Az Eucharisztia tisztelete 165/7a

Szent II. János Pál pápa a Redemptor hominis enciklikájában az embert megváltó Krisztusról szólva terjedelmes fejezetet szentel az Eucharisztia és a bűnbánat szentsége közötti kapcsolatnak: „Az Egyházban ezért mindenkinek, de elsősorban a püspököknek és papoknak gondosan kell arra vigyázniuk, hogy a szeretetnek e szentsége valóban Isten népe életének középpontjába kerüljön, hogy Krisztus az imádás minden szükséges formájával »szeretetet kapjon a szeretetért«, s így valóban lelkünk élete lehessen (vö. Jn 6,52.58; 14,6; Gal 2,20). Másrészt azonban soha nem feledkezhetünk meg Szent Pál szavairól: »Vizsgálja meg magát az ember, és csak azután egyen ebből a kenyérből és igyék ebből a kehelyből« (1Kor 11,28). Ez az apostoli figyelmeztetés legalább közvetve utal az Eucharisztia és a bűnbánat szentsége közötti szoros összefüggésre is. Mert amint a tanító Krisztusnak és az evangéliumnak ez volt az első szava: »tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumnak«, »metanoeite« (Mk 1,15), úgy a szenvedés, a kereszt és a föltámadás Szentsége különösen is hangsúlyozza és megerősíti lelkünk felé ezt a buzdítást. Így

az Eucharisztia és a bűnbánat szentsége megmutatja az evangéliumi lelkület és az igaz keresztény élet kettős arculatát. Hiszen Krisztus, aki az eucharisztikus lakomára hív, sürget a bűnbánatra is, amikor megismétli: »tartsatok bűnbánatot!«” (Redemptor hominis, 20e)

A két szentség kapcsolatának szoros voltát éppen annak ténye fejezi ki, hogy az Eucharisztia alapítása már magában hordozza egyik célját: „mert ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára” (Mt 26,28). Míg az ószövetségi áldozatbemutatások célja a rituális hibákért történő engesztelés és a pogány áldozatbemutatásoktól való visszatartás volt (vö. Lev 17,7), addig

Jézus áldozatának célja minden bűn bocsánata: „Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által megbékéltetett minket önmagával, és nekünk adta a megbékélés szolgálatát.

Mert Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, úgy, hogy nem számította be bűneinket, és ránk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor 5,18–19; vö. Óz 6,6; Ám 5,22–25). Ilyen értelemben Jézus beteljesíti a húsvéti bárány áldozatát, akinek vérét a zsidó nép bűneiért engesztelésül ontották, míg Jézus a Bárány, aki elveszi a világ bűneit (vö. Zak 9,11; Iz 53,12; Jn 1,29; Ef 1,7; Zsid 9,20–22).

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír