Útravaló – 2019. március 24., nagyböjt 3. vasárnapja

Nézőpont – 2019. március 24., vasárnap | 7:00

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

(Statio: ad S. Laurentium extra muros)

Ez a böjti vasárnap eredetileg a katekumenek felett mondott exorcizmus napja volt, amelyet Szent Lőrinc bazilikájában végzett a római egyház. A mise könyörgése ezért is szól a töredelmes bűnbánatról és a bűn sebeinek gyógyulásáról a böjt, az imádság, valamint az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása által. Szent Lőrincnek – legendája szerint – miközben tiszta, önmegtagadó életet élt, többször szembe kellett néznie a gonoszság művével. Amikor pedig elöljáróját, II. Szixtuszt letartóztatták, már egységben látta Krisztus keresztáldozatánál való szolgálatát önmaga odaajándékozásával: „Atyám, hová mégy fiad nélkül? – kérdezi a pápát.  – Eddig sohasem mutattad be nélkülem a szentáldozatot! Mivel vontam most magamra haragodat? Talán hűtlennek találtál hivatalomban? Tégy csak újból próbára, és lásd, vajon méltatlant választottál-e egyházi szolgálatra, akire az Úr vérének kiosztását bíztad?” Lőrinc később börtönbe zárva kézfeltétellel, valamint a kereszt jelével gyógyította a vakokat, amely ugyancsak misztériumjelleget ölt a nagyböjti előkészület folyamán, hisz az igazi megvilágosodás a keresztség, amit az Egyház szolgálata a keresztből fakadó gyógyulásként juttat(ott) el hozzánk.

A keresztség szentségében az olajjal való megkenés, az ott elhangzó szabadító ima, és a mozdulatok, amelyekkel – a keresztségre készülő felnőttek szertartásában – a pap a kereszt jelével jelöli meg érzékszerveiket, többek között azt kéri a bűn rabságában sínylődő számára: ami eddig a gonoszság szolgálatában állt, az legyen ezentúl a kegyelem csatornája. Hasonló valósul meg a történeti időben is, amelynek igazi minőségét az evangélium tanítása szerint nem a hatalmasok és zsarnokok adják, hanem a kicsinyek, vagyis azok, akik ennek eseményeit az Úr példája szerint fogadják, és ezzel az eseményeket átváltoztatják.

A stációs szent legendája ezen a ponton találkozik az evangélium szakaszával, amelyben Jézust konkrét történelmi példákról értesítik, mégpedig a gonoszság erőinek tombolásáról. A történeti események különösképpen is fontosak Lukács, a történész evangélista számára, aki mindennek pontosan utánajár, és aki evangéliumát olyan bevezető résszel látja el, amely a kor történeti műveinek sajátja. Ennek üzenete, hogy Isten művét nem tudja végleg lerontani az ember gonoszsága, az Úr ereje éppen ezen körülmények között mutatkozik meg leginkább, aminek továbbvivője az Egyház. Így értjük meg, miért boldogok nála a szegények, a sírók, az éhezők: őket az Egyház teszi gazdaggá. Lőrinc és az első századok vértanúi e program legragyogóbb példái, akiket – hogy ma is megújuljon ez a szentségeszmény – a katekumenek és minden hívő elé állít az Egyház.

A szentmise kezdő könyörgése szerint a szent negyven napban erre a gyümölcstermésre böjttel, imával és jócselekedettel készülhetünk fel, ez az, ami képes megtisztítani haszontalan életünket. Ám nem állhatunk meg ezeknél a cselekedeteknél csupán, a tisztulás útjáról rá kell lépnünk a megvilágosodás útjára, amikor azt is felismerjük, hogy a bűnös életvitel után hogyan tovább. Ahogy a nagyböjt a puszta világában felnyitja figyelmünket a húsvéti misztériumra, és arra irányulva vezeti tovább utunkat, úgy miközben böjtölünk, imádkozunk és gyakoroljuk a szeretet cselekedeteit, benső látásunknak fel kell ismernie azt is: ezeken keresztül miként tudunk Krisztussal egyesülni. Mert az Úr értünk hozott áldozatának megértése a vele való azonosulásban lesz egész egyéniségünket átfogó tapasztalattá, ami arra késztet minket, hogy korunk történeti körülményei közepette se váljunk megkeseredetté és életunttá, hanem lássuk meg, nyíljék fel a szemünk arra, hol akar bennünk gyümölcsöt teremni az Úr, általunk miként tud rést ütni a történelem, környezetünk és saját életünk zsákutcáinak falán.

Fotó: basilicadisanlorenzo.com

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria