Bár az idei év kivétel, a január rendszerint az egyik leghidegebb téli hónap, és elsőre azt gondolnánk, ilyenkor a természet is pihen. Ez azonban nem teljesen igaz, hiszen január végén egy, a szőlészek szempontjából jeles dátumot találunk a naptárban. Természetesen nemcsak a népi jóslásokban bíznak a szakemberek, az Érseki Pincészetben komoly, évszázados hagyománnyal bíró, igen tudatos szőlőgazdálkodás és borkészítés zajlik.
A néphagyomány több jelre is figyel január 22-én, Szent Vince napján. Az egyik az úgynevezett „vincevessző”. Ilyenkor a szőlőből vesszőt kell metszeni, majd meleg szobában vízbe állítani – ha kihajt a szőlővessző, a rajta található rügyek alapján megjósolható az őszi termés mennyisége. A másik népi hagyomány az időjáráshoz kötődik. Azt tartották, ha csapadékos az idő a szent napján, esetleg olvad és megcsordul az eresz, akkor a bortermés megfelelő lesz.
A 3-4. században élt Szent Vince életéről és haláláról kevés adat maradt fenn. A spanyol vértanú-diakónus tisztelete viszonylag rövid időn belül kialakult, hiszen már az 5. századból vannak ezt igazoló feljegyzések. Szent Ágoston több prédikációt mondott az ő tiszteletére, Rómában pedig jó néhány templom is viseli a nevét. Szent Vince minden bizonnyal a neve miatt lett a bor patrónusa, hiszen a Vincent (vin cent) név népetimológiás jelentése: ’százszoros bor’. Az európai kultúrkörben a 9. századra Szent Vince a borkereskedők, szőlőművesek, vincellérek és pincemesterek védőszentjévé vált.
„A népi hagyományok általában több év alatt megfigyelt tapasztalásokból, visszatérő jelekből alakultak ki. A szőlősgazdák mindig is nagy harmóniában éltek (és élnek ma is) a természettel. Emiatt odafigyeltek az időjárás, a növényzet jeleire, és az azokból kialakuló következményekre. A népi hagyománynak és a hozzá kapcsolódó szokásoknak van egyfajta közösségteremtő ereje is, hiszen általában valamilyen közösségi alkalmat, rendezvényt is tartanak ilyenkor. Manapság is sok helyütt rendeznek programokat Vince-nap alkalmából. Az Érseki Pincészet mindkét birtokán, Mindszentkállán és Felsőörsön lemetszettük a vincevesszőket, ezzel jelképesen el is indítottuk az évet” – magyarázta Benesch Antal, a Veszprémi Érseki Pincészet főborásza.
A pincészet szakemberei tudásuk legjavát nyújtva igyekeznek idén is a lehető legjobb borokat elkészíteni a leszüretelt szőlőből. Hogy pontosan most milyen munkák zajlanak, arról a főborász beszélt részletesebben. „Ahogy végeztünk a pincében, elkezdtük decemberben a metszést, ami az időjárás függvényében februárig közepéig fog tartani. Mindkét területen Guyot- (szálvessző-) és rövid csapos metszést alkalmazunk. A metszés az egyik legfontosabb munkafolyamat. Nagyon precízen kell elvégeznünk, mert ekkor állítjuk be a tőkén a terméshozam mennyiségét. Metszés közben a pincében sem áll meg a munka egy percig sem. Február elején fogjuk elkezdeni házasítani borainkat. Ez az egyik legjobb része a borászkodásnak, mivel ekkor születnek meg végső formájukban boraink. Olyan, mint amikor főz az ember… Próbálja eltalálni a legjobb és legtökéletesebb egyensúlyt mind ízben, mind illatban, hogy a kész »termék« érzelmeket váltson ki az emberekből.”
A Veszprémi Főegyházmegye és a Veszprémi Érseki Pincészet életében is jelentős év az idei. 2023-ban az Európa Kulturális Fővárosa programsorozathoz kapcsolódva tavasztól ismét látogatható lesz a veszprémi várnegyed. A várnegyed mellett a csaknem 750 éves múltú Érseki Pincészet és borai is megújulnak, emellett új honlap, webshop és új borcsaládok várják majd a fogyasztókat.
Forrás és fotó: Veszprémi Érseki Pincészet
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria