A BIZALOM AZ – Ferenc pápa apostoli buzdítása Kis Szent Terézről (első rész)

Az alábbiakban a szöveg 1–29. pontjainak, a következő, második részben pedig a 30–53. pontjainak fordítását közöljük, mely az eredeti spanyol szövegből készült. Az apostoli buzdítás hamarosan nyomtatásban is megjelenik a Szent István Társulat kiadásában.

1. „C’est la confiance et rien que la confiance qui doit nous conduire à l’Amour” – „A bizalom az, semmi más, a bizalom az, ami elvezethet bennünket a Szeretethez.” [1]

2. A Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréznek ezek a rendkívül találó szavai mindent elmondanak, összefoglalják lelkiségének zsenialitását, s elegendőek lennének annak megindoklásához, hogy egyháztanítóvá nyilvánították.

Egyedül a bizalom, „semmi más”, nincs más út, mely elvezetne a mindent odaadó Szeretethez. A bizalom által a kegyelem forrása túlcsordul életünkben, az evangélium testet ölt bennünk s az irgalom csatornáivá tesz bennünket testvéreink felé.

3. A bizalom az, ami napról napra megtart bennünket, és aminek segítségével talpon maradhatunk az Úr tekintete előtt, amikor magához szólít bennünket: „Életem alkonyán üres kezekkel jelenek meg színed előtt, mert nem kérem tőled, Uram, hogy számba vedd műveimet. A mi igaz voltunk csupa folt teelőtted. Én tehát a te igaz voltodba akarok felöltözni és Szeretetedtől akarom megkapni azt, hogy mindörökre bírjalak téged.” [2]

4. Kis Szent Teréz a világ egyik legismertebb és legkedveltebb szentje. Assisi Szent Ferenchez hasonlóan a nem keresztények és a nem hívők is szeretik. Az UNESCO pedig a mai társadalom számára legjelentősebb személyek közé sorolta. [3] Érdemes mélyebben megismernünk üzenetét, amikor megemlékezünk születésének százötvenedik évfordulójáról – 1873. január 2-án született Alençonban –, és boldoggá avatásának [4] századik évfordulójáról. De nem akartam ezt a buzdítást e jeles napok egyikén vagy Szent Teréz liturgikus emléknapján nyilvánosságra hozni, hogy üzenete túlmutasson ezen az ünnepi évfordulón és az Egyház lelki kincstárának részévé váljon.

 Ferenc pápa Kis Szent Teréz ereklyéi előtt – Fotó: Vatican News

Azért választottam Avilai Szent Teréz emléknapját e buzdítás közzétételének időpontjául, hogy a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Terézt a kármelita reform és a nagy spanyol szent lelkiségének érett gyümölcseként mutassam be.

5. Földi élete rövid volt, alig huszonnégy év, és olyan egyszerű, mint bárki másé. Előbb családja körében, majd a lisieux-i Kármelben élt. A személyéből sugárzó rendkívüli fény és szeretet azonnal mindenki előtt nyilvánvaló vált, amikor halála után kiadták írásait és a hozzá imádkozó hívők számtalan kegyelmet elnyertek.

6. Az Egyház hamar felismerte alakjának rendkívüli értékét és evangéliumi lelkiségének eredetiségét. Kis Szent Teréz egy római zarándoklat alkalmával 1887-ben találkozott XIII. Leó pápával, és engedélyt kért tőle, hogy tizenötévesen beléphessen a Kármelbe. Nem sokkal Teréz halála után Szent X. Piusz felismerte lelki nagyságát, olyannyira, hogy azt mondta, ő lesz a modern kor legnagyobb szentje. 1921-ben XV. Benedek tiszteletreméltóvá nyilvánította, méltatta erényeit, s azok középpontjaként a lelki gyermekség „kis útját” [5] jelölte meg. Száz évvel ezelőtt XI. Piusz boldoggá avatta, 1925. május 17-én pedig szentté, és köszönetet mondott az Úrnak, amiért megengedte, hogy a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Teréz legyen „az első boldog, akit oltárra emel, és az első szent, akit szentté avat”. [6] Ugyancsak ő volt az, aki 1927-ben a missziók védőszentjévé nyilvánította. [7] Franciaország egyik védőszentjévé tiszteletreméltó XII. Piusz nyilvánította 1944-ben, [8] aki több alkalommal is beszélt a lelki gyermekség témájáról. [9] Szent VI. Pál örömmel emlékezett meg keresztségéről, melyben 1897. szeptember 30-án, Kis Szent Teréz halálának napján részesült, születésének századik évfordulóján pedig Teréz tanításáról írt Bayeux és Lisieux püspökének. [10] Szent II. János Pál első franciaországi apostoli útja során, 1980 júniusában felkereste a Teréznek szentelt bazilikát, 1997-ben pedig egyháztanítóvá nyilvánította, [11] sőt „a scientia amoris szakértőjének” [12] tartotta. XVI. Benedek szintén beszélt Kis Szent Teréz „szeretettudományáról”, és azt útmutatónak javasolta „mindenki számára, különösen azok számára, akik Isten népe körében teológusi szolgálatot végeznek”. [13] Végül, 2015-ben, örömömre szolgált szentté avatni a szüleit, Luist és Celiát a családszinódus idején, nemrég pedig neki szenteltem az egyik katekézist az apostoli buzgóságról szóló katekézissorozatban. [14]

1. Jézus másokért

7. A szerzetesnőként magának választott névben kiemelkedik Jézus: a „Gyermek Jézus”, aki a megtestesülés misztériumára utal, és a „Szent Arc”, vagyis a kereszten önmagát végsőkig odaadó Krisztus arca. Ő a „Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz”.

8. Teréz szeretetaktusként, szünet nélkül, utolsó leheletéig Jézus nevét „lélegzi”. Ezeket a szavakat vésette cellájába is: „Jézus az én egyetlen szerelmem.” Így értelmezte az Újszövetség csúcspontjaként elhangzó kijelentést: „Isten szeretet” (1Jn 4,8.16).

Misszionárius lélek

9. Amint minden Krisztussal való hiteles találkozáskor történik, ez a hittapasztalat misszióra hívta, küldetést adott neki. Kis Szent Teréz e szavakkal tudta meghatározni küldetését: „A mennyben is ugyanazt kívánom, mint a földön: szeressem Jézust és megszerettessem őt!” [15] Azt írta, hogy azért lépett a Kármelbe, „hogy lelkeket mentsen”. [16] Vagyis nem úgy fogta fel Istennek szenteltségét, hogy ne keresné testvérei javát.

Osztozott az Atyának a bűnös fia iránti irgalmas szeretetében és a Jó Pásztornak az elveszett, elkóborolt és megsérült juhok iránti irgalmas szeretetében. Ezért ő a missziók védőszentje, az evangelizáció tanítómestere.

10. Az Egy lélek története című önéletrajzának utolsó oldalai [17] lényegében egy missziós végrendeletet tartalmaznak, mely azt fejezi ki, hogy az evangelizációt vonzás által képzeli el, [18] nem pedig nyomásgyakorlással vagy térítéssel. Érdemes elolvasni, ahogyan ő maga összefoglalja: „Vonzz engem, s mi futni fogunk a te keneteid illata után” [Én 1,3]. Ó, Jézus, tehát még azt sem szükséges mondani: »Vonzz engem, s ezáltal vonzzad azokat a lelkeket, akiket szeretek!« Ez az egyszerű szó: »Vonzz engem«, elég. Uram, megértem, hogy akkor, ha egy lélek engedte, hogy rabul ejtse a te keneteid mámorító illata, nem futhat egyedül, magával ragadja az összes lelkeket, akiket szeret; ez minden kényszer, minden erőfeszítés nélkül történik, ez az ő feléd vonzódásának természetes következménye. Mint ahogy a hegyipatak, miközben fékevesztetten veti magát a tengerbe, magával sodor mindent, amivel csak útközben találkozott, ugyanígy a lélek, amely elmerül a te szereteted parttalan tengerében, ó, Jézusom, magával viszi az összes kincseket, amelyek csak birtokában vannak. Uram, te tudod, hogy nincs más kincsem, mint a lelkek, akiket egyesíteni kívántál az enyémmel.” [19]

11. Itt azokat a szavakat idézi, amelyekkel a menyasszony fordul vőlegényéhez az Énekek énekében (1,3–4), a két kármelita egyháztanító, Jézusról nevezett Szent Teréz és Keresztes Szent János mély értelmezését követve. A vőlegény Jézus, Isten Fia, aki a megtestesülés által eggyé vált emberségünkkel, és a kereszten megváltotta azt. Ott, nyitott oldalából született meg az Egyház, az ő szeretett menyasszonya, akiért életét adta (vö. Ef 5,25). Figyelemreméltó, hogy

Kis Szent Teréz, aki tudatában van annak, hogy közel jár a halálhoz, nem önmagába zárkózva – csak vigasztalásként – éli meg ezt a misztériumot, hanem buzgó apostoli lélekkel.

Az önmagunk körül forgástól megszabadító kegyelem

12. Valami hasonló történik, amikor a Szentlélek működésére utal, ami azonnal missziós értelmet nyer: „Ez az én imám: azt kérem Jézustól, hogy vonzzon oda szeretetének lángjai közé, hogy olyan szorosan egy legyek vele, hogy ő éljen és cselekedjék bennem. Érzem, hogy minél jobban lángba borítja a szívemet a szeretet tüze, annál inkább fogom mondani azt, hogy »vonzz engem«, s azok a lelkek is, akik közelednek felém (aki szegény, haszontalan kis vastörmelék vagyok, ha távolodom az isteni kohótól), annál nagyobb gyorsasággal futnak majd Szerelmesük keneteinek illata után, mert egy tüzet fogott lélek nem maradhat már tétlen.” [20]

13. Kis Szent Teréz szívében a keresztség kegyelme hömpölygő áradattá vált, mely Krisztus szeretetének óceánjába ömlik, és testvérek sokaságát viszi magával, ami különösen halála után történt. Ez volt az ő megígért „rózsaesője”. [21]

2. A bizalom és a szeretet útja

14. Teréz egyik legfontosabb felfedezése Isten egész népének javára az ő „kis útja”, a bizalom és a szeretet útja, melyet a lelki gyermekség útjának is neveznek. Ezt mindnyájan követhetjük, létünk minden percében, bármely életállapotban. Ez az út az, amelyet a mennyei Atya a kicsinyeknek kinyilatkoztat (vö. Mt 11,25).

15. Teréz az Egy lélek története című írásában mesélte el a kis út felfedezését: [22] „Törekedhetem hát életszentségre kicsinységem dacára is; nagyobbá tennem magam lehetetlenség, el kell viselnem magam olyannak, amilyen vagyok, minden tökéletlenségemmel együtt; de meg akarom keresni a módját, hogy az Égbe jussak, éspedig egy kicsi, nagyon egyenes, nagyon rövid, egy egészen új kis úton keresztül.” [23]

16. Ennek leírására a felvonó képét használja: „A felvonó, amelynek egészen az Égig kell emelnie engem, a te karjaid, ó, Jézus! Ehhez

nem szükséges nagyobbodnom, ellenkezőleg, az kell, hogy kicsi maradjak, s hogy egyre inkább azzá legyek.” [24] Kicsi, önmagában bízni képtelen, de egészen biztos az Úr karjának szerető erejében.

17. Ez a „szeretet édes útja”, [25] melyet Jézus nyitott meg a kicsinyek és a szegények előtt, mindenki előtt. Ez az igazi öröm útja. Szemben a szentség pelagiánus elképzelésével, [26] mely individualista és elitista, inkább aszketikus, mint misztikus, és az emberi erőfeszítésre helyezi a hangsúlyt, Kis Szent Teréz mindig Isten cselekvésének, kegyelmének elsőbbségét hangsúlyozza. Ennek értelmében mondja: „Mindig ugyanazzal a merész bizalommal érzem, hogy nagy szent leszek, mivel nem saját érdemeimben bízom, hiszen olyan egyáltalán nincs nekem, hanem Abban remélek, aki maga az Erény és a Szentség, egyedül ő – aki beéri majd gyenge erőlködésemmel – majd egészen magához emel s végtelen érdemeivel elborítva szentté tesz engem.” [27]

Minden érdemen túl

18. Ez a gondolkodásmód nem áll ellentétben a kegyelem növekedéséről szóló hagyományos katolikus tanítással, nevezetesen azzal, hogy a megszentelő kegyelem ingyenesen megigazulttá tesz, átalakít és képessé tesz bennünket arra, hogy jótetteinkkel együttműködjünk az életszentségben való növekedés útján. Ily módon úgy felemeltetünk, hogy valódi érdemeink lehetnek a kapott kegyelem kibontakozásában.

19. Kis Szent Teréz azonban inkább az isteni cselekvés elsőbbségét hangsúlyozza, és Krisztus szeretetére tekintve, aki a végsőkig odaadta magát értünk, teljes bizalomra buzdít. Alapvetően az ő tanítása az, hogy mivel nem lehetünk biztosak, ha magunkra nézünk, [28] abban sem lehetünk biztosak, hogy vannak érdemeink. Tehát nem lehet ezekre az erőfeszítésekre vagy teljesítményekre támaszkodni. A Katolikus Egyház katekizmusa Kis Szent Teréznek az Úrhoz intézett szavait idézi: „Üres kezekkel jelenek meg színed előtt”, [29] hogy kifejezze:

„A szentek mindig világosan tudták, hogy minden érdemük tiszta kegyelem volt.” [30] Ez a meggyőződés öröm- és szeretetteli hálát ébreszt.

20. Az tehát a legjobb hozzáállás, ha szívünk bizalmát magunkon kívülre helyezzük: a határtalanul szerető Isten végtelen irgalmába, aki mindent odaadott Jézus Krisztus keresztjében. [31] Épp ezért annak kifejezésére, hogy szent lesz, Teréz sosem használta azt az akkoriban elterjedt kifejezést, amely a saját akaratunkra helyezi a hangsúlyt: „je me ferai sainte” [’szentté fogom tenni magam’].

21. Határtalan bizalma azonban arra bátorítja azokat, akik gyarlónak, kevésnek, bűnösnek érzik magukat, hogy hagyják magukat hordozni és átalakítani, hogy így a csúcsra érjenek: „Ó, ha minden gyenge és tökéletlen lélek megérezné azt, amit a lelkek legkisebbike, az Ön kis Terézének a lelke érez, egyikük sem esnék kétségbe afelől, hogy feljuthat-e a szeretet csúcsára, mivel Jézus nem kér nagy tetteket, csak ráhagyatkozást és hálát.” [32]

22. Ugyancsak az isteni kezdeményezés hangsúlyozása az oka annak, hogy amikor Kis Szent Teréz az eucharisztiáról beszél, nem azt a saját vágyát helyezi első helyre, hogy Jézust a szentáldozásban magához vegye, hanem Jézus vágyát, aki egyesülni akar velünk és szívünkben akar lakni. [33]Amikor szenvedett, mert nem tudott mindennap áldozni, az irgalmas Szeretetnek való önfelajánlásában azt mondja Jézusnak: „Maradj énbennem, mint tabernákulumban.” [34] Elsősorban nem önmagára, nem saját szükségleteire tekint, hanem a szerető, kereső, vágyakozó, lélekben lakozó Krisztusra.

Mindennapi ráhagyatkozás

23. A bizalmat, melyre Teréz buzdít, nem csak megszentelődésünkre és üdvözülésünkre vonatkoztatva kell érteni. Átfogó értelme van: teljes konkrét létünket átfogja. Egész életünkre kell vonatkoztatnunk, hiszen gyakran eluralkodnak rajtunk a félelmek, felébred bennünk az emberi biztonság iránti vágy, és sokszor feltámad bennünk az az igény, hogy mindent irányításunk alatt tartsunk. Itt jelenik meg a meghívás a szent „ráhagyatkozásra”.

24. A teljes bizalom, mely a Szeretetre való ráhagyatkozássá válik, megszabadít a megszállott számítgatástól, a jövő miatti állandó aggódástól, a békénket elvevő félelmektől. Utolsó napjaiban ezt hangsúlyozta Kis Szent Teréz: „Nekünk, akik a szeretet útján futunk, úgy gondolom, nem kell arra gondolnunk, milyen fájdalomban lehet még részünk a jövőben, mert ez azt jelenti, hogy nincs elegendő bizalmunk.” [35]

Ha egy olyan Atya hordoz a tenyerén, aki határtalanul szeret bennünket, akkor ez így marad, jöjjön bármi is, átvészeljük, történjék bármi is, és így vagy úgy, de az ő teljes életet adó szeretetterve beteljesedik életünkben.

