– Tamás atyát, a pozsonyi főegyházmegye papját jól ismerik a Magyar Kurír olvasói, rendszeres kapcsolatban vagyunk, sokszor tájékoztat benünnket a pozsonyi magyar katolikus közösség életéről, ünnepeiről. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson (NEK) és az azt követő szlovákiai látogatás során hogyan élték meg a Ferenc pápával való találkozást?
– A felvidéki magyarok inkább magukénak érezték a kongresszust, sokkal többen eljöttek oda. Jómagam a kongresszus első napjától Budapesten voltam. Már a nyitómisére is jöttek tőlünk hívek, többen maradtak az egész hétre. A többség azonban a hétvégére érkezett, az első nagy közös programunk a Margit-szigeten volt, onnantól kezdve több mint százan voltunk jelen Pozsonyból. Aztán a budapesti Hősök terén tartott szentmise után Ferenc pápa előbb ért Szlovákiába, mint mi. Mi, magyarok főként a szlovák katolikus televízióból és a magyar sajtóban is megjelent tudósításokból kísérhettük figyelemmel a Szentatya szlovákiai programját. Magyar nyelvű programot nem szerveztek, s bár az országban élő különféle kisebbségekkel – romákkal, hajléktalanokkal, zsidókkal, görögkatolikusokkal – találkozott Ferenc pápa, külön a magyar kisebbséggel nem. Volt egy kisebb szerveződés magyar részről is a sasvári szentmisére, erre az ősi magyar pálos kegyhelyre, ahol az egyetemes könyörgések közül az egyiket egy pozsonyi ministráns olvasta fel magyarul.
Ferenc pápa Sasváron (Fotó: Vatican News)
Akkor még szigorúbbak voltak nálunk a járványügyi intézkedések, az elsődleges meghirdetés szerint csak oltott személyek vehettek részt, ez is korlátokat jelentett, hogy nem voltunk olyan nagy számban jelen. Továbbá, mivel a liturgiában és a ráhangoló lelki programokban sem volt semmi magyarul az egyetlen könyörgésen kívül, így nem volt annyira megszólító ereje a magyar hívek számára. Most
sokan kárpótlásként élik meg, hogy ismét ilyen közel lesz hozzánk a Szentatya, s minket is anyanyelvünkön hívnak a vele való találkozásra. Nagy öröm számunkra, hogy már a látogatás hírének közzétételekor a magyar püspöki kar az értesítőben külön is említette a külhoni magyarokat.
Jól esik, hogy számolnak velünk, így most sokkal nagyobb a szerveződés.
– Hogyan szerveződik az út, milyen programokon vesznek részt?
– Mind a papság, mind a hívek felfigyeltek arra, hogy az itt élő magyarokra is odafigyelnek a mai Magyarország egyházi vezetői és politikusai is. S egyben érezzük az együttműködési készséget.
Ahogy a kongresszust is magunkénak éreztük, úgy most is azt érezzük, mi, magyarok együtt várjuk a Szentatyát. Mi is a vendéglátók közé tartozunk.
Szlovákiában úgy tudom, helyi koordinátor nincs kinevezve. A Magyarországról kapott híreket próbálom továbbítani paptestvéreimnek, elsősorban az egyházmegyék püspöki helynökeinek. A plébániák Felvidék-szerte szervezik az autóbuszokat. Pozsonytól Kassáig megmozdultak a hívek.
Készült egy sárga vállkendő a pápalátogatás logójával, mely felvidéki nagy zarándok-közösségünket hivatott kifejezni. Folyamatosan érkeztek a felkérések újragyártás céljából, így ennek segítségével is tudjuk, hogy a pápai szentmisén résztvevőket illetően ezrekben számolunk. Ifjúsági csoport megy a szombati programra, erre 170 jegyet kaptunk, ezt magam osztottam szét a napokban a helyi közösségek között. A bazilikai találkozón csak anyaországiak lesznek a benti helyszínen, viszont kinti kivetítőn követhető lesz ez a pénteki program. Vannak, akik rokonaiknál, budapesti barátaiknál szállnak meg, mások együtt kerestek szállást a magyar főváros szállodáiban. A pápalátogatás jó gyümölcseiért megfogalmazott fohászon túl sok más anyagot is szlovákra fordítunk, s megjelentetjük a szlovák püspöki konferencia sajtóoldalán, hogy a szlovák püspökök, papok, hívek is pontosan értesüljenek a közelgő eseményről és az előkészületekről.
– Miben segíthetjük részvételüket?
– Nagy segítség, hogy közérthetően és áttekinthetően érkeznek az információk. Zökkenőmentes a papok regisztrációja a koncelebrálásra, illetve a behajtási engedélyek megszerzése is az autóbuszok számára. Jó, hogy már azt is tudjuk, a hívek melyik utcákról jutnak be a Kossuth-térre. A Magyar Kurír segítségével ezek a hírek transzparensek. Figyeljük és terjesztjük mindezeket. Rendszeresen kapcsolatban vagyok Tóth Tamás atyával (a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárával – a szerk.) és munkatársaival, akikhez fordulhatok kérdéseinkkel.
Igyekszem összekötőkapocs lenni, ezzel is könnyítve a szervezés rájuk nehezedő terhét.
– Említette, milyen sokat jelentett a felvidéki híveknek az Eucharisztikus Kongresszus. Miben hozott megerősödést?
– Csodálatos volt már az előkészület ideje is. Fábry Kornél atya a legelején eljött hozzánk Pozsonyba, nagy lelkesedést váltott ki a hívekből, akik kezdettől magukénak érezték a rendezvényt. Lehetőség szerint minden felkínált kezdeményezésbe bekapcsolódtunk. Nálunk is volt szentségimádás iskolája, csütörtökönként azóta is van csendes szentségimádás a pozsonyi ferences templomban, s egyetlen alkalommal sem maradtunk ki a világméretű szentségimádásokból sem. Sokat jelentett számunkra a Missziós Kereszt jelenléte több helyen is. Úgy vélem, valóban sok lelki gyümölcsöt hozott nekünk a négyévesre húzódó előkészület és a folytatás is. Öröm, hogy új tagok is csatlakoznak közösségünkhöz. Azt látjuk,
a családok örömmel vannak jelen a templomban.
Sokat használom a kongresszuson kapott miseruhát. Múlt évi Szent István-napi misénk hálaadó szentmise volt a NEK-ért, Kornél atya volt a főcelebráns. Rendeltünk a híveknek 600 darabot az „Egy falat mennyország” díjnyertes süteményből is, ami a koronázódómban tartott szentmise után került szétosztásra. „Találkozz Jézussal Pozsonyban is” címmel tartottunk az elmúlt szombaton imanapot, többek közt a pápalátogatásért. Egyébként pedig rendszeresen hálát adunk a kongresszusért, hiszen a pozsonyi magyar katolikus közösség napi fohászának befejező sorai a kongresszusra való felkészülés imájának utolsó bekezdését foglalják magukba kis módosítással – múlt időbe tettük: „Add, hogy a már megünnepelt Eucharisztikus Kongresszus egész hívő közösségünk, fővárosaink, népünk, Európa és a világ lelki megújulására szolgáljon” – imádkozzuk. Amint a pápalátogatás imája megjelent a Magyar Kuríron, 600 példányban kinyomtattuk, kiosztottuk és a szentmisék végén imádkozzuk. Ezt fordítottuk le szlovák nyelvűre is. Így szlovák testvéreink is tudják, milyen nagy esemény lesz a szomszédban, s talán kedvet kapnak.
– Van visszajelzés, hogy jönni kívánnak?
– Jelentkeztek néhányan. Tőlem egy szlovák fiatalokból álló csoport kért segítséget szállásszerzésben, illetve vannak nyelvileg vegyes családok, akik szintén érdeklődnek. Ők örömmel fogadták a lehetőséget, és azt is, hogy a szentmisén az egyik könyörgést szlovákul olvassa majd fel egy ott élő szlovák hívő.
– Mit várnak a részvételtől? Mit jelent a közösség számára?
– Jó érzés, hogy van valami, amiben mi, magyarok össze tudunk még fogni. A helyi politika olyan, amilyen. Ingoványos talaj, viszont ezt nem szeretném idekeverni. De most olyan nemes cél áll előttünk, melyben jó összefogni. Mi papok is többször telefonálunk, egyeztetünk, több a kommunikáció köztünk.
Öröm, hogy vannak magyarok, akik valamiben össze akarnak fogni, hiszen mindannyian szeretnénk az anyanyelvünkön imádkozni, s együtt imádkozni Ferenc pápával,
ahogy annak idején elmentünk Csíksomlyóra is. Szinte kedves kötelességünknek érezzük, hogy ott legyünk most is. Külön büszkeség számomra, hogy minden bizonnyal szülőfalum, a Garam menti Bény népviselete – rakott kurta szoknya, piros csizma – is képviselve lesz. Reménykedünk, hogy az összefogásunk megmarad. Minden évben – általában Jó Pásztor vasárnapján – megszervezésre kerül a Komáromi Imanap, idén 34. alkalommal. Magyar papi és szerzetesi hivatásokért, valamint magyar főpásztorért imádkozunk, aki nemcsak beszéli a nyelvet, de szívében is magyar, és együtt érezve az itt élő magyarokkal bátran képvisel minket. Idén, a pápalátogatás miatt az imanapot két héttel később tartjuk, május 14-én, ahova elfogadta meghívásunkat Martos Levente Balázs püspök atya, akit régóta ismer és szeret az itteni magyar közösség is, hiszen kateketikai napjaink, lektorképzőnk vendégelőadójaként is járt már a Felvidéken. 34. alkalom – mintha az elmúlt évek során olykor már kezdtük volna mutatni a csüggedés jeleit. Most, hogy összefogunk a pápalátogatásra, talán a Komáromi Imanap is a kezdeti lelkesedéssel hoz majd össze minket az eredeti szándék jegyében. Azt gondolom, hogy ezek a rendezvények egyfajta folyamatosságot mutatnak.
Nem csupán egyszeri események alkalmával vagyunk keresztények és magyarok, ugyanakkor ezek mérföldkövek és megerősítenek, hogy két szép ünnep között is vállaljuk, keresztények és magyarok vagyunk.
Szeretnénk kifejezni, hogy jó kereszténynek és jó magyarnak lenni. S ez végképp nem jelenti azt, hogy valakivel szemben állnánk, vagy valakit nem tisztelnénk, becsülnénk, egyszerűen szeretnénk a sajátunkat ápolni, őrizni, mert ezt kötelességünknek érezzük.
Gyönyörű a kultúránk, értékeket hordoz a múltunk, nem engedhetjük ezt a kincset elpazarolni, gazdagítjuk és továbbadjuk.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Pozsonyi Katolikusok közösségi oldala (a képek az Isteni Irgalmasság-vasárnapján készültek a pozsonyi ferences templomban)
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria