Várszegi Asztrik Rómához fordult a felszámolt komáromi bencés rendház ügyében

– Hogy telt a karácsony Pannonhalmán?

– A pannonhalmi főapátság közösségébe tartozik az iskolánk a háromszázharminc fős diákotthonnal, valamint egy ötvenfős szociális otthon. Maga a konvent papíron ötventagú, de gyakorlatilag harmincöten vagyunk itt állandó jelleggel. Amikor a diákjaink december 19-én hazaindultak, hihetetlen nagy nyugalom és karácsonyi csend szállta meg az apátságot. A szerzetesek egy kis levegőhöz jutottak, és fel tudtunk készülni az ünnepekre. Szép és méltó volt a karácsonyi liturgiánk az éjféli misén. Nagyon sok vendégünk érkezett Győrből és környékéről, teljesen megtelt a bazilikánk hívekkel karácsony minden napján. Aztán megérkezett a hó is, ami igazán téli hangulatot teremtett. Békében és szeretetben töltöttük az ünnepeket, és imádkoztunk a világért, amelyben nagyon sok a békétlenség. Bár bennünk sincs mindig béke, mégis azt gondolom, kereszténynek lenni azt jelenti, hogy gyógyító módon vagyunk jelen ebben a világban.

– Sajnos mostanában egyre több a békétlenség az Önök környezetében is. November 5-én a nagyszombati érsek dekrétummal törölte a komáromi bencés rendházat.

– 1989-ben, a rendszerváltás eufóriájában Sokol akkori nagyszombati  adminisztrátor püspök úr, későbbi érsek [Ján Sokol, hivatali ideje: 1989–2009 – A szerk.] és az akkori pannonhalmi főapát nagyvonalúan és testvéri gesztussal megállapodást kötöttek, miszerint Nagyszombat elfogadta, hogy a pannonhalmi bencések újraindítják és visszakapják a rendházukat Komáromban. Ennek nem volt feltétele a Pannonhalmától való függetlenedés, ahogy azt Orosch érsek úr állítja. A nagyszombati érsek úr áldásával, illetve az ehhez egyedül jogosultsággal rendelkező szerzetesi kongregáció megerősítésével Komárom visszakerült a magyar kongregációhoz, és erőfeszítéseket tettünk, hogy az oblátus közösségből, azaz a szimpatizáns világi papi közösségből menet közben egy szerzetesi rendi közösség váljon. Sajnos a kilencvenes évek derekára láthatóvá vált, hogy ebből átmenetileg nem lesz semmi, és még várnunk kell egy olyan fiatal nemzedékre, amely alkalmassá válik arra, hogy a komáromi rendházban a szlovák egyházat és a magyar kisebbséget is lelkipásztori szolgálatával gazdagítsa.

Főapátként teljes joggal kineveztem a komáromi házfőnököt, akit aztán a nagyszombati érsek úr meg is erősített. A legutóbbi időben elhallgatták, legalábbis nem mondták el, de mindmáig lelkipásztori kisegítést végzünk vasár-, és ünnepnapokon Révkomáromban. Újévkor például Hirka Antal rendtársam tolmácsolta a magyar szentmisén újévi jókívánságaimat azoknak a híveknek, akik értenek magyarul. 1990 óta a mai napig jelen vagyunk Komáromban magyar kisegítő misézéssel, igehirdetéssel, gyóntatással, lelkigyakorlattal, és amíg a rendház alkalmas volt rá, cserkészettel, kateketikai képzéssel. Teljesebb volt korábban az élet, és senkinek sem volt különösebb kifogása ellene. Bezák érsek úr [Róbert Bezák, hivatali ideje: 2009–2012 – A szerk.] érseki székbe kerülése előtt megpróbáltuk Sokol érsek úrral a pozsonyi és a budapesti nuncius urak jelenlétében tisztázni a helyzetünket, de ez nem sikerült. A kapcsolat akkor szakadt meg, amikor a nagyszombati főegyházmegye belső feszültségei lefoglalták az energiáikat.

