Mézeskalács a piaristák konyhájából

Hazánkban már a római időkből van nyoma a mézeskalácssütésnek, hiszen Aquincumban találtak mézeskalács sütésére használt cserépformákat. A középkorban a méhészettel rendelkező kolostorokban többféle mézes süteményt és italt készítettek. Mátyás király korában már voltak olyan mézeskalács-készítő iparosok, akik Bécsen át behozott keleti fűszerekkel dolgoztak. A magyarországi mézeskalácsos céhek a 17. század elején német és osztrák hatásra alakultak ki.

Feltevések szerint az első magyarországi céhet 1619-ben alapították Pozsonyban. A 17. században Pozsony mellett már Kassa is mézeskalácsos központnak számított, de ide sorolható Besztercebánya, Bártfa, Lőcse és Nagyszombat is. A debreceni mézeskalácsosok céhének szabályzata 1713-ból ismert. A 18. századra már széles körben elterjedt desszertnek számított a mézeskalács.

„Némely étkeknek készítése-modgya, mellyet Simai Kristóf S. P. próba tételei után jónak talált, és öszve irogatott Körmötz-bányán” – olvasható Simai munkájának elején. A recepteket 1795 és 1799 között gyűjtötte össze, az elkészült szakácskönyv a korszakban nem jelent meg, a kéziratot csak 2011-ben adták ki. (…)

Négyféle mézeskalácsrecept is szerepel a gyűjteményben, ezek közül kettő jelentősen eltér egymástól, így ezek leírását közlik:

„Egy kétfülő tálba üss négy egész tojást, és két kalán fejér jóféle borral keverd egy kevéssé öszve. Adj hozzá egy font szitált nádmézet, és egy egész óráig verd öszve egy fakalánnal, hogy jól feltajtékozzon. Metélj közibe apróra egy citromhéjat, négy szerencsendiót faragj vagy reszelj meg s hints közibe. Végy egy font (=0,56 kg) szép tiszta lisztet, ennek felét tedd a kétfülő tálba, ’s keverd öszve a többivel, felét pedig a nyújtódeszkára, ’s a tálból a tésztát fordítsd reá, ’s gyúrj tésztát belőle, mely, ha szépen öszveállott, metéld egy jó hüvelknyi vastagságú és egy ujjnyi hosszaságú, ’s négyszegletű táblácskákra úgy, hogy keskenyebb legyen, mintsem hosszabb. Egy vastáblát melegíts meg s kenj meg fejér viaszkkal, melyben terpentin olaj nincs, ’s osztán töröl le a tábláról a viaszkot, ’s rakd reá szép renddel a tésztát, ’s mértékletesen fűtt kemencében vagy tortásütő serpenyőben süsd gyengére, hogy meg ne keményedjen, mert külömben törik, és reszelni nem lehet. (…)”

A további receptekért és érdekességekért látogasson el a Piarista Könyvtár oldalára.

Forrás: Piarista.hu

Fotó: Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Könyvtára

Magyar Kurír