Tűz az éjszaka közepén

25. Teréz a legerősebb és legszilárdabb hittel élte meg az éjszaka homályát, sőt a Golgota sötétségét is. Tanúságtétele élete utolsó időszakában, a nagy „hitellenes kísértésben” [36] érte el csúcspontját. Ez a próbatétel 1896 húsvétján kezdődött. Beszámolójában [37] közvetlen kapcsolatba hozza kora ateizmusának fájdalmas valóságával. A 19. század végén élt ugyanis, mely az újkori ateizmus mint filozófiai és ideológiai rendszer „aranykora” volt. Amikor azt írta, hogy Jézus megengedte, hogy lelkét „a legsűrűbb sötétség borítsa be”, [38] az ateizmus sötétségére és a keresztény hit elutasítására utalt. Jézussal egyesülve – aki magába fogadta a világ bűnének minden sötétségét, amikor vállalta, hogy igyon a szenvedés kelyhéből – Teréz ebben a sötét éjszakában a kétségbeesést, a semmi ürességét érzékeli. [39]

26. A sötétség azonban nem tudja kioltani a fényt: legyőzte a sötétséget az, aki világosságként jött a világba (vö. Jn 12,46). [40] Kis Szent Teréz beszámolója rávilágít hősies hitére és győzelmére a legerősebb kísértésekkel szemben vívott lelki harcban. Az ateisták testvérének érzi magát, aki Jézushoz hasonlóan egy asztalhoz ül a bűnösökkel (vö. Mt 9,10–13). Könyörög értük, miközben folytonosan felindítja hitaktusát, mindig szeretetteljes közösségben az Úrral: „Jézus felé futok, megmondom neki, hogy kész vagyok arra, hogy az utolsó cseppig kiontsam a vérem s így valljam meg: van mennyország. Megmondom neki: boldog vagyok, hogy nem örülhetek itt a földön ennek a szép mennyországnak, azért, hogy ő egy örökkévalóságra megnyissa azt a szegény hitetlenek számára.” [41]

27. Kis Szent Teréz a hit mellett Isten végtelen irgalmába vetett határtalan bizalmat is megélt: „a bizalom vezethet el bennünket a Szeretethez.” [42]

A sötétségben is a gyermek teljes bizalmát éli meg, aki félelem nélkül szülei karjába veti magát.

Teréz számára ugyanis Isten mindenekelőtt az irgalmasságán keresztül ragyog fel, ez a kulcs mindannak megértéséhez, amit róla mondhatunk: „Számomra végtelen irgalmát adta s én ezen keresztül szemlélem és imádom a többi tökéletes isteni tulajdonságot… S így mindegyik szeretettől sugárzik, úgy érzem, hogy még igazságossága is (és ez talán még jobban, mint a többi) szeretetének a hordozója.” [43] Ez Teréz egyik legfontosabb felfedezése, az egyik legnagyobb ajándék, amelyet Isten egész népe kapott tőle. Rendkívüli módon megismerte az isteni irgalmasság mélységeit, és onnan merített világosságot határtalan reményéhez.

Rendíthetetlen remény

28. Kármelbe való belépése előtt Teréz különös lelki közelséget élt meg az egyik legszerencsétlenebb emberrel, a háromszoros gyilkosságért halálra ítélt és megbánást nem tanúsító bűnözővel, Henri Pranzinivel. [44] Misét ajánl fel érte, és teljes bizalommal imádkozik üdvösségéért, anélkül, hogy kételkedne, kapcsolatba hozza Jézus vérével, és azt mondja Istennek, hogy egészen biztos abban, hogy az utolsó percben megbocsát neki, és hogy ő hisz ebben „még akkor is, ha nem fog meggyónni, s ha a bánatnak semmiféle jelét nem fogja mutatni”. Bizonyosságának okát is leírja: „Annyira bízom Jézus végtelen irgalmában.” [45] Micsoda izgalommal fedezhette fel később, hogy kivégzése előtt Pranzinit „egyszerre csak hirtelen sugallat ragadja meg, visszafordul, megfogja a feszületet, melyet a pap nyújtott feléje, és háromszor megcsókolja szent sebeit!” [46]

A minden remény ellenére való reménykedésnek ez az erős tapasztalata alapvető volt számára: „Ez óta a páratlan kegyelem óta minden nappal csak nőtt a vágyam, hogy lelkeket mentsek.” [47]

29. Kis Szent Teréz tudatában van a bűn drámájának, jóllehet mindig Krisztus misztériumába merülve látjuk; az a bizonyosság tölti el, hogy „ahol elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20). A világ bűne hatalmas, de nem végtelen. Ezzel szemben a Megváltó irgalmas szeretete végtelen. Teréz tanúja annak, hogy kínszenvedése, halála és feltámadása által Jézus végérvényesen győzött a rossz minden hatalma felett. Bizalomtól indíttatva meri felvetni: „Jézus, add, hogy sok lelket megmentsek, hogy a mai napon egyetlen kárhozott ne legyen […] Jézus, bocsáss meg, ha olyan dolgokat mondok, amilyeneket nem illik mondani, én csak örömödre és vigasztalásodra akarok lenni.” [48] Ez lehetővé teszi, hogy egy másik aspektusáról is szóljunk a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz friss levegőként ható üzenetének.

(Folytatása következik)

JEGYZETEK

[1] 197. levél: Levél Szent Szívről nevezett Mária nővérnek (1896. szeptember 17.), in Sainte Thérèse de l’Enfant Jésus et de la Sainte Face: Œuvres complètes, Paris, Cerf – Desclée De Brouwer, 1996, 553. [Lisieux-i Szent Teréz magyarul meg nem jelent írásaira ezzel a kiadással utalunk.] [A továbbiakban: Œuvres complètes.]

[2] Önmagam felajánlása egészen elégő áldozatul a Jó Isten irgalmas szeretetének (1895. június 9.), in Lisieux-i Szent Teréz: Önéletrajz, 4., javított kiadás, ford. Kis Monika, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2015, 342. [A továbbiakban: Önéletrajz]

[3] Az UNESCO a 2022–2023-as kétéves időszakban kitüntetett figyelemre érdemes személyiségek közé sorolta Gyermek Jézusról nevezett Szent Terézt születésének százötvenedik évfordulója alkalmából.

[4] 1923. április 29.

[5] Vö. Az erényekről szóló határozat (1921. augusztus 14.), AAS 13 (1921) 449–452.

[6] Vö. Homília a szentté avatás alkalmából (1925. május 17.), AAS 17 (1925) 211. Olasz szövege: Domenico Bertetto (ed.): Discorsi di Pio XI, vol. I, SEI, Torino, 1959, 383–384.

[7] Vö. AAS 20 (1928) 147–148.

[8] Vö. AAS 36 (1944) 329–330.

[9] Vö. Levél François-Marie Picaud püspöknek, Bayeux és Lisieux püspökének (1947. augusztus 7.); francia nyelvű szövege: Analecta OCD 19 (1947) 168–171; spanyol nyelvű szövege: Revista de Espiritualidad 24 (1947) 241–245. Rádióüzenet a lisieux-i bazilika felszentelésére (1954. július 11.), AAS 46 (1954) 404–407.

[10] Vö. Levél Jean-Marie-Clément Badré püspöknek, Bayeux és Lisieux püspökének, a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz születésének századik évfordulója alkalmából (1973. január 2.), AAS 65 (1973) 12–15.

[11] Vö. AAS 90 (1998) 409–413, 930–944.

[12] Novo millennio ineunte apostoli levél (2001. január 6.), 42, AAS 93 (2001) 296.

[13] Katekézis (2011. április 6.), L’Osservatore Romano, spanyol nyelvű hetilap (2011. április 10.), 12.

[14] Katekézis (2023. június 7.), L’Osservatore Romano (2023. június 7.), 2–3.

[15] 220. levél: Levél Bellière abbénak (1897. február 24.), in Lisieux-i Szent Teréz: Levelek paptestvéreimhez, ford. Jakubinyi György, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2008, 46.

[16] „A” kézirat, 69vº, in Önéletrajz, 199.

[17] Vö. „C” kézirat, 33vº–37rº, in Önéletrajz, 326–333.

[18] Vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás (2013. november 24.), 14, 264, AAS 105 (2013) 1025–1026.