– Milyen volt Bezák érsek úrral a kapcsolata?

– Ennek rövid története van. Érsek úr püspökké szentelése előtt eljött hozzánk meglátogatni a nyugat-dunántúli püspököket. Németül tudtam vele beszélni. Nyitott szívű, örömteli volt vele a találkozás, amely arra adott reményt, hogy vele mint nyitott szívű emberrel, nacionalista háttérgondolatok nélkül az egyház érdekében meg tudunk egyezni. Az is szimpatikussá tette, hogy szerzetes a szerzetessel találkozott, így egy újabb vonalon tudtunk értekezni. Egy másik alkalommal egy vitás ügyben jártunk Szalay Györggyel, gazdasági vezetőmmel nála, és nagy szeretettel fogadott minket. A legnagyobb nyitottsággal tárgyaltunk a béke és a megértés szellemében, és abban maradtunk, hogy közösen képviseljük az ügyet, és megpróbáljuk elegyengetni. Semmiféle hátsó gondolatot nem érzékeltem. Arra sem utalt, hogy bármiféle nehézségei lennének. Ezek után döbbenten hallottam a hírt, hogy milyen körülmények között távozott. Én azóta őszinte szót vele kapcsolatban nem hallottam, ami fájdalmas dolog. A legnagyobb tisztelettel gondolok rá, és üzentem is neki, hogy az emberi és a jó testvéri kapcsolat változatlan, akármilyen helyzetben is van, amit nyilván nem tudok megítélni. Az ő távozásával a szlovákiai kapcsolatokban meredeken rosszabbra és élesre fordult a helyzet. Mindezt nem hozom kapcsolatba az ő személyével, de ha ő marad az érsek, valószínűleg nem így alakulnak a dolgok.

– Milyen viszonyban van Orosch érsek úrral?

– Mindig jó volt kapcsolatunk. Idén március végén, április elején Szalay György úrral látogatást tettünk az érsek úrnál, és akkor még azon a véleményen voltunk, hogy bizonyos földekkel kapcsolatos peres eljárások során együtt lépünk fel. A komáromi rendház kapcsán beszéltünk a magyar bencés kongregáció szándékairól is, de a találkozó során semmi jelét nem éreztem az egy hónappal később kezdődő eseményeknek. November végén ismét találkoztam Orosch érsek úrral, de egy szóval nem mondta, hogy milyen lépéseket tervez.

– Hogyan értesült a komáromi rendházat megszüntető határozatról?

– Az első hivatalos dokumentum december 15-én kelt, és 18-án érkezett meg, de az se nekem, hanem a gazdasági vezetőmnek volt címezve. Ebben arról tájékoztatták, hogy megszűnt a komáromi rendházunk jogalanyisága mind egyházi, mind állami fórumon, és január 15-ig mindent át kell adnunk. A komáromi házunk gazdasági elöljáróját megbénították, a bankszámláinkat lefoglalták, ezzel tulajdonképpen a napi ügymenetet tették lehetetlenné. Már most sok kárt okoztak, mert ha valami nem a napi ütem, kifizetés és bevétel szerint történik, az gazdasági, anyagi károsodást is jelent. Tehát ez egy nagyon radikális és frontális támadás volt a magyar bencés kongregáció ellen.

Mi nem álltunk korábban jogi viszonyban a nagyszombati egyházmegyével. Nem tartoztunk nekik gazdasági elszámolással. A gazdasági igazgatót a komáromi házba én neveztem ki, én hatalmaztam fel, és a pannonhalmi konventnek tartozik elszámolással.

– A minisztérium is törölte a rendházat.

– De nem a mi kérésünkre! A mi megkérdezésünk nélkül Orosch érsek úr deklarációjára hivatkozva.

– A szlovák minisztérium eljárási hibát követett el?

– Meggyőződésem, hogy igen.

– Megtenné, hogy röviden felvázolja, miben áll a jogi probléma?

– Sokol érsek úrnak az volt a véleménye, és most ezen a véleményen van Orosch érsek úr is, hogy a pannonhalmi területi apátságé mindaz, ami az új Szlovákia határán belül van: a föld, a rendház, a korábbi két plébánia, és mindez a nagyszombati egyházmegyéhez tartozik. Itt azonban egy jogi tévedés van, mert a szlovákiai metropólia, azaz a szlovákiai egyháztartomány 1977-es létrejöttekor Róma teljes joggal és a pannonhalmi főapátság teljes egyetértésével a komáromfüssi és a deáki plébániát földjeivel, épületeivel együtt a nagyszombati egyházmegyéhez, pontosabban a szlovák metropóliához csatolta. Ezt messzemenőkig elfogadtam, elismertem, ez így van rendjén.

A magyar bencés kongregáció azonban egy nemzetközi kongregáció, ami azt jelenti, hogy házai nem csupán Magyarországon vannak, de például Brazíliában, São Paulóban is, és ezen a jogon a magyar bencés kongregáció önálló jogi személyként teljes joggal házzal rendelkezik Komáromban is. A jogi tévedés, méltánytalanság abból eredeztethető, hogy a szlovák egyházi hatóság, a jogászaik ezt a kétfajta entitást összekeverték. Más a területi apátság, azaz az abbatia territorialis, és más a congregatio benedictina hungarica, azaz a magyar bencés kongregáció.

A nagyszombati érsek úrnak mint érseknek az egyházjogban nincs felhatalmazása arra, hogy egy exempt, azaz területileg kivett rendházat feloszlasson, egyházjogi és állami vonatkozású jogalanyiságát eltörölje. A nagyszombati érsek úr egy nem jogos és jogilag nem megalapozott dekrétummal törölt bennünket az egyházi jogalanyok listájából, és ennek következtében hatással volt a világi jogi közigazgatásra is, tehát onnan is töröltek minket. Ez egy súlyos méltánytalanság, bántás, egyházjogi tévedés. Így amikor korábban azt nyilatkoztam, hogy egyházi fórumon keresztül keresek orvoslást, azt jelentette, hogy nem a nagyszombati egyházmegyével és áttételesen nem a nagyszombati egyházmegye által befolyásolt szlovák közigazgatási jogi apparátussal vagyok kapcsolatban, hanem a területileg kivett bencés közösség elöljárójaként a felettes szervhez, egyenesen Rómához, azon belül is a szerzetesi kongregációhoz nyújtottam be a jogorvoslati kérelmemet, és tőlük várom a megoldást.

– Milyen konkrét lépéseket tett?

– Első lépésként jeleztem ezt a komoly gondot Notker Wolf prímás apátunknak (abbas primas), aki december 19-én kelt nyilatkozatában kijelentette, hogy szerinte téves és jogtalan lépés volt, amikor a magyar bencés kongregáció önálló házát a nagyszombati érsekség megszüntette. Erre csak a Szentszéknek, a szerzetesi kongregációnak lett volna joga. Ezt az iratát befogadta a szerzetesi kongregáció, és befogadta az államtitkárság is. Ellátták pecséttel, ezzel a deklarációt hitelesítették, és így elfogadták. Ezt a nyilatkozatot el fogom elküldeni Orosch érsek úrnak, és tisztelettel jelezni fogom a pozsonyi apostoli nuncius úrnak is, hogy valami fatális tévedés történt. A Vatikán január elején kezdheti meg a vizsgálatot. Az egyházon belül mindezt egy tiszta képletnek látom, a lépést pedig egyházpolitikailag egy oktalan túlkapásnak.

– A történelemben már akadt rá példa, hogy arra nem jogosultak oszlattak fel szerzetesrendeket, elég ha II. Józsefre, Rákosira, avagy Gottwaldra gondolunk. Hogyan élték túl a rendek ezeket az időket?

– Voltak olyan helyek, amelyeket újraalapítottak. A komáromi bencés rendházat utoljára a kommunisták törölték el, de amikor az eltörlő rendelkezéseket visszavonták, automatikusan újjáéledtek. Ezért volt esélyünk, hogy a rendház életét, a lelkipásztori munkát újra tudjuk indítani.

– Orosch érsek úr a rendházat megszüntető dekrétumában arra hivatkozott, hogy a komáromi közösség soha nem folytatott a bencés szellemiség szerinti szerzetesi életet. Önnek mint a rendház feljebbvalójának mi a véleménye erről?

– Ha valaki nem ismeri az élethelyzetet, azt gondolhatja, hogy Komárom és Pannonhalma a világ két végén van. Ez nem így van, csupán 58 kilométer választja el őket. Éppen ez a fizikai közelség teremtette meg Pannonhalma számára a lehetőséget a komáromi heti szentmisére, a lelkigyakorlatokra, a lelkipásztori munkára. Kifejezett szerzetesi munka ugyan nem folyt a rendházban, de ez nem azt jelenti, hogy bezártuk volna a rendházat, vagy ne az lett volna a szándékunk, hogy oda alkalmas szerzeteseket telepítsünk. De ahogy a világegyházban is komoly gondot jelent a papi utánpótlás, ugyanúgy az egyetemes szerzetességben is, és mindehhez türelemre van szükség.

Minden egyházi hely, érsekség, püspökség és szerzetes pontosan érti, hogy ha valami nem úgy működik, mint virágkorában működött, az nem azt jelenti, hogy sehogy sem működik, hogy azzal nem törődnek. Mi továbbra is gondját viseljük a komáromi rendháznak, de többek között azért sem olyan a közösségi élet a rendházban, mert a kommunizmus után, a teljes amortizációt követően vettük vissza. A komáromi rendház felújítása két-három éve folyamatosan zajlik, ez nem kevés kiadással jár, és mindezt pontosan a visszakapott földjeink bérleti díja biztosítja, hiszen más segítségünk nincs. A Szent András-templom tatarozásához is hozzájárultunk anyagilag, mert szüksége volt rá a templomnak és az egyházmegyének, de ezeket a mindennapi dolgokat sajnos ebben a nagy rohamban elfelejtették. A nagyszombati érsekség pillanatnyi létszámhiányos gyengeségünket használta fel arra, hogy bejelentse igényét a házunkra és azokra az ingóságainkra, földjeinkre, amelyek a ház anyagi alapját jelentik.

– Ez motiválhatta ezt a jogilag kétséges lépést?

– Orosch érsek úrral nem voltunk olyanfajta párbeszédben, nyílt testvéri kapcsolatban, hogy tudjam, milyen motívumok alapján döntött. A cselekedetek azt mutatják, hogy anyagi és presztízsokai lehettek. Az anyagi motívumot erősíti, hogy nem rögtön a ház elvételével kezdték, hanem a földjeink be nem jelentett és felülről oktrojált átírásával. Ebben az volt a döbbenetes, hogy még a kommunisták is értesítették az egyházat, amikor államosítottak. Érsek atya sem személyesen, sem levélben nem tájékoztatott a lépéséről. A földhivatalból figyelmeztettek minket arra júliusban egy ügyintézés során, hogy mi történt.

– Az átírást sikerült megakadályozni. A megszüntetés együtt járhat a vagyon átszállásával? Hiszen feltehetőleg ez volt a cél.

– Nem tudom, hogy a szlovákiai jogi szabályozás mennyire rugalmas ezekben a kérdésekben, de ezek után mindent el tudok képzelni. Nagyon sajnálom, hogy ennyire félreértve egymást ilyen jogtalan és bántó cselekedetekre került sor. Egyházi és polgári jogi vonatkozásban is jogtalannak és sérelmesnek tekintem. Azt se feledjük, hogy az egyháznak nem szabad botrányt okoznia a híveire tekintettel sem. A magyar nemzetiségűeknek sem esik jól a szlovák érsekség részéről egy ilyen gesztus.

– Azt gondolhatnánk, hogy a félreértésekre kevesebb esély van, ha beszélik ugyanazt a nyelvet.

– Udvariasságból és az érsek urak iránti tiszteletből az olasz–magyar tolmácson kívül mindig vittem magammal olyan rendtársat is, aki szlovákiai születésű és kétnyelvű, de a gazdasági vezetőm, Szalay György is hiteles tolmács. Nyelvi nehézségeink sem anyanyelven, sem szlovák nyelven nem voltak.

– A tárgyalások milyen nyelven zajlottak?

– Általában magyar nyelven vagy két nyelven.

– Hogyan alakulhat a magyar és szlovák egyház kapcsolata, mennyiben érinthetik a szlovákiai magyar hívőket ezek a kérdések? Gondolunk itt például a magyar püspökre vagy az egyházmegyék határainak újragondolására.

– Kár volt ilyen kaliberű ügyekben szembeállítani a két ország két egyházközösségét. Távol áll tőlem ez a fajta egyházi diplomácia, de belátható időn belül nem látok reményt sem a magyar püspökségre, sem az egyházmegyék határainak a magyar közösség számára előnyösebb meghúzására, különösen, ha ilyen gesztusok történnek.

– Korábban az Önök által követelt, de végül szlovák állami tulajdonban maradt oroszvári kastély ügyében azt nyilatkozták, hogy ha Szlovákiában már nem lehetséges, akkor az európai fórumok előtt folytatják a fellebbezést. Hogy áll ez az ügyük?

– Igen, követelésünk most az Európai Unió illetékes fórumai előtt van, és ott is folytatjuk a pert, és türelemmel várjuk ügyünk előremozdulását.

– Milyen a kapcsolatuk a szlovákiai bencésekkel?

– Mi az alapítástól fogva nagyon jó viszonyban vagyunk, kölcsönösen látogatjuk egymást. Jómagam azért nem voltam még személyesen Samporban [2010-ben alapított bencés monostor Szlovákiában – A szerk.], mert nem akarom személyemmel megterhelni ezt a viszonyt, de a fiatalok között nagyon élénk és személyes a kapcsolat. Legutóbb az augusztusi papszentelés alkalmából jártak nálunk. Ekkor is elmondtam, hogy nagyon örülök a kapcsolat ápolásának.

– Hogyan alakulhat a komáromi rendház sorsa az események után?

– Ha nem tudok kinevezni házfőnököt, akkor lehet, hogy kumulatív alapon fenntartom magamnak a komáromi házfőnöki (superior) címet is, amit Nagyszombat is kénytelen lenne elfogadni. Csak nem tagadják meg egy püspöktől, hogy elöljáró legyen! Ezzel joghatóságomon belül is erőteljesebben tudnám képviselni a komáromi bencés rendház ügyét.

– Az ügy lezárását a Vatikántól várják, és külön érdekesség, hogy Ferenc pápa is egy szerzetesrend alapítójának a nevét vette fel. Milyen a Szentatya kapcsolata a szerzetesrendekkel?

– Ferenc pápának nagyon intenzív a kapcsolata a rendekkel. Az elmúlt másfél évben több alkalommal összegyűjtötte az általános elöljárókat, és minden formalitás és időkorlát nélkül több órán át nagyon őszintén, közéjük ülve beszélgetett velük. Ferenc pápa elég jól és tisztán látja, hogy milyen a helyzete a szerzetességnek a katolikus egyházon belül. Nem véletlen, hogy pápaságának második évében az egyház figyelmét a szerzetesrendekre szeretné irányítani, hiszen ezek a közösségek mindvégig motorjai voltak a katolikus egyháznak. A magyar bencés kongregációt már csak ezért is érte érzékenyebben az Orosch érsek úrtól érkezett arculvágás, mert az ünnepi évet ilyen ügyekkel kellett kezdenie.

Fotó: Bumm.sk

Magyar Kurír