkra őseink a hitben. Őseink hite a jövő reménye. A kiemelkedő szentek, Szent István, Szent Imre, Boldog Gizella, az egyházmegyénkhez köthető más szentek élete, de segítenek bennünket és példát adnak, bátorítanak azok is, akik a nem túl távoli múltban éltek, és példájuk máig is fölismerhető és hat. Így tekintünk Mindszenty József püspök bíboros úrra és így tekintünk Bódi Mária Magdolnára is, akit 1945-ben a háború borzalmai közepette öltek meg hitéért, tisztaságáért. Így tekintünk őseinkre.

Mindszenty püspök úr főpásztori szózatának egy részlete 1944 júniusából: „Veszprémből kisugároznak mind a négy égtáj felé az Árpád-ház szentjeinek erényei. Így alakította ki a szentek városa az egész egyházmegyében a magyar szentföldet, el a határokig, a szentek országát, amelyben virult az imádság és az ima, alázatosság és erő, szűzi tisztaság és termékeny családi élet. Ez van benne főpásztori címeremben. Árpád-házi Szent Margit liliomos, misekönyves alakja azért foglalja el helyét a címerben, mivel Szent Margit szentté avatása idején kerültem kapcsolatba egyházmegyémmel. Másrészt alakja fölidézi az összes magyar szenteket és Veszprém szent múltját is, a Szent Pannóniát, a Pannónia Sacrát.”

Így áll példaként előttünk az ő tanúságtévő élete, küzdelme az igazságért, a közösségért, a jóért, a hit épségéért, az üldözöttek jogainak megtartásáért,

és bátorít bennünket arra is, hogy a nehézségek közepette csak Krisztusra építve tudunk jövőt építeni, tudunk megújulni. Nagyon sok hasonlóság van Mindszenty bíboros úr 1944–45-ben tartó szolgálata és a mi időnk között.

Az imént hallottuk Pál apostol Korintusiaknak írt első levelének egy rövid részletét Isten bölcsességéről, Isten gondolatainak erejéről. Ezt így fogalmazta meg 1944-ben Mindszenty József: „Az új világért már sok vér folyik és sok szó esik. Mi tudjuk a kinyilatkoztatásból, de a történelem tapasztalatából is, hogy nincs más név, amelyben üdvösségünket lelhetnénk, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus drága neve. Senki más biztos alapot nem vethet, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus. Hitben, erkölcsben kell megújulnunk a Veszprémi Egyházmegye szentjeinek példáját követve. Csak a bűntől rettegjünk, a szentségtől nem szabad félnünk. Nemzeti érdek, hogy mi, magyarok szentek legyünk. Ez tesz bennünket az apostoli hivatás birtokosaivá. Boldogok, boldog leszek, ha ebben a magyar szentjeink közbenjárására egyéni, családi és nemzeti újjászületés következik el Egyház és haza kimondhatatlan javára, lelkünk örök boldogságára.”

Így tekintett Bódi Mária Magdolna életpéldájára is, akinek utolsó sóhaja így szólt: „Uram, királyom, végy magadhoz!”

Így emlékezett meg már mint esztergomi bíboros, prímás, érsek Bódi Mária Magdolnáról: „Bódi Magda életét köszönöm Istennek. Ma valóban kellenek ilyen eszmények.” Különös ajándék, testvérek, hogy mind a két személynek, akiről az imént pár szót ejtettem, boldoggáavatási eljárása folyik, sőt előrehaladott állapotban van. Készüljünk erre a nagy ajándékra.

Éppen ezért a mai nappal főegyházmegyénk számára „Mindszenty 80” elnevezéssel Mindszenty-évet hirdetek meg. Ennek az évnek nagyon sok vonatkozása, nagyon sok segítsége, sok állomása lesz. A mai napon körlevélben szólok a főegyházmegye minden hívéhez Mindszenty bíboros úr, Bódi Mária Magdolna személyének kiemelésével, és fölhívom a figyelmet az imádság évére. Mindszenty bíboros úr bátorít: „Az imádkozó magyarok sokasága csodákat tud tenni.” Ugyanígy imádkozunk szentmisék egyetemes könyörgéseiben Mindszenty bíboros úr, illetve Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásáért. Munkatársaim pályázatokat is meghirdettek alsó és felső tagozatosok, középiskolások számára hittanversennyel, fénykép-, illetve rövidfilmpályázattal. Ugyanígy a nyári táborok témája a két személy köré fog rajzolódni. Konferenciát rendezünk április 12-én Bódi Mária Magdolnával kapcsolatban, majd emlékmisére kerül sor. Ugyanígy főegyházmegyénk identitását hivatott erősíteni az az egyházmegye történetét bemutató kötet, amely március 25-én kerül bemutatásra. Mindszenty bebörtönzésének emléke november 27-én számunkra is imaalkalmat fog jelenteni. Ugyanígy a börtönben történt papszentelés is, hiszen 1944. december 8-án mind a főegyházmegye, mind pedig a zirci közösség számára papokat szentelt.

Imádságban szeretnénk ezt az évet, ezt az emlékezést, felidézést tölteni, ezért március 23-tól imaszövetség indul egyházmegyénkben. Nemcsak a boldoggá avatásukat kérve, hanem hivatásokat, családjaink, ifjúságunk megerősítését is kérve.

Ugyanígy az év egyházmegyei programja is e köré a gondolat köré fog majd fölépülni. Szeretnék arra is utalni, hogy Veszprémben, a Magyarok Nagyasszonya templomában emléktér is kialakításra került Mindszenty bíboros úrral kapcsolatban. Bátorítok mindenkit ennek a helynek a látogatására is.

Testvérek, Isten számtalan módon, számtalan ajándékkal bátorít bennünket, hogy hitünkben erősödjünk. Lelkünk templomát megtisztítsuk, és bátran tekintsünk a jövő elébe. Bármi is lesz, két olyan példa is előttünk van, akik a maguk mindennapi hivatásának megélésében, mindennapi életük gyakorlásában egyértelműen Krisztus mellett döntöttek, és egészen biztos, hogy az ő áldozatukból van nekünk is életünk. S egészen biztos, hogy az ő áldozatuk azon sok más szenvedésre, áldozatra is ráirányítja a figyelmet, amely számunkra Krisztus életét hordozza.

Örülök, hogy van lehetőség ezt az évet meghirdetni. Örülök annak, hogy számtalan lehetőség lesz ebbe bekapcsolódni. Egészen biztos, hogy nekünk kell lenni azoknak, akik akarunk ünnepelni, akarunk erősödni, akarjuk önmagunkban, egymásban a Krisztushoz tartozást erősíteni. Minden lehetőségünk és okunk megvan erre, hogy állhatatosan, Isten parancsait szem előtt tartva bizalommal tekintsünk a jövőbe.

Őseink hite a jövő reménye. Ámen.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír