Mi a közös Győrfi Pálban, Pál Feriben és Vecsei Miklósban?

Pedig a mentálhigiénés szakemberek a vírushelyzetben is köztünk élnek, láthatatlanul teszik a dolgukat lelkipásztorként, családgondozóként, hospice-munkatársként, megértő orvosként, a gyerekekre személyesen is odafigyelő tanárként.

Sokan mesélik, hogy most gyakran ők az egyetlen személyes kapcsolatuk a haldoklóknak, a tanyákra szorult családoknak, a fertőzéstől nagyon féltett idős embereknek. Ebben a helyzetben is próbálnak hitelesen jelen lenni, hiszen – az egyik, hospice-otthonápolásban dolgozó mentálhigiénés munkatárs szerint – „ahol közel a vég, ott most a legkisebb gond a vírus…, ilyenkor a személyes jelenlét mindennél többet ér”.

A mentálhigiéné célja a lelki egészség védelme és fejlesztése, egyéni, közösségi és társadalmi szinten. A mentálhigiénés képzés elindulása, 1987 óta több ezer emberekkel foglalkozó szakember – tanárok, orvosok, nővérek, lelkészek, szociális munkások – végezték el ezt a posztgraduális képzést, hogy jobban értsenek a lélek működéséhez, saját és klienseik lelki egészségének védelméhez. A képzést elvégző szakemberek valamennyien arról számolnak be, hogy a szemléletük alapvetően megváltozott, jobban oda tudnak figyelni a rájuk bízottakra. Megértőbbek lettek saját maguk és mások gyengeségei iránt, saját megoldásaik erőltetése helyett inkább klienseik erejében és döntéseiben bízva támogatják őket a nehéz helyzetek leküzdésében. Az egyik mentálhigiénés lelkész így írja le a képzésen megélt belső útját: „Önmagam egy darabját kaptam vissza, inspirációt, hogy ismerni akarjak, és alázatot ahhoz, hogy még nem értek mindent.”

Több mint húsz éve végezte el a mentálhigiénés képzést a sokak által ismert Prima Primissima díjas katolikus pap, Pál Feri. Így fogalmazott a mentálhigiénés képzés kapcsán: „Megtanultam nagyon mélyen tisztelni minden ember egyéni életútját. Például hogy miként volt és van jelen Isten az ő életében. Milyen hittapasztalatai voltak? Megértettem, hogy nem nekem kell bevinnem az Istent az ő életébe, hanem ezekhez a már meglévő tapasztalataihoz, élményeihez tudok kapcsolódni. Mert akárhol jártam, akárkivel találkoztam, Isten már járt ott.”

Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője szintén elvégezte a mentálhigiénés képzést, még fiatal mentőtisztként. Úgy véli, a mentős esetek legnagyobb részében (bármennyire meglepő ez) nem szorosan vett egészségügyi beavatkozásra van szükség, hanem hogy a mentős lelket öntsön a betegbe, és valahogy átsegítse őt a krízisen, amibe került.

Mentálhigiénés szakember Vecsei Miklós szociálpolitikus is, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke. Ahogy megfogalmazta, a képzés segített neki többek között abban, hogy szociális munkásként könnyebb legyen elfogadnia a tehetetlenségét, azt, hogy bizonyos helyzetekre egyszerűen nincs megoldás. Másrészt korábban úgy érezte, neki folyamatosan, pihenés nélkül szolgálnia kell a szegényeket. Ma már meg tudja engedni magának, hogy időt szánjon a pihenésre, töltődésre, imádságra, hogy elmenjen szabadságra. Tulajdonképpen megtanulta ebben Jézust követni, aki sokszor felment a hegyre egyedül lenni és imádkozni. 

A mentálhigiénés szemlélet egy sajátos, együttgondolkodó és együttérző közösségbe kapcsolja mindazokat, akik ebben a szemléletben szeretnének élni és dolgozni.

A jelenlegi társadalmi krízishelyzetben a mentálhigiénés szakemberek együtt, egymást közösségben támogatva keresik saját és közös útjukat, amelyen elindulva a mostani kihívásokra érzékenyen reagálva tudnak a rászorulók mellé állni. Számos online elérhető, megértő és támogató beszélgetéseket nyújtó szolgáltatást dolgoztak ki és indítottak el, gondoljunk csak a callforhelp.hu-n elérhető kreatív közösségi segítő kezdeményezésekre.

A mentálhigiénés szemléletű tanárok most online szülői klubokat indítanak, ahol megoszthatóvá válnak az otthontanulás nehezen viselhető nehézségei, s egyenként hívják beszélgetni azokat a diákokat, akiknek most nincs hova menekülni a megterhelő családi helyzetek elől. A mentálhigiénés papok és lelkészek a nehéz érzések megosztásának fontosságát hangsúlyozva, Isten megtartó erejét csendben képviselve, megértő és meghallgató szerepben hívják fel sorra híveiket. A munkahelyi vezetők egyszerre próbálják megérteni az online világgal nehezen megbirkózó kollégák idegenkedését és a nehéz érzések átélése elől a fokozott aktivitásba menekülő maximalistákat. S a szociális és egészségügyi területen dolgozók, akiket hivatásuk vállalása most veszélyhelyzetet jelentő személyes találkozásokba hív, érzékenyen próbálnak egyensúlyozni az ilyenkor elengedhetetlen hősies áldozatvállalás és saját szeretteik féltő óvása között.

S mindeközben nem felejtik, amit a mentálhigiénés képzésen megéltek és megtanultak: hogy a jelenlét és a megértés fontosabb, mint bármilyen fizikai segítség vagy jótanács. Hogy szükséges önmagunkat és a határainkat is védeni, olykor nemet mondani, hiszen akkor tudunk jól segíteni, ha mi magunk is jól vagyunk. S legfőképp, hogy a segítő is lehet gyönge, tökéletlen, hiszen Isten és az emberek nem a tökéleteset szeretik, hanem azt, ami igazán, hitelesen emberi.

Köszönjük az írást a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet munkatársainak (S. Tésenyi Timea, Semsey Gábor, Asztalos Bernadett). Bővebb információ az intézet honlapján olvasható.

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír