„Együttérzéssel” – Hálaadó szentmisét mutatott be Christoph Schönborn bíboros, leköszönő bécsi érsek

Örömünnep volt a Stephansdomban a hivatalából leköszönő, január 22-én 80. életévét betöltő bécsi érsek, domonkos szerzetes hálaadó szentmiséje. Hála és dicséret, áldás és küldetés voltak az ünnep kulcsszavai – olvasható a Kathpress, az osztrák katolikus hírügynökség tudósításában. Összefoglalónkat híradásuk alapján készítettük el.

Több mint négyezren vettek részt a liturgián, Schönborn érsekkel ünnepeltek az osztrák püspöki konferencia tagjai, szerzetesrendek elöljárói, az állam és tizenhat testvéregyház képviselői.

A szertartás a keresztségünkről való ökumenikus megemlékezéssel kezdődött. A testvéregyházak vezető képviselői, köztük Arszeniosz Kardamákisz görög ortodox metropolita, Tiran Petroszjan, az örmény apostoli egyház püspöke, az osztrák Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, Maria Kubin ókatolikus püspök, Michael Chalupka evangélikus püspök közösen újították meg Schönborn érsekkel keresztségi fogadalmukat.

Az evangélium elhangzása előtt egy Ubicumque et semper (Mindenütt és mindenkor) címmel ellátott evangéliumoskönyvet adtak kézről kézre egymásnak a padsorokban. Ezt a könyvet az egyházmegye 2000-es években készítette, a négy evangélium között üres oldalakkal. Ezek az évek során sok ezer ember kézjegyével teltek meg, akik azt erősítették meg aláírásukkal, hogy készek főpásztorukkal járni Jézus iskolájába, vállalják a tanítványságot, hogy „mindenütt és mindenkor” hozzájárulnak életpéldájukkal az Egyház küldetéséhez. Így élő evangéliummá vált a könyv, megtestesítve azt a két kulcsfogalmat, amit Schönborn bíboros továbbadott egyházmegyéjének: tanítványság és misszió.

Schönborn bíboros meghatottságának adott hangot, hogy ilyen sokan vele ünnepelnek. „A jó együttműködés nélkül soha nem tudtam volna hivatásomat betölteni” – fogalmazta meg köszönetét. A hála örömteli ünnepén megszólalt a fájdalom hangja is, hiszen Ausztriában csendben, mégis tömegesen búcsúznak a hívek az Egyháztól, 2023-ban 85 ezer ember hagyta el az egyházi közösséget. A másik oldalon azt látjuk, hogy az osztrák emberek kétharmada továbbra is keresztény országnak szeretné tudni Ausztriát.

Schönborn bíboros feltette önmagának a kérdést: Mi szolgálatának őszinte mérlege? Merre tart Ausztria és egész Európa?

A bécsi bíboros szerint reményre ad okot az, ahogyan Ausztriában viszonyulnak a menekültekhez, valamint a vallások közötti béke és párbeszéd. Hálával tekint arra, hogy évről évre sokan – akárcsak ő maga, amikor 1945-ben családjával Ausztriába érkezett menekültként – biztonságot, munkát találnak az országban.

Magukkal hozzák nyelvüket, kultúrájukat és vallásukat. Gazdagítják – bár nem feszültségek nélkül – országunkat, és együtt formáljuk annak jövőjét.

Ha józanul tekintünk Ausztria és Európa demográfiájára, világosan látnunk kell, hogy a jövőben sem lesz ez másként” – fogalmazott. Az őslakosok és az újonnan érkezők közötti együttélés sikeressége döntő fontosságú a jövő szempontjából. Az, hogy jó szívvel fordulunk a menekültek felé, az emberiesség része – tette hozzá.

Reményre ad okot továbbá, hogy a vallások együttélése jó Ausztriában. A köztük tapasztalható kölcsönös tisztelet és megbecsülés állandó erőfeszítés gyümölcse, de annak is köszönhető, hogy milyen előremutató a vallásügyi törvény az országban.

Schönborn bíboros szolgálata alatt fontosnak tartotta, hogy a különböző felekezetek hittanárai közös képzésben vegyenek részt. És bár megállapította, hogy „vallási analfabétizmus felé haladunk”, mégis bizakodó, mert látja a remény mélyebb forrásait. Egyrészt fokozott keresést tapasztal a fiatal generáció tagjaiban – Franciaországban a legutóbbi húsvéti ünnepen 13 ezer, többségében fiatal felnőtt kérte a keresztséget –, új, erősebb vallási érdeklődés mutatkozik. „A vallási analfabétizmus egyben lehetőség is lehet az értelem új keresésére és a hit felfedezésére” – mutatott rá.

A remény mélyebb forrása, hogy amint egykor ő maga az első gimnáziumi osztályban meghallotta a hívást –

Kövess engem” –, és ez meghatározta az életét, úgy ma is él a hívás. A hit minden generációban újra és újra frissnek és élőnek bizonyul, mert Jézus ma is megszólítja az embereket.

Jézus a követésére hívta Lévit és közösségbe vezette, a tanítványai közé. Ezek a tanítványok különbözőek voltak, akár egymással ellenséges zsidó csoportokból származtak, de közösséggé váltak. Jézus a barátainak nevezte őket, így ők egymás barátaivá is váltak.

Schönborn bíboros utalt „az izgalmas, gyakran feszültségekkel teli, a nagy különbségek ellenére is megvalósuló együttműködésre az osztrák egyházban.

Az Egyházat nagy tágasságnak éltem meg. Nekem is megadatott az a szerencse, hogy megtapasztalhattam és megszerettem az Egyházat, minden konfliktuson keresztül és azok ellenére is” – összegezte tapasztalatát.

Az elhangzott evangéliumhoz kapcsolódva felhívta a figyelmet: Jézus elhívta Lévit. Nem moralizált, nem olvasta Lévi fejére, milyen erkölcstelen a vámszedői hivatása. Ehelyett ünnepséget tartott vele és hivatásbeli társaival. Azt mondta, „a bűnösöket kell hívnia”; tisztában volt Lévi bűnösségével, de nem ítélte el. Így kell tennünk nekünk is: Képesnek kell lennünk arra, hogy megnevezzük a bűnt – elmondani, mit tesz világunkban az emberkereskedelem, a bántalmazás, a környezetpusztítás, a korrupció, a kizsákmányolás –, de anélkül, hogy ítélkeznénk és elítélnénk. „Ez talán a remény legmélyebb forrása, és ez az, ami leginkább képes megváltoztatni, megtéríteni és újjáformálni egy életet.”

Merre tart az út, mi vár ránk, hogyan folytatódik az Egyház története? – tette fel a kérdés a bíboros. Miért tekinti magát Christoph Schönborn „javíthatatlanul” reményteljesnek? Így fogalmazott: „Legelőször is azért, mert magam megéltem, hogy Isten szava él. Nem tudok és nem is szükséges elrejtőzni szava elől. Számadással tartozom szolgálatomról. Látja erőfeszítéseimet, igyekezetemet, de hibáimat, bűneimet is. Nem kell félnem. Jézusban olyan főpapot kaptunk, aki együttérez gyengeségeinkkel.”

Schönborn bíboros szerint az együttérzés tudja a társadalmat „emberivé” tenni, míg a kíméletlenség megmérgezi az együttélést és az embert önmagát is.

„Az együttérzés nyelvét minden ember érti, velünk születik, bizalmat és biztonságot szül, tudatosítja, hogy egy család vagyunk, egymásra vagyunk utalva, és szükségünk van egymásra. Ne engedjük, hogy szétválasszanak minket a különbségek és konfliktusok. Jézus azt kéri: Szeressük egymást!”

Végül köszönetet mondott a jóakaratért, és megfogalmazta, az a legnagyobb kívánsága, hogy ez a kölcsönös jóakarat megmaradjon akkor is, ha konfliktusba kerülünk. Isten a szeretet, így nem lehet más, mint határtalan jóakarat.

Feltehetjük a kérdést, miért van ennyi szenvedés, gyűlölet a világban? Hol van ekkor Isten? A jóakaratunkban, abban, hogy jót akarok neked” – adott választ.

A négyezer ünneplő között ott voltak a barátok és a rokonok, továbbá számos plébánia és szerzetesközösség képviselője, egyházi önkéntesek és munkatársak, jeles közéleti szereplők, így Alexander Van der Bellen szövetségi elnök, Alexander Schallenberg kancellár, Michael Ludwig, Bécs polgármestere.

Részt vett a hálaadáson néhány vendég főpásztor, Német László bíboros, belgrádi érsek; Pavel Konzbul, Brno püspöke; Stanislav Přibyl, Leitmeritz püspöke; valamint több ausztriai szerzetesrend elöljárója.

Az ökumenét Thomas Hennefeld református püspök, Alekszij Zanochkin orosz ortodox püspök, Anba Gabriel kopt ortodox püspök, Dionysios Isa Gürbüz szír ortodox érsek, Esther Handschin metodista lelkipásztor, továbbá Ivan Petkin bolgár ortodox főpap, Patrick Curran anglikán kanonok képviselte. Ümit Vural, az Ausztriai Iszlám Hitközségek elnöke is jelen volt.

A szentmise záróáldása előtt Alexander Van der Bellen szólalt meg. Azt fogalmazta meg, hogy

Schönborn „pontifex austriacus”, hídépítő ember, a „meghallgatás, a párbeszéd és a béke embere”.

Christoph Schönborn hídépítő volt a vallások, a társadalom és a politika között. Méltatta 30 éves, az ország életében meghatározó érseki szolgálatát az állam és a helyi egyház között fennálló jó viszonyt. „Amikor szükség volt, mindig a gyengék, kiközösítették, hátrányt szenvedők pártján állt, nem mindig a politikai hatalom képviselőinek örömére” – mondta.

Felidézte Schönborn hivatalba lépésnek nehéz időszakát: 1995-ben súlyos teherként nyomta az Egyház életét a Groer-ügy. Az államfő rámutatott annak jelentőségére, hogy Schönborn 1996-ban létrehozta a szexuális bántalmazás áldozatainak panaszait kivizsgáló hivatalt, 2010-ben kezdeményezte a bécsi érsekségen a független áldozatsegítő bizottság létrehozását, amivel úttörőmunkát végzett az Egyházban. Kiemelte Schönborn erőfeszítéseit a felekezet- és vallásközi párbeszéd előmozdításában.

A szentmisén két olyan szándékra gyűjtöttek adományokat, amelyek Schönborn bíborosnak különösen kedvesek: a Bécsi Főegyházmegye Szent Erzsébet Alapítványa támogatására, amely bajba jutott édesanyákat és gyermekeiket segít, és egy ortodox idősotthon részére Szíriában.

A zenei szolgálatban részt vettek mindazok a karnagyok, akik Schönborn bíboros alatt a Stephansdomban szolgáltak.

Fotó: Kathpress, Bécsi Főegyházmegye közösségi oldala

Trauttwein Éva/Magyar Kurír