CSAK, avagy a Schönstatt Családakadémia a családpasztoráció szolgálatában

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Schönstatt Családakadémia célja, hogy elkötelezett családos munkatársakat képezzenek, akik az egyházközségükben élő családokért fognak dolgozni. A képzés két évig tart. Az első évben a párok a saját házasságuk megerősítésén dolgoznak: több hétvégét, valamint nyáron egy hetet töltenek együtt a képzés keretében. Itt naponta egy vagy két, a házasság és a családi élet különböző aspektusairól, illetve kihívásairól szóló előadást hallgatnak meg, majd dolgoznak fel. A második évben már a tanultak továbbadása érdekében retorikai és közösségszervezői képzésben vesznek részt a házaspárok. A képzés végén a résztvevők vizsgát tesznek, amiről tanúsítványt kapnak.

Egy résztvevő házaspár, Glavák Csilla és Csaba így számol be a táborról: „Vegyes érzésekkel készülődtünk a nyári táborra: mit fogunk ott egy hétig csinálni? Tényleg adjunk oda egy egész hetet a nyarunkból? Másrészt vártuk a találkozást a többiekkel és legfőképp az Úrral. Eddig is mindig nagyon jó volt minden családakadémiás program, így összességében pozitív várakozással indultunk el.

Mi a gyerekeink nélkül érkeztünk Kaposszentbenedekre, a Porta Pacis Lelkigyakorlatos Házba, így amíg a többiek elrendezték a kicsiket, addig mi beülhettünk a kápolnába egy csendes misére, és ezzel igazán megérkeztünk: megszűnt a külvilág, letettük a mindennapok gondjait, és elkezdődhetett egy csodálatos hét, ami nemcsak az idei nyár, hanem az elmúlt évek legértékesebb időszaka lett.

Az előadó házaspárok ismét nagyon sok, a mindennapjainkban lényeges kérdésről, témakörről osztották meg velünk gondolataikat. Csak néhány, számunkra különösen lényeges, az elhangzottakból: Isten a házastársunkon, gyerekeinken keresztül is vezet minket. A krízisek sokszor »váltóállítások«, amikkel Isten a helyes irányba terel. Neveljünk erős gyerekeket, annyi kötöttséggel, amennyi szükséges, annyi szabadsággal, amennyi lehetséges. A gyereknevelést 20–25 évvel a gyermek születése előtt már érdemes elkezdeni, saját magunk nevelésével. A házasság szentségének megélése egy csodálatos útja annak, hogy a házastársak egymást az életszentségre segítsék. Tanultunk a félelmeinkről, és arról, hogyan győzzük le azokat. Ráébredtünk arra, hogy nagy a felelősségünk a világért, mert »a keresztények élete az egyetlen Biblia, amit a hitetlenek még olvasnak«.

Kálmán atya Fogamzásgátlás vagy helyes születésszabályozás címmel tartott előadást, ami sokunkat megérintett, felkavart és izgalmas beszélgetéseket indított el. A házastársak közötti helyes kommunikáció fontosságáról is sok szó esett, és meglepetésként Rangits Adrienn és Gábor megajándékozott bennünket egy előadással arról, hogyan váljon az otthonunk apostoli központtá.

Az előadások után páronként elvonultunk beszélgetni, aztán újra összegyűltünk, hogy megosszuk egymással azt, ami megérintett minket, amit felhozott bennünk az előadás. Mi egyre jobban megszerettük ezeket a megosztó köröket, mert mindig akadt egy-egy nagyon mély és őszinte gondolat, amivel egymást gazdagítottuk.

Szép volt minden napot misével kezdeni. A tábor egyik csúcspontja a csütörtök esti szentségimádás volt. Minden házaspárért közösen imádkozott a közösség az Oltáriszentség előtt, és ebben nagyon mély egységet élhettünk meg. Utána az Oltáriszentség átkerült az Oratóriumba, egy bensőséges hangulatú kis szobába, ahová páronként bemehettünk, hogy az Eucharisztiában jelenlevő Krisztusban gyönyörködhessünk. »Jó itt nekünk« – olyasmit éreztünk, mint az apostolok a Tábor hegyén.

Az utolsó délután és este focival, vetélkedővel, tábortűzzel telt, sok nevetéssel, mély beszélgetésekkel, ami a gyerekek ágyba kerülése után az ebédlőben folytatódott. Ezek az éjszakai beszélgetések is nagyon fontosak voltak, inkább vállaltuk a másnapi fáradtságot, de annyira jó volt együtt lenni. Sajnos nekünk is le kellett jönni a Tábor hegyéről. Ha a mennyország csak ennyire jó – már azzal is kiegyeznénk…”

* * *

Néhány gondolat más résztvevőktől:

„Nagyon értékesnek éreztük a páros beszélgetésre szánt időt, mert a rohanó mindennapokban sajnos erre jut a legkevesebb időnk. Jó volt irányított témák, kérdések mentén átbeszélni többek között, hogyan győzzük le félelmeinket, milyen érzékeléskapcsolatban állok a társammal és a gyermekeimmel, átgondolni Isten vezetését az életünkben, és a gyermeknevelés terén is feltárni a hiányosságainkat. Nagyon sok gyakorlati támpontot kaptunk a családi harmónia fenntartásához és megszívlelendő példákon keresztül tanácsokat, hogy hogyan vészeljük át a felmerülő nehézségeket. A délután a családoké volt, amikor fakultatív kirándulásra, közös fürdőzésre nyílt lehetőség. A gyermekek lefektetése után az este ismét a házaspároké volt, amikor tartalmas előadásokkal, megosztással, kötetlen, jókedvű, vidám együttléttel igazi közösséggé formálódott kis csapatunk.”

„Számomra igazán megérintő volt az az őszinteség, amely a megosztások alkalmával volt tapasztalható, mind a hétvégi alkalmakon, mind pedig a nyári családtábor során. Hálás vagyok, sokat tanultam belőle. Látható volt, hogy úton vagyunk, hogy ki-ki a maga házasságában küzd magával, örül a társával, de mindnyájan a szentségi házasságunkat próbáljuk megélni, és ezzel Istent dicsőíteni. Megerősítő, hogy nem egyedül vagyunk, akik törekszünk. Hálás vagyok minden résztvevőnek.”

„A legtöbb, amit egy másik emberért tehetünk, hogy imádkozunk érte. De sokszor tévesen a másik oldalról közelítjük meg a segítségnyújtást: semmi mást nem tudok tenni, csak imádkozni. Isten jelenlétének mély megtapasztalására volt lehetőségünk az esti szentségimádás alkalmával. Az Oltáriszentség előtt együtt imádkoztunk a házaspárokért. Mi igazán hálásak vagyunk a gyerekfoglalkoztatás megszervezéséért, a segítők szolgálatáért. Nélkülük az egész hét nem sikerülhetett volna ilyen jól. Köszönjük áldozatkészségüket, energiájukat és a sok mosolyt! Köszönjük a szervezőknek és a támogatóknak ezt a szép, tartalmas hetet! Reméljük, sok gyümölcse lesz a magunk, és mások életében is! Úgy éreztem, hogy a családakadémiára minden házaspárnak nagyon nagy szüksége van, és remélem, rajtunk keresztül is hozzájutnak még jó páran ehhez a nagy ajándékhoz.”

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír