Teremtésvédelmi kalendárium – Hálaima

Isten szándéka, hogy minden gyermeke „bővelkedjen kenyérben”, és ehhez egy csodálatosan gazdag otthont, egy virágzó kertet ajándékozott nekünk. Modern, rohanó világunkban azonban a leglényegesebb dolgokról általában megfeledkezünk. A tudományos-technikai forradalom segítségével egy olyan művi világot építettünk magunk köré, amelyben élve könnyű elhinni, hogy mindent mi hozunk létre, mindent mi biztosítunk magunknak, és megfeledkezni arról, hogy földi életünk valójában minden hókuszpókusz ellenére ma is száz százalékban a természet szolgáltatásaitól, vagyis Isten ajándékaitól függ.

Ha elkezdjük felgombolyítani a szálakat, miért is élhetünk egyáltalán, mi minden biztosítja nap mint nap a mi közreműködésünk nélkül az életünk fenntartását, egész nap hálát adhatunk, akkor sem érünk a végére. De legalább kezdjük el!

„Ha tudatosan számontartod a jó dolgokat az életedben, az olyan, mintha kis palántákat nevelgetnél a szívedben.” (Jon Kabat-Zinn amerikai orvos)

Uram!

Köszönöm a napfényt, amely áldással árasztja el a Földet, energiájával fenntart minden életet. Köszönöm, hogy tavaszi sugarainak meleg simogatása felpezsdíti a keringést a fákban, rügyek fakadnak az ágakon, ébredezik a természet.

Hálás vagyok, hogy nap mint nap újabb és újabb hóvirág, tőzike, sáfrány, megannyi üde tavaszi virág dugja ki fejecskéjét a földből, ahol hagymaként átaludta a telet. Gyönyörködöm a virágokban, ahogyan napról napra, hónapról hónapra varázslatos pompába öltöztetik és a színek ezernyi árnyalatával festik meg a tájat.

Köszönöm a rengeteg gyógyhatású és a számtalan tápláló termést hozó növényt, amelyeket bő kézzel ültettél szerte a természetbe.

Hálás vagyok a méhekért, pillangókért, minden beporzóért, hogy segítik a növényeket a megújulásban, biztosítva, hogy mindig terített asztal legyen a világ.

Hálás vagyok a talaj minden négyzetcentiméterében nyüzsgő, láthatatlanul szorgoskodó gilisztákért, százlábúakért, ászkarákokért, gombákért és a baktériumok tömegéért, hogy eltakarítják és táplálékká alakítják a szerves hulladékot, így veszik ki részüket az élet körforgásából.

Köszönöm az égből hulló áldást, amely megitatja a növényeket, hogy aztán vegykonyhájukban táplálékká alakítsák az éltető nedűt, és köszönöm a megannyi gyönyörű formát, amelyet a víz hozott létre a természetben hosszú útja során óceántól óceánig.

Hálás vagyok, hogy hamarosan újra hallhatom a hűségesen visszatérő gólyák kelepelését és a fecskék csivitelését. Várom azokat a pillanatokat, amikor egy-egy napfürdőző gyík újra felbukkan, madárdal tölti be a levegőt, vagy éppen egy süni szuszogásával csatlakozik a tavaszi kórushoz.

Köszönöm a szemeimet és minden érzékszervemet, amelyekkel ezt a sok szépséget befogadhatom.

Köszönöm, hogy az életnek olyan fantasztikus hálóját szőtted a Földre a biodiverzitás, a fajok sokfélesége által, amely mindannyiunkat megtart, ha megbecsüljük. Köszönöm, hogy ebben az élő szőttesben milliónyi bölcs szabályozó mechanizmus biztosítja az életünkhöz szükséges feltételeket. Segíts megértenünk, hogy mindez a gondviselésed megnyilvánulása, a mi védőhálónk, egy elsődleges mátrix, amelybe létünk mélyen beágyazódik. Amikor szétszaggatjuk ezt a megtartó hálót, tékozló fiúként páratlan ajándékaidat herdáljuk el. Ajándékaidat, amelyek nem felesleges csecsebecsék, nem is pusztán gyönyörű díszletek, hanem az áldásokban bővelkedő élet alappillérei.

Hálás vagyok minden lélegzetért, amellyel kapcsolódunk a világhoz, és segíts, hogy a légzésünk minden percben emlékeztessen erre az éltető kapcsolatra.

Hálás vagyok az ásványokért, amelyek mindannyiunk testében és a Föld kőzetburkában egyaránt megtalálhatók, és emlékeztetnek rá, hogy porból lettünk és porrá leszünk.

Hálás vagyok a testemmel szimbiózisban élő számtalan mikroorganizmusért, hogy ők is rávilágítanak: senki nem élhet meg önmagában, az egész teremtés együttműködésen és kölcsönös függésen alapul. Kérlek, segíts felébrednünk az elkülönültség rémálmából, hogy egész lényünkkel újra átélhessük, amit Ferenc pápa így fogalmaz meg: „Mivel ugyanaz az Atya teremtett bennünket, láthatatlan kötelékek kapcsolnak össze a Világegyetem összes létezőjével, egyfajta világcsaládot alkotunk.” Segíts megértenünk, hogy ahogyan ennek a nagycsaládnak bármely tagjával bánunk, legyen az a talaj, a víz, a levegő, a növények, az állatok vagy a felebarátaink, azt előbb-utóbb visszakapjuk.

Köszönöm, hogy Jézus Krisztus testében megdicsőült az anyagi világ, és ezzel arra is felhívtad a figyelmünket, hogy az egész teremtésre, és benne a saját testünkre is mint a Te templomodra tekintsünk.

Köszönöm testem minden sejtjének, hogy ma is dolgoznak értem fáradhatatlanul, hogy minden egyes sejtemben úgy megy végbe másodpercenként több ezer biokémiai reakció, hogy azt Te irányítod, nekem nincs rá gondom.

Végül köszönöm, Uram, hogy az általad alkotott világ minden részletében jelen vagy a harmatcsepptől a monumentális hegyekig. Hálás vagyok, hogy a teremtésben minden visszatükrözi a Te jóságodat, kreativitásodat és szentségedet.

„A világ szépsége nem más, mint az anyagon keresztül gyengéden ránk mosolygó Krisztus.” (Simone Weil)

Vegyük észre, hogy ha megfeledkezünk Isten ajándékairól, ha nem törődünk velük, apadni kezdenek.

„A hálátlan ember nincs benne a kegyelemben, a hálátlan szív nem élvezheti Isten kegyelmét.” (Derek Prince evangelizátor)

Ellenben ha hálával gondjukat viseljük, sokasodnak.

„A hála az a mag, amelyből kikel a bőség.” (Robin Wall Kimmerer botanikus)

Hálával merüljünk hát el a sok szólamú tájban, földi életünk hordozójában, nézzük az ég madarait és a mező liliomait, mélyen szívjuk magunkba a fák oxigént árasztó leheletét, borzongjunk bele, milyen hihetetlenül parányiak vagyunk, majd táguljunk bele a mindenségbe, és járjon át bennünket Pál apostol igaza: „Őbenne élünk, mozgunk, és vagyunk.” (ApCsel 17,28)

Éljük át, tudatosítsuk napról napra, hogy milyen áldottak vagyunk!

Szerző: Jaczenkó Edit

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír