Örök rétek alatt – Gergely Ágnes: Zsoltár női hangra

Gergely mindig a meglatolt szavak költője volt, a Zsoltár női hangra sem több hatvan-egynehány oldalnál – ámde irodalomnál éteribb igazságokat közöl. Mindössze tizennégy vers és nyolc versfordítás a tartalma (az átültetések angol, német, francia, orosz eredetiket honosítanak könyvespolcunkra), de ez a szövegegyüttes életet, világot fog át. A huszadik század kataklizmákkal terhelt emlékezetével, a személyes sors traumatikus fordulataival, a veszteségek embert próbáló embertelenségével Gergely Ágnes költészete a műveltségi létezés méltóságát és egy egek felé is megnyitott tudat bátorságát szegezi szembe. Mindehhez patinás-pátoszos lírai alaktant választ. (A skót/angol balladaforma metrikai emlékezete például időről időre átrémlik Gergely Ágnes költészetén. Ez a feszes jambusi versalakzat, melyet leginkább Vörösmarty Szózatából – vagy A walesi bárdok Arany Jánosától – ismerhetünk, mindahányszor a dalszerű könnyedség és a fajsúlyos mondandó feszültségét hordozza.) 

A címadó mű kétszeres eréllyel von védfalat az időtől ostromlott személyiség köré: tisztelgő hagyománytudat és ószövetségi metafizika fogódzik össze benne. Előzményként Babits két versére kell gondolnunk. „Az Úristen őriz engem / mert az ő zászlóját zengem” – énekli a Zsoltár gyermekhangra. „Tudod hogy érted történnek mindenek – mit busulsz? / A csillagok örök forgása néked forog” – ez pedig a Zsoltár férfihangra (Consolatio mystica) biztató szólama. Mit tesz ehhez hozzá – a feminista irodalmi törekvésekhez nem igazodva, de gazdagítva mégis azt a vetületet is – a Zsoltár női hangra című költemény? A vállalt bizonytalanság lelkületét („Amikor a hajós / a horgonyt kiveti, / nem tudja, a hajót / milyen sors követi”) – amihez a cikluszáró Judit (Fenákel Judit emlékére) a zsoltárkultúra élőt és holtat elválasztva összekapcsoló bizonyosságát rendeli: „Te túlnan vagy, én még előtte. / Közöttünk szól a zsoltár. / Nem hallod többé. Most tudom csak, / hogy milyen bátor voltál.”

A Még egyszer Firenzébe (2019) számvető poétikai erkölcsét folytatja, s a Mozdonygyári éjszakák (2021) memoárnyelvéhez is kapcsolódik ez a kötet. Az elégikus hangnem, a tragikumra érzékeny optika a szerző védjegyeként is számontartható. A borítóképen (Hrapka Tibor munkája) a lepréselt-megszárított virágkompozíció ugyanakkor egyszerre mutatja a múlás és a maradandóság vonásait. S mert a bal felső sarokból tekint le átlósan, a fénnyé lett földi életekre éppúgy utal, mint az életen túli dimenziók magas romolhatatlanságára.

Örök rétek alatt járunk.

Gergely Ágnes: Zsoltár női hangra.
Kalligram, 2022.

Szerző: Halmai Tamás

Fotó: Wikipédia; Kalligram Kiadó

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. október 30-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.