Nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet – Az ökumenikus imahét nyitó alkalma Nyíregyházán

„Bár szétszakadva él az Egyház, Jézusban mégis egy lehet. Ha el is választ annyi korlát, testvérnek adj testvérkezet! Ha egy a Pásztor, egy a nyáj, őnála mind helyet talál” – énekelték a jelenlévők az evangélikus énekeskönyv egyik imádságát.

Az ökumenikus imahét nyíregyházi nyitó imaalkalmán Gaál Sándor református esperes köszöntötte a római és a görögkatolikus, az evangélikus, a baptista és metodista, valamint a református híveket, akik „megérezték Isten hívását, hogy együtt imádkozzanak” – fogalmazott az est liturgusa.

Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök értelmezve és a mai ember életére vonatkoztatva elmélkedett az erre a napra kijelölt evangéliumi szakaszról, az irgalmas szamaritánus történetéről.

Órigenész az irgalmas szamaritánust Jézus Krisztussal azonosította, aki észrevette az emberiség, „az elesett Ádám” gyengeségét.

Ahogyan a szamariai népet, Jézust is megvetették sajátjai. Mégis ő az, aki lehajol, és segít a bajbajutottakon.

„Aki bajban van, az nem más, mint az emberiség, mi mindannyian.” S ahogyan a történetbeli ember rábízta az elesett embertársát a fogadósra, úgy bízta rá Krisztus az emberiséget az Egyházra. Azt is megígérte, hogy vissza fog jönni – mutatott rá a püspök.

A ma embere a történet minden szereplőjének helyében volt már az élete során. „Mindenki volt, hogy elment egy bajba jutott ember mellett. Tehettünk volna érte valamit, de nem tettük meg.”

Szocska Ábel az önvizsgálat kritikus hangján mondta el tapasztalatait, saját Egyházából merítve példákat. Ugyanakkor a keresztények nagyon sok jó cselekedetet is megvalósítanak – mondta a főpásztor. – Ám ahhoz, hogy segítsünk, meg kell állni és le kell hajolni. A covidjárvány megállított minket, de sokkal inkább bezárkóztunk, féltettük a magunk életét. „Megálltunk, de nehéz volt lehajolni a másik emberhez.”

Ahogy az evangéliumban hallottuk: a szamaritánus jót tett azzal az emberrel, és nem várt érte semmit. Olajjal és borral gyógyította őt. A Szentírásból tudjuk, hogy az olaj és a bor hozzátartozott az áldozat bemutatásához az ószövetségi ember életében. Ám

az Isten előtt sokkal kedvesebb az irgalom, a szeretetből megvalósuló áldozat.

Az irgalmas szamaritánus története mintha felülírná az áldozat ószövetségi rendelkezéseit. Az Atyának kedvesebb a segítségre használt olaj és bor, mint az értelmetlen ételáldozat bemutatása. „Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete.” (Oz 6,6)

A szamariai ember a zsidók által megvetett és lenézett népcsoporthoz tartozott, mégis tudott segíteni. Vannak olyanok, akik nem keresztények, mégis tudnak segíteni. Fájdalmas, amikor a keresztények nem teszik ezt. „Hol vannak a keresztényeink? Miért nem segítenek?” – tette fel a kérdést a nyíregyházi megyéspüspök. – Még szomorúbb, amikor egyik felekezet a másikat bántja, ítéli meg. Amikor az evangéliumban Jézus elé állt az írástudó, és megkérdezte: „Ki az én felebarátom?”, Jézus visszakérdezett: „Te mit gondolsz?”

Szocska Ábel püspök prédikációjának zárásaként a hívekhez fordulva megismételte Krisztus szavait, a jelenlévőknek címezve a kérdést:

Te mit gondolsz?”

Az est során zenei szolgálatot végzett az evangélikus közösség énekkara.

Az imaalkalomra elkísérte főpásztorát több görögkatolikus lelkipásztor, köztük Szabó Tamás pasztorális helynök, valamint a Görögkatolikus Papnevelő Intézet növendékei és vezetői is.

Az imahét során Nyíregyházán befolyt adományokat a római katolikus testvérek számára ajánlják fel.

Az imaestről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír