A főpásztor beszédében felidézte, hogy mindannyian sírtunk huszonöt évvel ezelőtt, amikor ezen a napon Teréz anya eltávozott a földi életből. Hamarosan azonban már a szentek között tisztelhettük, az Isten példaként állította őt mindannyiunk elé.
Hogyan lehet az, hogy ebben a nővérben ekkora hatalmas szeretet volt, hogy képes volt szinte alvás nélkül éjszakákon át járni Kalkutta utcáit, felkutatni a haldoklókat, ellátni sebeiket, hazavinni őket, gondozni őket? – tette fel a kérdést az érsek.
Teréz anya megértette, hogy Jézus Krisztus azonosította magát azokkal a szegényekkel, betegekkel, haldoklókkal, rászorulókkal, akikkel ők is találkoznak. És megértette azt is, hogy a szeretet nem valamiféle üres vallásgyakorlás – fogalmazta meg a választ Ternyák Csaba. – Ez a szent rádöbbent arra, hogy akkor nyer el mindent, akkor találja meg a saját életét, hogyha azt mások szolgálatába állítja.
És valamiképpen mindannyiunkat ez az ideál ragadott meg.
Kedves paptestvérek! Kedves tisztelendő nővérek! Szent Ferenc Kisnővérei, Teréz anya nővérei, mindannyiunkat ez az ideál nyűgözött le. Mindannyian ezért indultunk el a keskeny és rögös úton Jézus Krisztus nyomába, mert éreztük azt, hogy így tudjuk őt követni. Érdemes újra és újra felszítani magunkban ezt a lelkesedést, ezt a szeretetet, ezt az önátadást, amit az első meghíváskor mindannyian éreztünk – biztatott a szónok.
Teréz anya felismerte és rácsodálkozott arra, hogy az Isten annyira szereti őt, hogy az üdvösségéért saját fiát áldozta fel, és ez benne is szeretetet ébresztett. Hozzá hasonlóan fontos, hogy mi is keressük Isten arcát, hogy legyen bennünk nyitottság és érzékenység arra, hogy Isten üzenetét meghalljuk – hangsúlyozta a főpásztor, majd beszéde végén rámutatott: Kalkuttai Teréz anyát megtalálhatjuk bárhol a világon, és magát Kalkuttát is, mert a szegénység, a nyomorúság, a lelki nyomorúság jelen van mindenütt. És hogyha Teréz anya szeretete él bennünk, ha szeretnénk tőle tanulni, akkor megtanulhatjuk azt, hogyan fedezzük fel a másik emberben Jézus Krisztust.
Forrás: Egri Főegyházmegye
Szöveg és kép: Federics Róbert
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria