Minden a hitért folytatott küzdelemből fakad – Martin Scorcese a Jézusról szóló új filmjéről

Azt hiszem, valamelyest jobban értem Amerikát, mint az amerikaiak, mégpedig nagyrészt Európa miatt; amiatt, amit Európa valamelyest még mindig képvisel. A folyamatos háborúk, a folyamatos elnyomás, az állandó nehézségek, a vallással való visszaélés – az egész addig ment, amíg az emberek azt nem mondták: „Van egy teljesen más földrész, menjünk el oda. Menjünk el az új kontinensre. Hatalmas, bármit megtehetünk, szabadok lehetünk. Végre szabadok lehetünk.” És ezzel a „forradalommal” tényleg be is köszöntött a szabadság, nincs olyan hivatalos vallás vagy egyház, amely felügyelné a társadalmi életet.

Olyan volt, mint a paradicsom. Itt ez a hatalmas terület, aztán egyszer csak megszületett a Manifest Destiny (a fehér felsőbbrendűség tudata): „Hát, élnek már errefelé emberek, de egyezséget lehet kötni velük. Ha nem lehet kiegyezni velük, akkor gondok lesznek. Akkor majd meg kell ölnünk őket. De nekünk az a küldetésünk, hogy itt legyünk. Isten nekünk adta ezt a földet.”

De én azt hiszem, hogy Amerikában valójában mindig a pénzkeresés gazdasági igénye volt a legmeghatározóbb. Ez az amerikai kultúra lényege, azt hiszem. A századok folyamán sok szó esett a fejlődésről, a kontinenst átszelő vasútról és sok egyébről, de az egész mögött a pénzkeresés vágya húzódott – több pénz kell, akár mások kárára is. Ez a legfontosabb. Mi számít sikernek errefelé? Ha valaki pénzt tud csinálni; ha pedig nem tud, legalább nyernie kell valahogy. Ez az amerikai álom. Így pedig az egész kultúra eltorzul. Azt hiszem, ezt tanultam meg, amikor a történelmet tanulmányoztam, s Európa és Ázsia történelméről próbáltam tájékozódni.

Ez járt a fejemben, miközben a Megfojtott virágokat forgattam. A negatív szereplőket csak az érdekli, mennyi pénzt tudnak keresni. Miért is ne? Ki állítja meg őket? Senki nem tudja megállítani.

Bizonyos szempontból az amerikai társadalom nem az erkölcsre alapul. Ha egy társadalom nem erkölcsi vagy vallási alapon nyugszik, könnyen eluralkodik a korrupció, és mindenki azt hiszi, helyesen cselekszik: mert mindenki ugyanígy gondolkodik.

Az én katolikus hitemben az a legfontosabb, hogy küzdök a hitért: arra törekszem, hogy legyen hitem, hogy életre váltsam a hitet, annak ellenére is, hogy időnként kétely fog el. És minden más a hitért folytatott küzdelemből fakad, azt hiszem. Az ember talán soha nem tudja meg, hogy kicsoda igazán, de néhány részlet és töredék talán kiderül arról, hogy kicsoda. Ehhez azonban hinnünk kell abban, hogy tudunk hinni.

Ami a Jézusról tervezett filmemet illeti, arra próbálok reagálni, amiről Ferenc pápa írt:

 azon kell lennünk, hogy elérhető és megközelíthető legyen Jézus, ne pusztán a falra tegyük ki, ne zárjuk festményekbe vagy színes üvegablakokba. Jézus közvetlenül itt van, most is, itt a szobában, miközben beszélgetünk.

Az életünkhöz hozzátartozik, hogy megpróbálunk közel kerülni Jézushoz, ahhoz, aki Jézus. Ezért olyan filmet tervezek, amely részben mai környezetben, részben ókori környezetben játszódik, még nem tudom pontosan. Van már forgatókönyvünk, én és Kent Jones írtuk. Remélem, áprilisban már tudok forgatni valamennyit, és elindul a dolog.

De nem a szokványos módon, történetszerűen fogja elbeszélni Jézus életét. Arra fog késztetni, hogy Jézust összefüggésbe hozzuk a saját jelenünkkel. Bizonyos mértékben támaszkodik majd Súszaku Endó Jézus élete című könyvére. Nagyon érdekes számomra ez az ázsiai nézőpont; az, hogy másként mutatja meg Jézust, azzal együtt, ahogyan az életünket érinti. Azzal együtt, hogy ő mindig az életünk legbelső középpontjában lesz.

Az America jezsuita havilapban megjelent interjú teljes terjedelemben angol nyelven ITT olvasható.

Forrás: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Fotó: CNS photo/Vatican Media

Magyar Kurír