[19] „C” kézirat, 34rº, in Önéletrajz, 327–328.

[20]Uo. 36rº, in Önéletrajz, 331–332.

[21] Ágnes anya Sárgafüzete (1897. június 9.), 3, in Kis Szent Teréz utolsó beszélgetései, ford. Jakubinyi György, Katalin Ildikó OCD, Sarutlan Kármelita Nővérek – Jel Kiadó, Marosszentgyörgy – Budapest, 2019, 54.

[22] Vö. „C” kézirat, 2vº–3rº, in Önéletrajz, 269–272.

[23]Uo. 2vº, in Önéletrajz, 270.

[24]Uo. 3rº, in Önéletrajz, 271.

[25] Vö. „A” kézirat, 84vº, in Önéletrajz, 232.

[26] Vö. Gaudete et exsultate apostoli buzdítás (2018. március 19.), 47–62, AAS 110 (2018) 1124–1129.

[27] „A” kézirat, 32rº, in Önéletrajz, 112.

[28] A Trienti Zsinat ezt így magyarázta: „Bárki, aki csak tekintetbe veszi saját gyengeségét vagy felkészületlenségét, nagyon is félhet és retteghet a neki juttatott kegyelmek felől” (Határozat a megigazulásról, 9: DH 1534). A Katolikus Egyház katekizmusa is átveszi ezt, amikor azt tanítja, hogy lehetetlen bizonyosságot szerezni azáltal, hogy önmagunkra vagy saját cselekedeteinkre nézünk (vö. 2005). A bizalom bizonyossága nem önmagunkban keresendő; saját énünk nem ad alapot ehhez a bizonyossághoz, mely nem önvizsgálaton alapul. Szent Pál ezt így fejezte ki: „Önmagam fölött sem ítélkezem. Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelent megigazulást. Az Úr mond fölöttem ítéletet” (1Kor4,3–4). Aquinói Szent Tamás a következőképpen magyarázta: mivel a kegyelem „nem teljesen gyógyítja meg az embert” (Summa Theologiae, I-II, q. 109, art. 9, ad 1), „megmarad a tudatlanságban megnyilvánuló értelmi elhomályosodása” (uo.).

[29] Felajánlás az irgalmas Szeretetnek, in Önéletrajz, 342.

[30] A Katolikus Egyház katekizmusa, 2011.

[31] A Trienti Zsinat is világosan kimondja: „Egyetlen jámbor ember sem kételkedhet Isten irgalmasságában” (Határozat a megigazulásról, 9: DH 1534). „Isten segítségében mindenki köteles rendíthetetlenül reménykedni” (uo. 13: DH 1541).

[32] „B” kézirat, 1vº, in Önéletrajz, 247.

[33] Vö. „A” kézirat, 48vº, in Önéletrajz, 148–150; 92. levél: Levél Maria Guérinnek (1889. május 30.), in Œuvres complètes, 393.

[34] Felajánlás az irgalmas Szeretetnek, in Önéletrajz, 341.

[35] Ágnes anya Sárgafüzete (1897. július 23.), 3, in Kis Szent Teréz utolsó beszélgetései, i. m., 110.

[36] „C” kézirat, 31rº, in Önéletrajz, 322.

[37] Vö. uo. 5rº–7vº, in Önéletrajz, 274–279.

[38]Uo. 5vº, in Önéletrajz, 275.

[39] Vö. uo. 6vº, in Önéletrajz, 277–278.

[40] Vö. Lumen fidei enciklika (2013. június 29.), 17, AAS 105 (2013) 564–565.

[41] „C” kézirat, 7rº, in Önéletrajz, 247.

[42] 197. levél: Levél Szent Szívről nevezett Mária nővérnek (1896. szeptember 17.), in Œuvres complètes, 553.

[43] „A” kézirat, 83vº, 245, in Önéletrajz, 230–231.

[44] Vö. uo. 45vº–46vº, in Önéletrajz, 141–144.

[45]Uo. 46rº, in Önéletrajz, 143.

[46]Uo.

[47]Uo. 46vº, in Önéletrajz, 143.

[48] Írás, melyet a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz szerzetesi fogadalomtétele napján a szíve felett hordott (1890. szeptember 8.), in, Önéletrajz, 338.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír