Osztozva a kultúrában és a barátságban – Budapesten élő menekültekkel a Nemzeti Múzeumban

A katolikus közösség tagjai a szegények barátai. Világi hívők, akik közös imádságokat tartanak és barátságot alakítanak ki hajléktalanokkal, mélyszegénységben élő családokkal, gyerekekkel, kirekesztettekkel, menekültekkel. Az ukrajnai háború kitörése óta egyre több menekült barátunk van, akiket szállásban, munkahelykeresésben, a gyerekek beiskolázásában és a hétköznapokban is támogatunk. A szegények világnapján számukra szerveztünk programot, kikapcsolódást.

Sári, egy fiatal diáklány, aki a tolmácsolásban segédkezett, így fogalmazta meg utólag, mit is jelentett számára ez a délután: „Visszahoztuk számukra ezen a napon a hétköznapi életet.” A sok szörnyűség után, amit megéltek, úgy tölthettek egy szombatot, ahogyan békében töltik az emberek. A menekültek mindig emlékeztetnek minket arra, milyen könnyen válhat valaki szegénnyé, támogatásra szorulóvá, olyanok is, akiknek előtte békében és jólétben teltek a napjaik. Ukrán vendégeink ostromlott városokból – Herszon, Harkiv, Zaporizzsja, Szeverodonyeck, Kijev – érkeztek, fájdalmas számukra, hogy egyelőre nem sok esély van a hazatérésre, és számunkra is tapinthatóvá válik a sorsukon és otthon maradt férfi családtagjaik sorsán keresztül a háború erőszakossága, kilátástalansága.

Barátaink között olyanok is voltak, akik szegényebb vidékről, kárpátaljai falvakból érkeztek, roma származásuk miatt kétszeresen is kirekesztettek voltak otthonukban. Csak ámultunk, mekkora érdeklődéssel figyelték a tárlatvezetést, a történeteket, csodálták a tárgyakat, szinte kézzelfogható volt, ahogyan szomjazzák a szépet. Az apukák közül ketten megosztották saját tapasztalatukat, azt, hogy milyen nagy élmény volt számukra, hogy a fehérvárcsurgói kastély felújításánál dolgozhattak. Az anyukák és a fiatal lányok hosszan csodálták a 17–18. századi ruhakölteményeket, elképzeltük magunkat a korabeli bálokban, esküvőkön.

Nigériai barátaink is velünk tartottak ezen a szép napon, velük már hosszabb ideje tart a barátság, vannak közös kulturális élményeink is, egy éve együtt vendégeskedtünk Szombathelyen, Székely János püspök vendégszeretetét és tárlatvezetését élvezve a püspöki palotában.

A Nemzeti Múzeum tárlatán rácsodálkoztunk az aprólékosan kidolgozott, értékes anyagokból készült koronázási palástra, megismertük a 15. századi csontnyeregre faragott szimbólumokat, láttuk többek között Mátyás király trónkárpitját, Brandenburgi Katalin esküvői ruháját, Batthyány Lajos mellényét. Kecskés Flóra múzeumpedagógus kedvesen és figyelmesen vezetett végig a tárlaton, a gyerekeket sem hagyta szórakozás nélkül: örömmel vették kézbe a korabeli kardot, öltötték magukra a kokárdát – ha nem is a Szendrey Júlia által Petőfinek készített darabot –, vidáman fotózkodtak.

A kisebb gyerekek közben a múzeumkert szép játszóterén játszhattak, gyerekekre jellemző módon könnyen legyőzve a nyelvi nehézségeket.

A látogatást követően a múzeum büféjébe hívtunk meg mindenkit egy süteményre. Közösségünk egyik tagja, Mónika nemrég ünnepelte ötvenedik születésnapját, és azt kérte, adjuk a szegényeknek a neki szánt ajándék árát, a közös cukrászdázásnak így megvolt az anyagi fedezete. A múzeumlátogatást és a tárlatvezetést pedig a múzeum igazgatójának köszönhetjük.

Az együtt töltött idő, a barátság, a kultúra megteremti az együttélés alapjait és hozzájárul a békéhez a környezetünkben, és hisszük, hogy a béke lehetséges a harcban álló felek között is. A múzeumlátogatást követő nap, vasárnap, a szegények világnapján a Sant’Egidio közösség felvonulást és ökumenikus imádságot szervezett Ukrajna békéjéért, amelyen több menekült barátunk is részt vett. 

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Szente Attila

Magyar Kurír